OMMIK kalandok: múzeum a föld alatt, ahol metrójegy kell a belépéshez

Szokatlan múzeum bújik meg az amszterdami flaszter alatt, amit egy metrójeggyel nézhetünk meg. Igen, itt nem hagyományos belépőt kell váltani, ugyanis a Rokin metrómegálló az otthona annak a kiállításnak, ami tízezer tárgyon keresztül mutatja be Amszterdam város történetét. A projekt kitalálójával és vezetőjével, az Amszterdami Egyetem régészprofesszorával, Jerzy Gawronskival jártuk be az állomást, aki a novemberi MuseumDigit konferencián mesél majd a különleges múzeumról, a Below the Surface projektről. 

Az amszterdami metrómegállók eleve nem hétköznapiak: mindegyik egy-egy téma köré épül. A város szívében található Rokin állomást, ahol Gawronski professzorral találkozunk, az archeológiának szentelték. 

A város észak-déli metróvonalának bővítésekor szükségessé vált a Rokin csatorna alatti terület régészeti feltárására. Ott, ahol a föld alatt 12 méterrel állunk, egykor az Amstel folyó medre volt. Ezt a folyószakaszt 1937-ben lecsapolták, addig a város ütőere volt évszázadokon át. Itt épültek az első telepek, itt született meg maga Amszterdam. Így amikor 2002-ben a régészek nekiálltak a gigászi projektnek, előkerült több mint tízezer éves csontdarab, több mint kétezer éves korsó maradvány is. A város mindennapi életének történetét tárgyak őrzik a kezdetektől 2005-ig (a feltárás kiterjedt az akkor még víz alatt álló, Centraal Stationnál lévő területre is). 11 év alatt 750 ezer lelet került elő, ebből tízezret állítottak ki mesterien a Rokin állomáson témák szerint csoportosítva: ház és építkezés, berendezési tárgyak, közlekedés, kézművesipar, ételek és étkezés, tudomány és technológia, harcászat, kommunikáció, játék és szórakozás, személyes tárgyak és öltözetek. 

 

A metró két oldalán lévő mozgólépcsők közé illesztették a tárlókat. A tárgyak mellett nincsenek feliratok- ez a koncepció része volt-, cserébe a honlapon, amit mobiltelefonon is könnyedén böngészhetünk, minden információt megtalálunk. Itt a tárgyak önmagukért beszélnek. Izgalmas összeállításban láthatjuk őket: egyrészt felülről lefelé haladva haladunk egyre feljebb és beljebb egy képzeletbeli házban (alapozás, falak, tető, illetve otthon, személyes tárgyak), az egyes témát felölelő paneleken belül pedig a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig haladva követhetjük az eszközök, matériák fejlődésének, változásának útját. 

 

 

Egyszerre minden részletében tudatosan átgondolt, mégis pofonegyszerű koncepció, melynek legfontosabb eleme a személyesség és közérthetőség. “Itt az archeológia demokratikus: szemben a Római Birodalom hatalmát és dicsőségét mutató római metrómegállóval, itt hétköznapi tárgyakat látni, amiket az erre haladók szabadon felfedezhetek és értelmezhetnek. Nem anyagokon, hanem témákon keresztül mutatjuk be a város történetét, ami mindenki számára érthetővé és testközelivé válik: itt egy mobil, ott egy fogkefe, vagy egy többszáz éves porcelántányér. Az egyes panelek mögött sok tudás és technológia van, de a kiállítás módja maga roppant egyszerű. Mindenki annyira merül el benne, amennyire szeretne. Ha akar, oda se kell néznie”- kalauzol a professzor. 

Minden lelet egy-egy időtlenségbe fagyott pillanatot rögzít. Miközben részletes képet festenek egy-egy korról, ez a kép teljesen véletlenszerű is, köszönhetően annak, hogy mi esett a vízbe és mi maradt meg az utókor számára. Ez teszi a gyűjteményt igazán izgalmassá, költőivé és elvonttá. 

A Below the Surface létrejöttének titkait, munkamódszerét és jelenét megismerheti a MuseumDigit konferencián, november 26-án.

 

 

 

 

 









 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ