Zenél a könyvtár, avagy milyen hangja van egy gyűjteménynek?

Ahhoz, hogy egy gyűjteményhez, múzeumhoz közel kerüljünk, sokszor a kevésbé szokványos muzeológiai út a is ugyanolyan célravezető lehet, ahogy ezt a kreatív ipar szereplői és a művészetek képviselői is tanúsíthatják. Két példát mutatunk arra, hogyan tudja a zene megmutatni egy kulturális intézmény új arcát. 

Ha a Napkirály még élne, erre a zenére talán ő is táncra perdül a balettcipőjében. A versailles-i palota felkérte a francia elektronikus zenei szcéna egyik fenegyerekét, Thylacine-t, hogy töltsön el egy napot és három éjszakát a versailles-i kastélyban merüljön el hangjaiban, és alkosson ebből egy számot. Már azért irigyeljük, hogy szabadon és egyedül járhatta be az amúgy turistákkal teli kastély káprázatos termeit és folyosóit, és végignézhette ott a napnyugtát és napkeltét, de még a tárgyakhoz is hozzáférhetett, sőt.

A kurátorok segítségével az ott töltött idő alatt Thylacine felvette az órák, a csembalók, a zárak hangját, a padlók recsegését és a kristálycsillárok csilingelését, akárcsak a hajnali és az alkonyi természet hangjait. Az ódon hangszereknek nem csak a hangjára volt kíváncsi, hanem arra is, hogy maga a hangszer milyen hanggal „reagál” arra, ahogy hozzáérnek. Hangulatokat keresett a tárgyakon keresztül, amik végül egy egyedülálló hangvilágot teremtettek. 

fotó: EPV / Thomas Garnier

A versailles-i palotában valójában sosincs csend, még akkor sem, ha kihalt: minden másodpercben hallhatók hangok, amik különálló világot alkotnak. Ez a hangörökség valódi gyűjtemény, akárcsak a kastélyban található festmények vagy műtárgyak, és ezeket a versailles-i palota munkatársai amúgy azonosított és rögzített is az elmúlt tíz évben.

 

100 év zenéje és ezer év kultúrája egy dalban

A londoni British Library-ben különös zenedarabot adnak elő: a könyvtár hangrekordjaiból komponál dalt AWATE, a rapper. Kultúrákon és kontinenseken át utazhatunk a dallamokon, vándorlókról, bevándorlókról szóló oral history történeteken keresztül.

Előadás is lesz, ahol szó lesz arról, milyen új megközelítést hozhatnak a művészek egy gyűjteménybe, mit jelent diaszpórában élni, és miért fontos, a „fekete zene” megőrzése. Aki Londonban jár március 13-án, ne hagyja ki! A programról információk itt elérhetők.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ