Igencsak barátságtalan időben, már-már télies időjárás mellett érkeztünk meg a Magyar Zene Házába, hogy a kinti világ viszontagságai elől elmerüljünk a színház, az opera, a mozi, a zene és a tánc világának csillogásában. A Dívák & Ikonok kiállítás valóban bepillantást enged egy látványos, mégis titokzatos világba, mely egyszerre csábító magasság és szédítő mélység, küzdelem és ragyogás. 

A londoni Victoria and Albert Museum utazó kiállítása kronológiai sorrendben vezet végig minket dívák történetén, melyben a Zene Háza jóvoltából ikonikus magyar előadóművészek is megjelennek. A tárlat látványosságát azok a szemképráztató öltözékek, ruhák és jelmezek adják, melyek segítenek megidézni a dívákat, s egyúttal közel is hozzák őket a látogatókhoz. A személyes kapcsolódást segíti még, hogy a kiállított színpadi ruhák mellett a hírességek életével is megismerkedhetünk – olvashatunk küzdelmeikről a férfiak uralta zene- és szórakoztatóiparban, ahogy saját boldogságuk keresése mellett igyekeztek nőtársaiknak is példát mutatni, harcolva a női egyenjogúságért. 

Az antik világ istennői után az első dívák a 19. és 20. század ünnepelt operaénekesnői voltak, akik kortársnőikkel ellentétben kiemelkedhettek a társadalom által elvárt háziasszonyi és anyai szerepből, ritkaságszámba menő anyagi függetlenségük pedig lehetővé tett számukra egy szabadabb életvitelt, ugyanakkor ez gyakran járt együtt kirekesztéssel is. 

Az opera mellett egy másik színpadon is dívák születtek – bár kezdetben a színészmesterség kizárólag a férfiak kiváltsága volt, a színésznőknek sikerült utat találniuk a hírnév és a megbecsültség felé egyaránt. Ez utóbbit még a sikernél is nehezebb volt elérniük, hiszen az elvárttól eltérő életmód gyakran előbb megbotránkozást váltott ki a kortársakból, semmint tiszteletet.  

Az Art Déco korszakában a szórakoztató zenés-táncos varieték és revük világából újabb dívák léptek színre – a tánckarok uniformizált soraiból néhány különösen tehetséges görl kiemelkedhetett és szólótáncosként önálló karrierbe kezdhetett. A korszak ikonikus alakja az a Josefine Baker, aki színesbőrű nőként, extravagáns és a korban gyakran igencsak merész táncaival elsőként hódította meg Európa színpadjait. A kiállításban nem csak fellépőruháit csodálhatjuk meg, de néhány eredeti felvétel segítségével részleteket is láthatunk táncaiból. Szintén a korszak adománya a sajátos magyar műfaj, az operett – a dívák sorából pedig, hogy is hiányozhatna egy olyan primadonna, mint Honty Hanna? 

A technológia fejlődésével először a némafilmek jelentek meg, majd idővel a hangosfilmek is. Mindkét műfajban megjelentek azok a női karakterek, szereptípusok, melyeket ma is ismerünk és amelyek dívák generációit adták a nagyvilágnak. A teljesség igénye nélkül beleshettünk Elizabeth Taylor, Katharine Hepburn, Marilyn Monroe, és akit még befotózott bármelyikünk szekrényébe, s egyúttal színpadi- és magánéletébe.   

A szórakoztatóipar kiszélesedésével dívák lettek a táncosnők és filmszínésznők is, ám ugyanúgy dívák maradtak az (opera)énekesnők, mint Jessye Norman és Fairuz. S. Bár egyszerű, „szürke” megjelenésével nagyban különbözik a kiállításban szereplő sztároktól, hangja mégis a halhatatlan dívák sorába emelte Édith Piafot is.  

A kiállítás záró termeiben napjaink dívái és ikonjai varázsolnak el bennünket, zenéjükkel és extravagáns öltözeteikkel egyaránt. Mást jelent ma dívának lenni, mint bő 200 évvel ezelőtt – van azonban, ami nem változott az idők során. A tehetség és a személyiség egyaránt szerves része a dívaságnak, mely gyakran jár együtt némi extravaganciával. Cher izgalmas kosztümjei mellől nem hiányozhatott Elton John emblematikus jelmeze sem, melyet 50. születésnapján viselt.  

Az OMMIK fényképes beszámolóját keressék közösségi felületeinken, Facebook és Instagram oldalainkon. :) 

A nagy érdeklődésre való tekintettel, a Dívák & Ikonok kiállítást a Zene Háza meghosszabbította szeptember 29-ig volt látogatható!