MIÉRT? HOGYAN? KINEK?

Miért fontos az inklúzió?

  • Az inklúzió mindenkiről és mindenkinek szól.
  • Közösséget teremt és megtanít együtt élni másokkal.
  • A másság vagy az akadályozottság hangsúlyozása helyett feltárja az egyéni képességeket, és lehetőséget nyújt ezek kibontakoztatására és alkalmazására egy közösségen belül.
  • A különbözőségre ez a hálózat és a hozzá kapcsolódó intézmények, szakemberek lehetőségként, pozitívumként tekintenek.
  • Az inklúzió alapvető feltétele az egészséges, boldog és sikeres életnek (Kanada, Inclusion Network)
  • Nem csupán a közönségelérés új stratégiájáról van szó: üzleti értelemben is hasznos tevékenység.

A múzeumok képesek arra, hogy 

  • elindítsák az egyenlő esélyű hozzáférésről, diverzitásról, inklúzióról és méltányosságról szóló diskurzust, és a múzeumi világon túlmutató hatást tudjanak elérni. 
  • elősegítsék az társadalmi-gazdasági korlátok leküzdését, az empátia, a kölcsönös párbeszéd, a mentális jóllét, megértés és egymás iránti tisztelet és a közösségek megerősítését.

Hogyan lesz inkluzív egy múzeum?

Az inklúzió kezdetben a fogyatékos gyermekek integrációs nevelésének hatékonyabbá tételeként jelent meg, később terjedt ki további célcsoportokra és az oktatáson kívüli területekre. 

Az inklúzió fókuszában nem emberek és csoportok egyesítése áll, hanem az individualitás általános elfogadása az egységben. Az inklúzió egyre inkább felváltja az integráció fogalmát. Az integráció az a folyamat, mely során az addig kirekesztett személyeket vagy csoportokat befogadnak, integrálnnak egy nagyobb csoportba vagy a társadalomba. Ebben az értelemben az integrációnak az a szemlélete, hogy az embereknek két típusa van: a valamilyen „hiányossággal” rendelkező és az anélkül élő. Az inklúzió ezzel szemben azt a felfogást osztja, hogy ez a két csoport nem létezik, hanem valamennyi ember különböző képességű és különböző lehetőségekkel rendelkezik. A közös térben történő együttélés (kölcsönös befogadás, vagyis inklúzió) erre az egyénekben megjelenő sokszínűségre történő hatékony és eredményes reagálás. ( Varga Aranka: Az inklúzió szemlélete és gyakorlata, 2015)


Az inklúzió megteremtése a múzeumon belül küzdelmes, tudatos erőfeszítést igénylő feladat. Folyamatosan szembe kell nézni tévhitekkel, a bennünk és a másokban élő előítéletekkel, a múzeum szerepéről, közönségéről alkotott idejétmúlt elképzelésekkel, a minket érő kritikával, a folyamattal járó bizonytalansággal.

Alapvetések

  1. Önreflexió: kritikusan nézzünk szembe azzal, hogy az egyéni, szakmai, szervezeti identitásunk és státuszunk hogyan viszonyul azokhoz, akiket meg akarunk szólítani. Mik a vakfoltok, milyen előfeltételezések, előítéletek mozgatnak minket akár tudattalanul?
  2. Fókusz: a közönséget nem lehet szem elől téveszteni, reagálni kell a közösség érdeklődésére és szükségleteire, lehetőség szerint részt kell vállalnunk a közösség életében.
  3. Diverzitás: Tudni kell, ki hiányzik és miért. A látogatók, dolgozók és önkéntesek körében ki nincs reprezentálva, illetve egy kiállításon kik, hogyan és hol vannak reprezentálva.
  4. Rugalmasság: a sokszínűség és az inklúzió egy folyamat. Folyamatosan alakul és formálódik, ezért a szervezetnek rugalmasnak és alkalmazkodóképesnek kell lennie.
  5. Hitelesség: az inklúzió iránti elkötelezettség megjelenik a szervezet minden szintjén és tükröződik a programokban.
  6. Az eredmény mérhető.

Kinek? Érintett csoportok, akik az inklúzió során figyelmet kapnak

Mentális egészség: öregkor, demencia, poszttraumás stressz zavar (PTSD), depresszió, függőségek, gyász, szorongás

Szociálisan hátrányos helyzetűek: menekültek, hajléktalanok, szegények, rabok rehabilitációja

Fogyatékos célcsoportok: érzékszervi-, beszéd-nyelvi-, mozgásos-, értelmi-, pszichoszociális fogyatékos csoportok, autizmus spektrumzavarban érintett csoportok