A mostani koronavírus-járvány feladatot is jelent a ma muzeológusainak- és most kivételesen nem a megnövekedett digitális aktivitásra gondolunk, hanem a gyűjtésre: milyen hatással van a vírus a mindennapi életünkre, hogyan változnak a szokásaink, milyen a vírus tárgyi kultúrája? A világ múzeumai már gyűjtik a járványhoz kapcsolódó digitális és valóságos tárgyakat, történeteket.
A múzeumok rapid response collectingnek, vagyis gyors reagálású gyűjtésnek nevezik azt a gyakorlatot, amikor egy múzeum a kurrens eseményekre reagálva gyűjteni kezdi a fontos tárgyakat, dokumentumokat. Amerikától Ausztráliáig a világ több pontján kezdtek a múzeumok gyűjtésbe. Vannak, akik arra kérik a közönséget, hogy osszák meg gondolataikat, érzéseiket és azt, mit csinálnak a házi karantén alatt. Mások feliratokat és tárgyakat gyűjtenek, vagy dokumentálják a válságra adott válaszokat a közösségimédia platformokon és fórumokon. Már korábban beszámoltunk az amszterdami levéltárról, ami belevágott a gyűjtésbe. Most íme, egy körkép arról, mi a helyzet világszerte, hogyan viszonyulnak múzeumok, kurátorok a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzethez.
Etikus, érzékeny, tisztelettudó
A brit Museums Association (Múzeumok Szövetsége) nyilatkozatot adott ki arról, hogyan kezelhetik a múzeumok a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos gyűjtést érzékenyen, kellő tisztelettel és etikusan. „Át kell gondolnunk, melyik az a támogató, szakmailag megalapozott módszer, amivel bevonhatjuk a közönséget a Covid-19 vírussal kapcsolatos anyag gyűjtésébe" - áll a nyilatkozatban. „Transzparensnek kell lennie, mit és miért gyűjtünk, és a digitális tételek, beleértve a közösségimédia-posztok és egyéb online anyagok gyűjtését, gondozását is meg kell fontolnunk. Nyíltan kell vállalnunk, mit csinálunk, tisztában kell lennünk a motivációinkkal és tiszteletben kell tartanunk az emberek érzelmeit. Ugyanennyire fontos a múzeumi munkatársak és az önkéntesek támogatása is.” A nyilatkozat itt olvasható angol nyelven.
fotó: Museums Association
Toolkit a gyors reagálású gyűjtéshez
A London Transport Museum (Londoni Közlekedési Múzeum, LTM) kiadta a Kortárs Gyűjtési Etikai Eszköztárat, amelynek célja, hogy segítse a múzeumokat abban, milyen etikai megfontolásokat érdemes szem előtt tartani a kortárs anyagok gyűjtésekor, ha mondjuk traumatikus és szorongást okozó tapasztalatokról van szó, és tanácsokkal is ellát a digitális megőrzéssel kapcsolatban. Az angol nyelvű toolkit itt elérhető.
Ellie Miles, az LTM dokumentumfilm-kurátora és az útmutató egyik szerkesztője azt írta a Twitteren: „Semmi baj, ha egy múzeum épp most nem gyűjt anyagot a világjárványról. Ne égjünk ki, miközben versenyt futunk az idővel, hogy minél előbb beindítsunk egy gyűjtőprojektet. Ez nem azoknak a kritikája, akik már a gyűjtésen dolgoznak, csupán annak felismerése, hogy erre most nem mindenkinek van lehetősége.”
Műszaki Múzeum, Bécs: a 10 megabájtos múzeum - digitális palackposta a jövőbe
Mi lenne, ha csak 10 MB állna rendelkezésünkre ahhoz, hogy elmentsük mindazt, ami fontos nekünk és az osztrák honfitársaink számára is előnyökkel járhat? Ezt kérdezik a bécsi Technisches Museum kurátorai. Milyen digitális üzenetet szeretnénk palackban küldeni a jövőbe, mit kellene a Műszaki Múzeumnak megőriznie digitálisan a következő generációk számára? A múzeum eddig fizikai tárgyak gyűjtésére fókuszált, ám ennek a felhívásnak a célja digitális tárgyak gyűjtése - ez az első ilyen jellegű kezdeményezés Ausztriában.
Osztrák Nemzeti Könyvtár: digitális megőrzés felsőfokon
Az Osztrák Nemzeti Könyvtár, az Österreichischen Nationalbibliothek webarchívuma az Ausztriát említő koronavírussal foglalkozó oldalakat gyűjti össze. (itt található meg: Kollektionen > Event Crawls > Coronavirus 2020).
Finn Nemzeti Múzeum: az állampolgárok dokumentálják saját életüket
A Finn Nemzeti Múzeumban hosszú története van a gyors reagálás gyűjtésének, bár az 1918-as finn polgárháború vagy a második világháború idején még nem így hívták. Maria Ollila, a múzeum kortárs kurátora és munkatársai nemrég olyan fotókat készítettek, amik többek közt a pánikszerű vásárlást és otthoni tanulást örökítik meg. Ezek több más felvétellel együtt a Finn Örökségvédelmi Ügynökség képgyűjteményének weboldalára kerülnek, miután katalogizálták őket. A krízis elmúltával az összegyűjtött anyag egy részét a Nemzeti Múzeum kortárs gyűjteményében állítják ki.
A kijárási tilalom előtt két hétig a finn kutatók személyes interjúkat készítettek olyan témákról, mint például hogyan érinti a válság az éttermeket vagy mivel jár a helsinki kikötő lezárása. A helyzet azonban arra kényszerítette őket, hogy változtassanak: most telefonon vagy Skype-on interjúznak, és fontolgatják, hogy arra kérik a polgárokat, dokumentálják önmagukat, vagyis küldjenek be magukról készített fényképeket és videókat.
Victoria & Albert Museum, London: megtalálni, mely tárgy tükrözi a társadalom égető problémáit
A londoni Victoria & Albert Museum (V&A) öt évvel ezelőtt indította a gyors reagálási programot, melynek során eddig 35 tárgy került a gyűjteményébe. A programot irányító Corinna Gardner vezető kurátor azt mondja, hogy az elnevezés ellenére jelenleg „megfigyelik” a Covid-19 világjárványt, mielőtt bármilyen döntést hoznak arról, mely a dizájn tárgyak tükrözik „a társadalom aktuális nagy kérdéseit”. (Még többet itt és itt tudhat meg a V&A gyors reagálású gyűjtésének módszeréről és az eddig beszerzett tárgyakról.)
Gardner szerint normál körülmények közt is kihívást jelent eldönteni, milyen tárgyat érdemes beszerezni, ám a jelenlegi helyzetben ez még nagyobb fortély. Ráadásul a gyors reagálási program kulcsa az, hogy tudjuk, az összegyűjtött kortárs tárgyakat mikor fogjuk kiállítani. Az egyik szóba jöhető tárgy az a snorkeling maszk, amit lélegeztető maszkká alakított az olasz Isinnova, egy 3D nyomtatással foglalkozó cég a helyi kórház orvosaival közreműködve. "A kurátori csapatunk olyan objektumokat keres, amik túlmutatnak egy ötleten, változtatást, hatást generálnak, és nem pillanatnyi vonzerővel bírnak" - nyilatkozta az Artnet magazinnak Gardner.
fotó: Isinnova
Dán Nemzeti Múzeum, Koppenhága: a digitális mindenek előtt
A múzeum kurátorai a digitális műtárgyak gyűjtésére álltak át: első körben az adatszolgáltatásban résztvevő, különböző társadalmi helyzetű dánokat online kérdőívvel kérdezik a járvánnyal kapcsolatos tapasztalataikról.
Cardiffi Múzeum, Wales: mit csinálnak a fogyatékossággal élők?
A walesi fővárosban működő Cardiff People First, a tanulási nehézségekkel küzdő embereket segítő szervezet felkereste a Cardiff Museumot, hogy tanácsot kérjenek, hogyan tudják elmesélni azoknak a cardiffiaknak a történetét, akiknek tanulási nehézségeik vannak. Ebben segített a múzeum, miközben más társadalmi csoportok élményeit, tapasztalatait is összegyűjtötte naplók, videók, interjúk formájában.
Tenby Múzeum és Művészeti Galéria, Nagy-Britannia: épül az emlékek múzeuma
Museum of Memories (Emlékek múzeuma) nevet kapta az a projekt, amiben arra kérik a walesieket, hogy újságkivágásokkal, rajzokkal, levelekkel, naplóírással, jegyzetekkel őrizzék meg mindennapjaik lenyomatát, amit majd a múzeum újranyitása után kiállítanak, addig pedig Facebook oldalukon láthatóak.
A Michigani Történeti Központ ugyanezt gyűjti, csak egy online platformon: ide várják a fotókat, videókat és audiofájlokat, amik a mindennapokat dokumentálják a vészhelyzet idején. A következő kérdések adnak kiindulópontot:
- Hogyan kommunikál családjával, barátaival és kollégáival?
- Bizonyos helyek fontosabbá váltak az elmúlt időszakban?
- Mi az, ami váratlan örömöt okozott?
- Milyen lépéseket tett Ön és mások egészségének védelme érdekében
Amerikai Történelem Nemzeti Múzeuma, Washington: külön munkacsoportot alakítottak a járvány dokumentálására
A National Museum of American History külön csoportot állított fel - ez a Rapid Response Collecting Task Force - ami a tudományos és gyógyászati fordulópontokat, eseményeket dokumentálja, valamint az üzleti és kulturális életben, a munkahelyeken és a politikában tapasztalható változásokat, reakciókat rögzítik az utókor számára.
fotó: EPA EFE/ Cesare Abbate
Emberi Jogok Kanadai Múzeuma, Winnipeg: gyógyító gesztusok nyomában
A Canadian Museum of Human Rights arra buzdítja a kanadaiakat, hogy forgassanak és osszanak meg olyan videókat, amiben választ adnak arra, hogy milyen kedvesség, emberi gesztus érintette meg őket a járvány folyamán. A videók a múzeum honlapján lesznek láthatóak.
A Hétköznapi Emberek Múzeuma, Brighton: nem csak a nagy múzeumok gyűjtenek
A megkapó nevű Museum of Ordinary People felkért 150 embert Brightonban és az Egyesült Királyság területén, hogy írjanak naplót, ami napi tapasztalataikat dokumentálja a válság idején. Lucy Malone, a múzeum egyik alapítója szerint a projekt jó alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ki gyűjti össze a tapasztalatokat, ki mondja el a történeteket és azokat hogyan mondják el. “A dolgok elé megyünk, hogy megtudják mit fontos rögzíteni és megőrizni a jövő számára. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a nagy intézmények gyűjtsenek és irányítsanak, mi kezdeményezünk. ” A naplókat a múzeum adta az embereknek, de azt rájuk bízták, mit és hogyan írnak le.
Illinois-i Állami Múzeum, Springfield: a vécépapír alakú torta
A múzeum kampányának neve „Ossza meg történetét: Illinois a COVID-19 pandémiában”. Arra bátorítják a lakosságot, hogy ne aggódjanak amiatt, ha egy tárgy triviálisnak tűnhet- “a jövőben valakit biztosan érdekelni fog, hogy az üzletekben elfogyott a vécépapír, és hogy éreztük magunkat emiatt.” Kaptak is egy fotót, amin vécépapír tekercset formázó torták láthatók. A szupermarketben elfogyott a valódi papír, így ezzel rukkoltak elő a boltosok. Ki hitte volna, hogy a világ legnagyobb hatalmú országában ez egyszer nehézség lesz? A múzeum arra kíváncsi, hogyan szokják meg az emberek az új “normát”, milyen érzéseket kelt bennük ez az időszak. “A történészeknek megmaradnak a számok, hogy hány ember betegedett és halt meg. De mi szeretnénk tudni azt is, milyen érzés volt szülő lenni a bezártság alatt? Milyen érzés volt egy tanárnak otthonról tanítani?”- veti fel a múzeum a kérdéseket.
fotó: Illinois State Museum
Doncasteri Örökség: a nappali is lehet múzeum
A digitális Múzeum a nappaliban projekt azokat a tárgyakat mutatja be, amik az emberek nappalijaiban találhatók. Tárgyak, amiket minden nap látnak és érdekes történeteket őriznek. Az online házi kiállítás célja a társadalmi elszigeteltség csökkentése.
Lëtzebuerg Városi Múzeum, Luxemburg: tárgyak új szerepben
A várostörténeti múzeum olyan tárgyakat gyűjt a lakosság bevonásával, amik a “korona időszakban” valamiért jelentőséget nyertek a lakók számára: tárgyak, amiket korábban nem használtak, most azonban fontos szerepet játszanak a mindennapi életben, saját készítésű tárgyak, amik segítenek megbirkózni az új körülményekkel, vagy olyanok, amiket eddig észre sem vettek a környéken, és most valamiért szemet szúrtak.
Forrás: Museumpraxis, Museums Association, Chicago Tribune, Artnet, Michigan állam információs oldala, Luxemburgi városi múzeum, New York Times