MUZEOLÓGIA

Magyar muzeológiai szakirodalom
  • Balassa M. Iván: Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve. Budapest, Vince Kiadó, 2004.
    Bemutatja az ország valamennyi múzeumát: képzőművészeti, történelmi, régészeti, néprajzi, technikatörténeti gyűjteményeket éppúgy, mint irodalmi emlékhelyeket, falusi tájházakat és kuriózum-kollekciókat. Ismerteti a híres gyűjtemények történetét, olykor kalandos sorsát, valamint végigkalauzol a nevezetes múzeumépületekben, felhívja a figyelmet az építészeti különlegességekre.


  • Ébli Gábor: Az antropologizált múzeum. Közgyűjtemények átalakulása az ezredfordulón. Budapest, Typotex Kiadó, 2009.
    Mindenféle tárgy gyűjthető, s a közönség minden célcsoportját meg kell szólítani. Milyen következményekkel jár, s meddig tartható fenn a múzeum kompetenciájának ilyen kiszélesítése? A nemzetközi diskurzushoz illeszkedve ezen kérdésekre keresik a választ a kötetben szereplő tanulmányok. Az esettanulmányok módszertani újítása, hogy a kiállított tárgyak esztétikumát és a múzeumi műként történő megjelenítésüket egymás kölcsönhatásában vizsgálják.

  • Ébli Gábor: Hogyan alapítsunk múzeumot? Tanulmányok a művészet nemzetközi intézményrendszeréről. Budapest, Vince Kiadó, 2011.
    Az utóbbi évtizedekben meghatározó szerephez jutnak az üzleti világ vagy a magánemberek által fenntartott kollekciók, kiállítási központok. Több fejezet kitér a kérdésre, hogy ezeket saját értékeik szerint külön, avagy a közös, szakmai szempontok szerint indokolt-e kezelni. A könyv nagy terjedelmet szentel a német nyelvű régió és a közép-kelet-európai országok helyzetének. A nemzetközi összehasonlítás nem titkolt célja, hogy a gyakran leegyszerűsítő hazai ítéletek helyett árnyaltan, több szempont felől közelítve legyen gondolatébresztő a honi intézményekre nézve is.

  • Ébli Gábor: Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra. Budapest, Corvina Kiadó, 2008.
    A magángyűjtők és a múzeumok hagyományosan segítik egymást – és ugyancsak régóta rivalizálnak. Napjainkra a kortárs művek árszintje is annyira megemelkedett, hogy azokat zömmel magánosok szerzik meg, majd kölcsönadják a múzeumoknak. Ám a szakmai nyilvánosság révén e művek ára még feljebb kúszik, ezért a gyűjtők visszavonják letétjüket, s a műtárgypiacon értékesítik az alkotást. Felmerül a kérdés: támogatták a múzeumot vagy kihasználták árfelhajtó szerepét? Míg az ilyen és hasonló dilemmák kritikai elemzése külföldön számos fórumon zajlik, idehaza csak mostanában tudatosodik a fontosságuk. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a könyv a magán- és közgyűjtemények, továbbá a vállalati támogatók viszonyrendszerének körbejárásával.

  • Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények 1945-2005. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2006.
    Reneszánszát éli a magyarországi műgyűjtés: kiállítások, katalógusok születnek, ám a mai kollekciók mögött meghúzódó sokféle mozgatórugóról keveset tudunk. Hiányosak az ismereteink a közelmúlt évtizedeiről is, holott a szocializmus szürke felszíne alatt aktív műtárgypiac húzódott meg. A könyv ezeket a fehér foltokat igyekszik pótolni: a második világháborútól napjainkig terjedő korszak legjelentősebb magángyűjteményeit mutatja be esztétikai, történeti és társadalmi elemzésben.

  • Illés Andrea: Magyarország Világörökségei. Budapest, Scolar Kiadó, 2011.
    A magyarországi világörökségeket – kulturális emlékeket, tájakat, természeti kincseket – ismerteti a fotókkal gazdagon illusztrált kötet. A gazdag képanyag javát neves fotósok kifejezetten e könyv számára készítették. A könyv érdekessége, hogy nemcsak a világörökségi helyszíneket, hanem a még „csak”” várományosi listán lévő˜ „jelölteket” is bemutatja. Néhol regényesebben, máshol „szakszerűbben” tárul fel kulturális örökségeink múltja, érdekességei, természeti kincseink kialakulásának titkai, védettségük okai.

  • Frank János: Tárlatok – szertartások. Budapest, 2006.
    A kötet egybegyűjti a 2004-ben elhunyt Frank János Élet és Irodalomban és másutt közölt írásait, publicisztikáit.

  • Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás? Az újrarajzolás terei. Budapest, Gondolat, 2011.
    A kötet elsősorban azt vizsgálja, hogy a magyarországi múzeumokban milyen rétegekre bomlott, hogy jelent meg a történetiség fogalma az elmúlt húsz évben. A kérdésfeltevés és a megközelítés azért is releváns, mert a mai magyarországi múzeumi diskurzus elsősorban a művészeti (művészettörténeti jellegű és irányultságú) múzeumokról és kiállításokról szól. A történeti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó, más múzeumi gyakorlatot és irányt megvalósító intézmények kiállítási praxisa sokkal kevésbé része ennek a diskurzusnak, pedig az elmúlt húsz évben ezen a terepen is fontos és figyelemreméltó változások és elmozdulások következtek be: a gyűjtemények feldolgozása, a kiállítási paradigmák, prezentációs eljárások és technikák megújítása, továbbá a párbeszéd élénkítése szempontjából egyaránt.

  • Groys, Boris: Gyűjteni, gyűjteni. In: Groys, Boris: Az utópia természetrajza. Budapest, Kijárat Kiadó, 1997.
    Groys tanulmányai egyrészt egy teljesen új, mondhatni posztmodern keretbe helyezik és ebben a keretben értelmezik a szocialista kultúra produktumait (így a Lenin-mauzóleumot, a moszkvai metrót, a szocialista építészetet), másrészt viszonyítási pontot kínálnak a mai nyugati kultúra távlatos beméréséhez is, amelynek segítségével jobban, de legalábbis másként közelíthetők meg a nyugati produkciók (pl. az egyetemes média-múzeum, Disneyland, az innováció kultusza, stb.) 


  • Hernády Miklós: Tárgyak a társadalomban. Bevezetés a tárgyak rendszerébe. Budapest, Kozmosz Könyvek, 1982.
    A könyv látszólag környezetünk legismertebb elemeit, mindennapi tárgyainkat elemzi csak, de közben olyan rejtett tartalmakra is fényt derít, amelyek ismeretében tudatosabban érzékelhetjük és alakíthatjuk mindennapi világunkat, emberi kapcsolatainkat, jelenünket és jövőnket. 

  • Korek József: A muzeológia alapjai. Budapest, 1988.
    A múzeumi gondolatot ókori kialakulásától a máig kíséri végig a tankönyv, különös súllyal annak hazai kialakulására, beleágyazva az egyetemes fejlődés vonalába. A kiadvány célja, hogy támpontot adjon a jövő muzeológusainak az általános muzeológiában való eligazodáshoz, megismertesse a pályakezdőt a gyakorlati munka első lépéseivel és állandó önképzésre sarkallja.

  • Kőfalvi Tamás - Mészáros Márta - Ónodi MártaKözgyűjteményi ismeretek. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007.
    A kötet szerzői a három közgyűjteményi forma történetét, működését és használatát mutatják be. Céljuk, hogy elősegítsék az informálódni tudás igényének és képességének kialakulását, valamint a könyvtár, a múzeum és a levéltár tudatos használatát a formális és az informális tanulás keretei közt egyaránt. A könyvben helyet kaptak olyan információk is, amelyek a közgyűjtemények működésének a nagyközönség által kevéssé vagy egyáltalán nem ismert részleteit világítják meg.

  • Palkó Gábor (szerk.): Múzeumelmélet. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum - Ráció Kiadó, 2012.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ