"A múzeumi történetek legalább olyan érdekesek, mint a Disney-mesék- és még igazak is"

Ezt állítja Fransje Pansters, az amszterdami Van Gogh Museum digitális kommunikációs tanácsadója. Ő felelős a honlap koncepciójáért, az ott megjelenő szövegekért, történetekért, melyek hatékonyságát mérik és havi jelentést készít róluk. Azt kutatta, hogyan lehetséges, hogy míg az emberek órákra elmerülnek egy könyvben, egy sorozat nézésében vagy a közösségimédia-csatornák bűvöletében, egy múzeumi honlapon kevesebb, mint két percet töltenek? A múzeumok a történetek kincsestárát őrzik -hogyan válhat ez előnyükre? Ezért  forgatókönyvírókat, dramaturgokat, újságírókat és UX specialistákat kérdezett arról, hogyan tudják a múzeumok úgy megírni, alakítani történeteiket, hogy magukhoz vonzzák a közönséget. Amszterdamban, a MuseumNext Digital Summit előtt osztotta meg az OMMIK-kal, mitől lesz egy történet izgalmas

   “Minden, ami a múzeumban történik, tényekkel van alátámasztva. De ha egy látogatót egyből történelmi adatokkal vagy tényekkel találkozik, attól visszariad. A közösségi médián látott reakciókból kiderül, hogy a nagyközönséget olyan általános kérdések érdeklik leginkább, mint miért vágta le a fülét Van Gogh, vagy hogyan halt meg. Kíváncsi voltam, mik azok a technikák, amikkel fel lehet kelteni úgy az emberek érdeklődését, hogy kedvet csináljunk nekik a múzeumlátogatáshoz. Olyan szakembereket kérdeztem, akiknél a történetmesélés munkájuk alapeleme. Sok ember számára a kiállítások vagy nehezen befogadhatók, sőt, unalmasak. Ha érdekesen mesélünk, lehet, hogy nem rögtön válik mindenki múzeumlátogatóvá, de később még azzá válhat.”

Fransje a következő szempontokat sorolja fel, amitől a múzeumi történetek újszerűen hatnak és a múzeumba csalogatják a közönséget.

 

1. Fókuszban: az ember

A világháborús történetek örök népszerűségnek örvendenek, de mi tesz egy középkori szobrot izgalmassá a ma embere számára? A mai múzeumi gyakorlatban gyakran tapasztalható, hogy egy esemény leírásakor “360 fokos” képet akarunk adni, ennek azonban az a hátránya, hogy nem jut minden szereplőnek ugyanannyi figyelem- vagy mindenkinek csak kevés jut. Egy ilyet olvasva a látogatóban felmerül: egyáltalán mi közös van bennünk? Ilyenkor megoldás lehet, ha az esemény egyik szereplőjének szemén keresztül láttatjuk a történteket, és az ő gondolataival, vágyaival, félelmeivel a látogató könnyen tud azonosulni.

 

 

2. Ami megragadja az embereket: az érzelem

Természetesen nem állítom, hogy a történelmi tények vagy az életrajzi adatok nem fontosak egy történet megírásakor, de amikor a látogató először találkozik egy műtárggyal, a hangsúly legyen az érzelmeken. Az érzelmek egyetemesek, ezáltal hidat képeznek múlt és jelen között. Ha valami megindító, felkavaró, elgondolkodtató vagy provokatív hatást kelt, az megragadja az embereket, mert a szívükre hat. Érzelmekre ható szöveget írni nem hatásvadász vagy szakmaiatlan fogás, mert az benne lévő információk, a történetet alátámasztó háttér hiteles. Az érzelmek motiválják a látogatót arra, hogy megismerkedjen egy művel vagy ellátogasson a múzeumba. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sokat tudunk van Gogh életéről, köszönhetően a számtalan levélnek, amit fivérének, Theónak írt.

 

3. A történet motorja: a változás

A változás érzelmeket gerjeszt, ezért a történeteket a fordulópontok teszik igazán érdekessé. Egy új találkozás, egy váratlan esemény, egy kihívást jelentő helyzet: minden, aminek tétje van, megfogja a látogatót, hiszen tudni akarja, mi a helyzet megoldása. Az izgalom után megkönnyebbülésre vágyik.

 

4. Nem az időrend fontos, hanem az akció

Miért is ne kezdődhetne egy múzeumi történet úgy, ahogy egy akciófilm vagy egy jó regény: akcióval? Attól, hogy szabadon kezeljük az időrendet, még nem veszítjük el az információ értékét, csak élvezetesebb lesz és megkönnyítjük a befogadást.

5. A kevesebb lehet több

Különösen az elején. Nem kell minden információt rögtön a látogatókra zúdítanunk. Egy könyvesbolt kirakatában sem a teljes kínálat látható, hanem csak néhány, szépen elrendezett könyv, ami becsalogatja a (leendő) vásárlókat. A múzeumban vannak, akik konkrétan tudják, hogy mit keresnek, míg mások inkább nézelődnek- ők azok, akiket bent akarunk tartani, és akikben érdeklődést akarunk kelteni: ezt láttad már? Ez is tetszene”.

 

6. Kísérletezzünk, milyen típusú történet hat a legjobban

A Rijksmuseum például azt találta ki, hogy tízes listába gyűjti össze a macskás témájú képeket, vagy rövid 10 pontba szedve hasonlítja össze két művész- jelen esetben Rembrandt és Velázquez- munkásságát. Ezek a típusú cikkek jól működnek a médiában: könnyen érthetők, az információk megjegyezhetők és felkeltik a látogató érdeklődését.

Egy szövegen belül is van terünk a kísérletezésre: vajon mivel érünk el erőteljesebb hatást, egy kérdéssel vagy egy állítással?  Egy eldöntendő kérdés, ami azt sugallja, minden ezen áll vagy bukik, például jól működik egy konkrét személy élettörténetének elmesélésekor. Az online szövegek írásakor nem kell visszariadni az erőteljesebb állításoktól sem. Ha például azt mondjuk, Millet van Gogh “festői apafigurája” volt, ez nem 100 százalékban igaz, de hatásos, és később lehetőségünk van finomítani a megállapítást. 

A nézőpontok változtatásával új megvilágításba helyezhetünk egy élettörténetet: mi arra gondoltunk, érdekes lenne, ha nem Vincent van Gogh-ra fókuszálunk, hanem fivérére, Theo van Gogh szempontjából mutatjuk meg, ő hogyan élte meg Vincent küzdelmeit és zsenialitását. Ez egy igen más megközelítés Vincent művészetéhez, azonban a múzeumpedagógiai osztály jelezte, hogy mivel a tényekkel nem tudjuk alátámasztani, ez egy fiktív történet. 

 


7. Minden lehet inspiráció

A közösségi médiában rendszeresen egy-egy témához kapcsolódnak a posztok: színek, barangolások, napraforgók, stb. Minden hónapban van egy indító megbeszélés, ahol a múzeum különböző osztályainak munkatársai a social media menedzserekkel együtt leülnek és brainstormingolnak. Egy film, ami kapcsolódik a témához, egy újonnan megjelent könyv- bármilyen ötlet jöhet. Ezeket a social media vezető összegyűjti. A posztokat a social media csapat írja, amit aztán a múzeumpedagógusok ellenőriznek. A stílusban a szövegírók szabad kezet kapnak, de a posztok csak akkor válnak publikussá, ha a tények is helyesek. 

8. Mérjük az eredményt 

Nem egyéni vélemény, hanem adatok, statisztikák alapján döntjük el, milyen szöveget publikálunk. Kielemezzük, mely szövegek voltak hatásosak, melyekre és hogyan reagáltak a honlapra látogatók. Nem ad hoc változtatunk, minden változtatást adatokkal támasztunk alá. Igaz, hogy a színes-szagos témák mindig népszerűek, és nem lehet csak ilyeneket publikálni, a komoly témáknak is teret kell adni. 

 

9. Úgy írjunk, ahogy beszélünk

A közösségi média hangneme lazább, játékosabb, közvetlenebb, ezért ügyelünk arra, hogy a látogató, aki valamelyik közösségimédia- csatornáról érkezik a honlapra, hirtelen ne szigorúan szakmai, komoly hangnemmel találkozzon. Ezért megtartjuk a közvetlen hangnemet és a személyességet a honlapon olvasható történetekben is, hogy az olvasó zökkenőmentesen folytathassa “útját” a múzeum virtuális terében.

10. Egy jó történetet megírni nem pénzkérdés

Akkor is tudunk jó szöveget írni, ha történetesen kis büdzsével dolgozunk. A közösségi média végtelen lehetőséget nyújt arra, hogy teszteljük, melyik szöveg hogyan hat. Ahogyan azt is követhetjük, hogy ha csak apró változásokat teszünk egy szövegben, annak milyen eredménye lesz. A mi múzeumunk középpontjában Vincent van Gogh áll, de egy olyan múzeumban, ahol kevesebbet tudnak az alkotóról, például egy kitalált karakter kérdésein keresztül térképezhetjük fel azt, amit tudni lehet róla és kortársairól. A lényeg: nincs egyetlen üdvözítő út. 

 

11. Dolgozzunk együtt a múzeum többi munkatársával

A kommunikációs osztályon szorosan kooperálunk a múzeumpedagógia osztállyal, mivel mindent, amit leírunk, a tényeken kell nyugodnia. Fordítva is igaz, hogy ha a múzeum egy másik szakmai (restaurátor, edukátor, etc.) osztályának van szüksége hatásos, jó szövegre, például egy hírlevélnél, amit tényleg elolvasnak, mi segítünk nekik. Mindenkinek megvan a saját szakterülete, és mivel mindannyian ugyanazt akarjuk - hogy minél többen felfedezzék van Gogh művészetét-, ezért összefogunk.

12. A múzeumi történetek fontosak

Gyerekkoromban imádtam a Disney-féle Pocahontas mesét. Azt csak néhány évvel ezelőtt tudtam meg, milyen véres valóság rejlett amögött a történet mögött, amit Disney édesen, kedvesen tálalt. Ilyen történetekből a múzeumokban végtelen számút találni- és még igazak is. Az online tér hatalmas lehetőséget jelent a múzeumi kommunikáció számára. A fake news, az információs buborék, amiből nehéz kitörni mind inkább felerősíti azt, hogy szükség van a hiteles, pontos tények ismeretére. A múzeumoknak ebben fontos szerepe van. Oka van annak, hogy itt vagyunk.

A Van Gogh Museum történetei között itt böngészhet.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ