A múzeumi világot az utóbbi hónapokban talán leginkább foglalkoztató téma kétségkívül az ICOM (International Council of Museums, Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) által felterjesztett új múzeumi definíció kérdése. Ma már tudjuk, hogy az augusztusban, Kiotóban megrendezésre kerülő közgyűlés elnapolta a javaslat elfogadásáról szóló szavazást, ez a döntés azonban újabb kérdéseket és vitatémákat generált.

Az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága és a MúzeumCafé reagálva a történtekre 2019. október 25-én kerekasztal beszélgetést kezdeményezett a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, melyen Varga Benedek, az ICOM Hungary elnöke és a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója és György Péter esztéta, egyetemi tanár vett részt. A moderátori szerepet Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum etnológusa látta el.

A 2007-es¹, hatályban lévő definíció , a 2019-es² és a Magyar Nemzeti Bizottság által benyújtott javaslatok³ ismertetése után a résztvevőknek egyfajta felvezető kérdésként azon kellett gondolkodniuk, hogy ismernek-e olyan múzeumot, mely megfelelő alap lehetne a múzeum fogalmi meghatározásához, ami a kor összes kihívásának, feladatának eleget tud tenni. Végső soron mind a hárman egyetértettek abban, hogy ilyen intézmény nem létezik és valószínűleg nem is lenne érdemes ilyet létesíteni.

Egyáltalán létrehozható-e olyan meghatározás, ami globálisan is alkalmazható, vagy inkább csak a lokálisra kellene koncentrálnunk? Alkotható-e olyan definíció, ami nem csak Európa nagy múzeumaira, de az afrikai- vagy ázsiai intézményekre is ugyanúgy ráillik?

Varga Benedek szerint az ICOM ezzel a fogalomkereséssel sokkal inkább magát szeretné definiálni, ugyanakkor azzal, hogy meghiúsult a szavazás és a javaslat már önmagában súlyos vitákat generált, véleménye szerint az egész szervezet léte veszélybe került. Valóban elég lenne ennyi egy ilyen nagy múltú szervezet feloszlására? Szerinte a javaslat elfogadása nem csupán az afrikai vagy a latin-amerikai, de több, a szervezet magját képező európai intézmény kiváláshoz is vezethet.

A résztvevők abban is egyetértettek, hogy a javaslat szövege tartalmaz olyan elemeket, melyek a kis múzeumok által például egyáltalán nem, vagy csak kevéssé értelmezhetőek. Mit jelent például a polifónikus tér? Szerintük ez inkább arra enged következtetni, hogy az intézmény nem tudja egyértelműen kijelenteni magáról, hogy múzeum.

Toronyi Zsuzsa elképzelhetőnek tartja, hogy a definíciós vita egyfajta válasz a múzeumok válságára, azonban Varga Benedek kiemelte, hogy néhány gyorsan fejlődő ázsiai ország intézményei (például Kína vagy Japán) egyáltalán nem küzdenek ilyenfajta problémákkal, sokkal inkább a folyamatos fejlődés jellemzi őket.

A definíció, és ebben megegyezik a 2007-essel, a gyűjtést a múzeumok alapfeladatai közé sorolja, azonban egyre több olyan, sokkal inkább kiállítóhely van, akik magukat múzeumként kategorizálják, holott nem rendelkeznek saját gyűjteménnyel. Nehéz egyértelműen meghúzni a határokat. Ezzel együtt természetesen felmerült a dekolonizáció kérdése, vagyis, hogy az egykori gyarmatok jogosan követelik-e vissza egykori gyarmatosítóiktól a külföldre hurcolt tárgyakat? Toronyi Zsuzsa szerint bár valóban erről vitáznak ma a legtöbbet, nem szabad elfelejteni, hogy nem csak azért vitték el ezeket a tárgyakat, hogy még inkább kihangsúlyozzák esetleges felsőbbrendűségüket, hanem, hogy megfelelő módon tudják azokat megőrizni, tárolni, bemutatni. Azonban felmerül a kérdés, hogy magyar keretek közt szükség van-e arra, hogy ezt a problémát boncolgassuk, mivel elég csak a fővároson belül maradni, máris rengeteg olyan műtárgyat találhatunk nagy állami múzeumainkban, amik nem egészen legális keretek közt jutottak az intézmények birtokába. Szerinte meg kéne nevezni, láthatóvá kéne tenni a gyűjteménygyarapodás módját, de arra nincs szükség, hogy ezeket a tárgyakat visszaszolgáltassák.

Fontos kiemelni, hogy a közönség bevonását is fontosnak tartanák egy esetleges definíció megalkotásakor, hisz cseppet sem elhanyagolható, hogy ők mit neveznek múzeumnak. Elképzelhető, hogy a jelenlegi javaslatban foglaltak sokkal inkább a szakma vágyálma, mintsem a jelenlegi helyzet tükre?

Konklúzióként mind a hárman egyetértettek abban, hogy meg kell találni azt a legkisebb közös többszöröst, ami, ha nem is minden, magát múzeumként meghatározó intézményre, de nagy részükre alkalmazható lesz. Az érvek, felvetések sora azonban tovább folytatható, így az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága tavasszal újabb, a definíciós kérdéssel foglalkozó programot tervez.

Korábbi beszámolóink a múzeumi definíciót övező vita kapcsán: 

• a vita
• a javaslat 

------------------------------------------------------------------

¹“A museum is a non-profit, permanent institution in the service of society and its development, open to the public, which acquires, conserves, researches, communicates and exhibits the tangible and intangible heritage of humanity and its environment for the purposes of education, study and enjoyment.”

²Museums are democratising, inclusive and polyphonic spaces for critical dialogue about the pasts and the futures. Acknowledging and addressing the conflicts and challenges of the present, they hold artefacts and specimens in trust for society, safeguard diverse memories for future generations and guarantee equal rights and equal access to heritage for all people.
Museums are not for profit. They are participatory and transparent, and work in active partnership with and for diverse communities to collect, preserve, research, interpret, exhibit, and enhance understandings of the world, aiming to contribute to human dignity and social justice, global equality and planetary wellbeing.

³A múzeum egy olyan, a köz számára nyitott, értékőrző közösség vagy személy által létrehozott, lehetőleg intézményesített entitás, amelynek feladata, hogy felgyűjtse, megóvja, megőrizze, dokumentálja és objektív, semleges módon – mindenkori politikától, ideológiától, propagandától eltávolodva – publikálja az emberiség és a természet fizikai és eszmei értékeit, emlékanyagait. Küldetése, hogy a rábízott értékeket eredeti, autentikus valójukban az emberi közösség számára megfelelő és méltó körülmények között bemutassa, és az ebből levonandó következtetéseket a mindenkori társadalomra bízza.