Vannak emberek, akiknek érdemes odafigyelni a véleményére, még ha ez azzal is jár, hogy úgy tűnik, fanclubbá vedlettünk át. A múzeumi kommunikáció egyik véleményvezére, a Royal Academy of Arts közösségi médiáért felelős vezetője, a sokat emlegetett, semmiből egy csapásra óriási hírnévre szert tett readingi Museum of English Rural Life egykori social médiása, Adam Koszary a digitális múzeum felnőtté válásával kapcsolatban tett néhány fontos megállapítást. Érdemes átgondolni: ha nincsenek digitális csatornáink, akkor azért, ha pedig van, akkor azért. A cikk eredetije az Apollo oldalán olvasható, az alábbiakban a fontos gondolatokat emeljük ki. 

"Nem meglepő, hogy sok múzeum számára a digitális múzeum azt jelenti, hogy online mutatják be, amit a termeikben kiállítanak. Ezzel nincs is baj addig, míg olyanok nézegetik, akik eddig is múzeumjárók voltak. A nehézséget az okozza, amikor egy szélesebb és sokszínűbb közönséget akarunk elérni. A múzeumok - most sokkal jobban, mint valaha bármikor-, hihetetlenül szórakoztató és kreatív tartalmakkal versenyeznek, amiket szédítő ütemben dobnak az online térbe. Egy Van Dyck-kép és a hozzá tartozó műtárgyleírás a közösségi média csatornákon nem fog versenyezni a tüsszentő panda videójával.

Bár nem tüsszög és nem panda, a Shedd Aquarium pingvinje, Wellington járja körül a tereket, hogy bemutassa az óceanárium lakóit

A múzeumok túl gyakran azt feltételezik, hogy a gyűjteményeik értéke magától értetődő az emberek számára, és azok az intézmények, amiket elözönlenek a látogatók, nem szoktak hozzá, hogy harcoljanak az online figyelemért.

Mindig arra gondolok, hogy a legjobb múzeumi élményeimet egy-egy lelkes tárlatvezetőnek, galériaasszisztensnek, kurátornak vagy múzeumpedagógusnak köszönhetem. Ezeket az emberi kapcsolatokat kell megerősítenünk ahhoz, hogy az emberek szemében fontos legyen a múzeum, és ehhez gyakran arra van szükség, hogy kockázatot vállaljunk. 

Wellington nyomán a Field Museumban Sue, a T-Rex tette ugyanezt, és hasonlóképp sikert aratott. Fotó: Field Museum twitter oldala

A kockázatvállalás egyik jó példája Tim, a Cowboy Múzeum biztonsági főnöke. Olyan stílusban ír Twitteren a múzeum kiállításairól, amilyet a twitterszféra még nem látott, például minden tweetet udvariasan úgy zár, hogy „Kösz, Tim”, és kiírja a hashtag szót, így „#hashtag”. Ez volt a világjárvány alatt az egyik legnagyobb népszerűséget elért online kampány, amit egy múzeum csinált. Gondoljunk bele egy pillanatra. Az emberek túlnyomó többsége nem töri magát azért, hogy digitalizált festményeket, online galériatúrákat vagy akármilyen múzeumi virtuális valóság alkalmazást böngésszen- egyszerűen élvezik azokat a történeteket, amiket egy olyan biztonsági őr mond el, aki nem ért a hashtagek használatához. Ez nem igazán meglepő. Az internet akkor a legjobb, amikor közösségközpontú és organikus.

Több múzeum - így a Rijksmuseum és a Getty- online kampányában az emberek ismert vagy épp kevésbé ismert festményeket jelenítettek meg olyan tárgyakkal, amiket a lakásban találtak. A Madonna gyermekével című festményt például egy törülközővel és egy bulldoggal alkották újra. Sokan forrásokat kínálnak otthoni tanuláshoz és új készségek elsajátításához, röviden: sok múzeum felismerte, hogy közönségük nem feltétlenül várja el, hogy egy Van Dyck-festményről meséljenek nekik (bár vannak ilyenek), hanem egyedi lehetőségeket keresnek az unalom és a félelem legyűrésére.

Ahhoz, hogy a digitális múzeum felnőtté váljon, az online jelenlét nem lehet másodlagos: a valós, fizikai galériákkal egyenrangúnak kell lennie. A tragédia az, hogy az egy évtizedes megszorítások miatt sok múzeumnak nem volt lehetősége arra, hogy a digitális stratégiáját kialakítsa, elengedhetetlen fontosságú alkalmazottakat vegyen fel vagy már meglévő személyzetét kiképezze.

A múzeumok megszokták, hogy saját terepükön ők a mesterek, de el kell fogadniuk, hogy az interneten csak egy vagyunk a sok hang között. Személyiséget kell adnunk a közösségi média csatornáinknak, relevánssá kell tenni gyűjteményeinket és be kell szállnunk a most aktuális diskurzusokba."

Cikkeink a témában

Virtuális kiállítás: milyen, ha jó - és milyen, ha nem?

Múzeumi kommunikáció: bárki megtehetné azt, amit ez az aprócska holland múzeum kitalált

Múzeumi kommunikáció: hogyan lett egy biztonsági őr szuper múzeumi kommunikátor?

Múzeumi kommunikáció: miért fontos, hogy egy múzeumnak személyisége legyen?

Milyen a hatásos múzeumi kommunikáció: ahogy a reklámszakember látja

8 tipp pánik ellen: digitális gyorssegély múzeumoknak a járvány idejére

Múzeumok otthonról: ötletes módszerek, hogy megtartsuk a látogatókat

A nyitókép forrása az Europeana cikke, ami megmutatja, hogyan készíthetünk egy szabad felhasználású képből vicces gifet.