Korona az új kurátor

A Nordic Talks sorozat részeként finn, svéd és litván múzeumi szakemberek beszélgettek arról, hogy a technológia milyen szerepet kapott a múzeumok közösségépítő munkájában a pandémia idején. Már mindenhol újranyitnak a múzeumok, de mint tudjuk, Svédországban be sem zártak. De ott is számos korlátozó intézkedést, szabályt kellett betartaniuk és betartatniuk a látogatókkal. Érdekes élő adás zajlott két napja a Nordic Talks nevű sorozat keretében, ahol négy szakember osztotta meg tapasztalatait a koronavírus-járvány kialakulása miatt megváltozott online kommunikációs megoldásaikról, platformok használatáról, a közönség bevonását erősítő ötletekről és tapasztalatokról.

Mit adott a korona?

Kajsa Hartig, a svéd Murberget Megyei Múzeumban  dolgozik, mint gyűjteményi vezető és a digitális fejlesztésekért, tartalmakért felelős szakember. Mint mindenhol, náluk is a Facebook és az Instagram maradt a központi csatorna a közönség eléréséhez, próbálkoztak a YouTube-bal is, de elismerte, hogy kevesebb sikerrel. Mint mondta:  “megértettük, hogy meg kell változtatni a fókuszunkat, újragondolni a prioritásokat és több tartalmat kell készítenünk. Például a programok szervezésénél lehetne több online aktivitás. De ez egy lassú folyamat. Tehát nekünk most az a feladatunk, hogy megfigyeljük és teszteljük, amit más múzeumok csinálnak, és ha szükséges, vegyünk új felszereléseket az élő közvetítéskhez.”

Rūta Kačkutėtól, a Litván Nemzeti Múzeum igazgatónőjétől megtudhattuk, hogy a koronavírus miatt bezárt intézményt arra használták, hogy újragondolják stratégiájukat és a 2 hónapos folyamatos egyeztetés eredményét megosztva a kollégákkal mindenkit elkötelezzenek az új koncepció mellett. Számukra a vírushelyzet azt tette nyilvánvalóvá, hogy a fizikai térben megvalósuló kiállításaik online, webes megjelenése több kell hogy legyen, mint a szokványos illusztrációkkal ellátott szöveges cikk: arra is külön koncepciót és tartalmat kell fejleszteni. 

Egy közepes méretű litván múzeum, a Kaunas Városi Múzeum igazgatója, Gabrielius Sužiedėlis elmesélte, hogy minden extra költség nélkül állítottak elő plusz tartalmakat. Kiindulópontjuk a saját gyűjteményük volt. “Minden extra tartalom, amit készítettünk, a saját kreataivitásunk, kompetenciánk és belefektetett időnk eredménye. Viszont ebből a kihívásból sokat is tanultunk, fejlesztettük digitális skilljeinket, és ez a tudás a jövőben is jól hasznosítható lesz"

Heidi Reinius, a digimuseo.fi egyik fejlesztője, a Finn Múzeumok Szövetségének egy olyan digitális eszköz fejlesztésében adott tanácsot, ami a végfelhasználókat segíti és több látogatót hoz a múzeumokba. A vírushelyzet felgyorsította a projektet is. “Pár hét múlva ott voltunk a Covid-helyzet közepén és még nem volt kész a platformunk. Elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan tudjuk összekötni a kultúrát, a tartalmat és az embereket, akik arra kényszerülnek, hogy otthon maradjanak. Különösen az idősebb generációért aggódtunk, akiknek nem javasolták, hogy kijárjanak….Eldöntöttük, hogy összerakunk egy platformot a múzeumoknak, amit arra használhatnak, hogy megosszák tartalmaikat közönségükkel, akik nem tudnak elmenni a kiállításaikra. (Ez lett a digimuseo.fi) Elkezdtünk felépíteni a kiállításokat, melyek akár önállóan vagy egy kiállítási vezetővel együtt is végigjárhatóak. Megvolt az ötlet, megvolt a technikai megoldás hozzá, de ha egy múzeumi kiállításra gondolunk, akkor a tartalom kulcsfontosságú. És persze a történet, amit a tartalom elmesél. Máskülönben csak a tárgyak vannak, amiket -ha nincs történet-, senki sem akar megnézni. Mivel kevés időnk volt, a múzeumoknak elmondtuk, hogy csak olyan kiállításban gondolkodjanak, aminek már van digitalizált anyaga, vagy tudják, hogy a kiállítás hogyan épül fel. Le voltam nyűgözve a kiállításoktól, amiket kaptunk! Tulajdonképpen kevesebb mint egy hetük volt a múzeumoknak, hogy összerakjanak egy történetet, és kitalálják, hogyan tudják azt bemutatni. Szóval, ezek az emberek fantasztikusak!” 

Az újranyitás utáni tapasztalatok

A Litván Nemzeti Múzeumba nem sokan jönnek az újranyitás óta, a turisták, az idősebbek és a fiatalok egyáltalán nem. A látogatók elsősorban gyermekes családok, akik ki vannak éhezve a programokra, a szórakoztatásra. Rūta Kačkutė szerint jobban át kell gondolni, hogy mit tehetnek azért, hogy ne érezzék magukat az emberek veszélyeztetve, kell-e változtatni esetleg a kiállítási tárgyak elrendezésén.

Mivel a svéd múzeumok be sem zártak, ezért nem nagyon változott a közönségük sem, csak az idősebbek maradtak el. A kültéri kiállításra viszont annál többen jöttek, csakúgy, mint a gyerekprogramokra.

Kaunas városi múzeumára is a fentiek igazak, ezért is merült fel az ötlet, hogy esetleg több, kisebb csoportos programot, szolgáltatást kellene kitalálniuk, ami kevésbé kockázatos. De azt minden múzeumi szakember elismerte, hogy a gyerekeknek és diákoknak szóló nyári táborokra sokan jelentkeznek, nagyon kedveltek.

Mi volt a tanulsága ennek az időszaknak? 

Heidi Reinius: "A világ változik, a múzeumoknak is meg kell változni, de a technológia már létezik, ott van egy karnyújtásnyira, csak használni kell és tudni elérni a közönséget."

Kajsa Hartig: "Értéket kell teremteni online is!"

Gabrielius Sužiedėlis: "Mindig kell visszajelzéseket szerezni a közönségtől, és aszerint alakítani a tartalmakat, fejlesztéseket."

Rūta Kačkutė: "A múzeumokban rengeteg potenciál van és véleményformáló hatással bír. Törekedni kell az együttműködésre mindenkivel, technikai szakemberekkel, közönséggel..."

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ