Így gyűjtünk mi: a történetek legalább annyira fontosak, mint maguk a tárgyak a V & A járvány koronavírus gyűjtésében

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a vírusjárvány alatt gyűjtött tárgyakkal rukkoljon elő egy látványra egyszerű, tartalmában mégis egyedülálló oldalon a világhírű londoni dizájn- és iparművészeti múzeum. A folyamatosan gazdagodó gyűjtés, a Pandemic Objects (A pandémia tárgyai) egy elsősorban történetekre fókuszáló projekt. A lényeg, hogy olyan tárgyakat gyűjtsenek össze és reflektáljanak rá, amik a vírusjárvány kitörésével új értelmet nyertek.

A világjárvány idején sok mindennapi, gyakran figyelmen kívül hagyott (a szó legtágabb értelmében vett) „tárgy” hirtelen új szerepet kapott. A WC-papír a tömegpánik szimbólumává vált, a homlokra helyezett hőmérő a társadalmi ellenőrzés eszközévé, a kongresszusi központokból kórházak lettek, a parkok pedig vitatott terek, ahol nem volt szabad tartózkodni. Ezeknek a tárgyaknak az összegyűjtésével és megváltozott jelentésük elemzésével az oldal egyedi képet kíván festeni a pandémiáról és a tárgyak benne játszott kulcsszerepéről.

A Pandemic Objects tárgyai között nemcsak olyan egyértelmű és nyilvánvaló dolgokat találunk, mint a szappan és a kézfertőtlenítő. Olvashatunk a bicikli, a szék, a cserepes növények, az ugrókötél vagy a vászontáska fontosságáról, akárcsak a Tik-Tok jelenségről és a hajról, és olyan dolgokról is, amikre talán nem az első körben gondolnánk, mint a szenteket ábrázoló ikon, az álmok vagy a listák.

Porcelán cserepes virág. Derby Porcelain Factory, ca. 1765 (414:253/A-1885) Fotó: Victoria and Albert Museum

Ami igazán izgalmassá teszi az írásokat, az a szerzők vállaltan személyes történetei, érzései, gondolatai, amikkel könnyen azonosulhatunk mindannyian, akik a négy fal között töltöttük a legszebb tavaszi hónapokat, hanem az is, hogy mindehhez a múzeumi gyűjtemény már meglévő darabjait is párosították. A Tik Tok jelenséget például a charleston 1920-as évekbeli elterjedéséhez hasonlítják, ennek kapcsán pedig mutatnak egy párizsi korabeli plakátot, illetve a harmincas évek Londonjának kedvelt táncát, a Lambeth Walkot idézik meg, és ehhez kapcsolódó tárgyakat videókat mutatnak. Ez a megközelítés érdekes hálókat, kapcsolódásokat hoz létre a múlt és a jelen között, és egyben rámutat arra a szerepre is, amit a múzeumok napjainkban játszanak, jelesül tárgyaikon keresztül a ma emberéhez szólnak és a ma problémáira reflektálnak.

Az angol nyelvű oldal itt elérhető.

Nyitókép: Rudolph Ackermann, 1800, Victoria and Albert Museum

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ