A COVID-19-re hogyan reagáltak a múzeumi marketingesek?

Jim Richardson, aki a múzeumi innováció guruja és a méltán népszerű MuseumNext luxus-konferencia megalapítója, szervezője, írta meg a karantén hatásáról készült MuseumNext felmérés eredményeit. A több mint 500 szakember véleménye nem reprezentatív, de a MuseumNext nemzetközi kapcsolatrendszere miatt talán mégis egy érdekes látlelet arról, hogy a marketingesek mit gondolnak a múzeumokat elért online-lázról.

A COVID kezdetétől a digitális marketing kapott főszerepet, annyira, hogy az összes költségvetésüket online marketingre költötték az utóbbi időben, már amennyi maradt ilyen kiadásokra. Ez persze nem meglepő, hiszen mindenki megtapasztalhatta, hogy mivel az emberek nem mehettek el otthonról ezért sokkal több időt töltöttek online.
A másik nagy felismerése a szakmának, hogy bár ingyen lehet csatlakozni és publikálni szinte bármilyen platformon, de ha láthatóvá is akar válni valaki, azért fizetnie kell: „You have to pay to play” azaz „ha játszani akarsz fizetned kell”, ahogy azt az egyik válaszadó tömören megfogalmazta. És ha már fizetnek ezekért az új reklámfelületekért, akkor azt is meg kellett tanulniuk hogyan kell jó Facebook reklámot csinálni, mert az nyilvánvaló, hogy teljesen máshogy működik mint egy nyomtatott plakát.


Az COVID hatására az élő közvetítések és kisfilmek világába is betörtek a múzeumok, kicsik és nagyok egyaránt és ez a felmérés is megerősíti azt a benyomást, hogy sok helyen sajnos hiányzik hozzá a megfelelő szakmai tudás, tapasztalat. Mert ahogy az online platformokon a reklám azért kell, hogy észrevehetőek legyenek a múzeumok úgy a mozgóképes tartalmak esetében pedig nem elég ha valakinek a legújabb generációs okostelefonja és egy szelfi-botja van, a video még nem lesz nézhető és élvezhető azért mert a szakmai egyik legjobbja mesél egy műtárgyról. A válaszadók másik fontos tapasztalata, hogy az online csatornák régi veteránja, az e-mail marketing megerősödött. Mert az e-mail marketing olcsó, naprakész és direkt elérést biztosít a célcsoporthoz. Azt is elismerték, hogy egy jól megírt hírlevél is tudást igényel, mert a „téma” sorba bekerülő legkisebb változtatás is nagy hatással lehet arra, hogy hányan olvassák el és aktivizálják magukat.


A turisták elmaradása egy új célcsoportra terelte a szakemberek figyelmét: a helyiekre. Köztük biztos számosan vannak olyanok, akik lehetséges, hogy egyszer sem vagy alig látogatták saját városuk főbb múzeumait, talán pont a sok turista miatt. A nagyobb, nemzetközi múzeumokat nyilván sokkal drasztikusabban érinti a turizmus csökkenése, ami várhatóan 2022-ig nem is fog változni Jim Richardson szerint.
Az általa levont konklúzió: a felmérés jól mutatja, hogy a digitális csatornák megerősödtek és a marketing szakemberek próbálnak ezekhez a változó tendenciákhoz alkalmazkodni és új képességeket elsajátítani, hogy segítsék a múzeumokat és közösségeiket. És bár a válaszokból egyértelműen kiderül, hogy egyre kevesebbet költenek a múzeumok marketingre, nem tudni, hogy ez kihat-e majd a szakemberállományra is.

forrás: Jim Richardson: Survey: How Museum Marketing is Adapting to Covid-19 

 

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ