A Leicesteri Múzeum és Művészeti Galéria izgalmas lehetőséget kínál a közönségének arra, hogy megoszthassák gondolatait a múzeumi gyűjteményekről. Az egyelőre tíz kiválasztott műtárgy mellett digitális feliratokon jelennek meg azok a leírások, amiket a múzeumlátogatók készítenek.
Az Arts Council England által finanszírozott projekt célja, hogy új hangokat hozzon be a leicesteri múzeumba, egyben lehetőséget adjon a közönségnek arra, hogy „alternatív értelmezést” kínáljon a kiválasztott múzeumi tárgyakhoz és megosszák saját történeteiket és érzéseiket.
2021 októberében már kipróbálták és tesztelték a digitális feliratokat a Painting Freedom (Festészet szabadsága: az indiai modernizmus és három lázadója) című időszaki kiállításon. Ekkor egy csoportos látogatás alkalmával a leicesteri indiai közösség tagjait kérdezték arról, hogyan érzik magukat, vagy milyen emlékeket ébresztettek a kiállításon látható alkotások. Ezeket a gondolatokat a múzeum csapata végül megosztotta a digitális címkéken.
Mostantól az állandó gyűjtemények mellett kapnak helyett a feliratok. Egyes műalkotások mellett leírás is olvasható lesz majd. A digitális címkéknél az e-olvasókból ismert e-tintát használják, így a hagyományos papírfeliratok külsejét igyekeznek visszaadni. A digitális feliratoknak alacsony az energiafogyasztásuk, egyetlen akkumulátortöltéssel több hétig működnek. Egy weboldalon keresztül központilag vezérelhetők, és távolról frissíthetők további szöveggel vagy akár képekkel.
fotó: Leicester Museums and Galleries
A Leicesteri Múzeum felhívást tett közzé honlapján, és arra kéri a lakosságot, hogy „szánjanak időt a galériában található 10 muzeális tárgy megtekintésére, és osszák meg, mit gondolnak róluk” . A tíz tárgy között szerepel többek között egy dodó, egy Degas-szobor, egyiptomi szarkofág és Viktória-korabeli festmények is.
Lehet egyről vagy több tárgyról is írni, és ez bármit lehet: az egyes művekkel kapcsolatos vélemény, reakció, érzés vagy emlék. Néhány gondolattal segítenek: mit üzen magának a tárgy, mit jelent? Milyen érzéseket kelt ? Emlékezteti valamire?
A szövegeket névvel, életkorral együtt kell elküldeni a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre vagy közvetlenül beadni egy online űrlapon. A múzeum értesíti az embereket, ha írásaik megtekinthetők a múzeumban.
Kiállítás New Yorkról a New Yorkiak történetein keresztül
A New York Historical Society (New York-i Történeti Társaság) tavaly nyílt “Scenes of New York City” (Jelenetek New Yorkból) című kiállításán, több tucat New York-i - többek között író, történész, munkás, pap, sport- és kultúrarajongó, gimnáziumi tanuló, vadvízi úszó, művész- gondolatait olvashatjuk a kurátor szövege mellett. Az intézmény ebben a műtárgyleírások „demokratizálását” látja. Így kerülhetett Gifford Beal 1945-ös cilinderes kocsist és fenséges fehér lovát megjelenítő olajfestménye mellé Nurettin Kirbiyik leírása, aki lovával a Central Parkban kocsikáztatja ügyfeleit. Vagy a mohawk akwesasne indián Steven Thomas visszaemlékezését a felhőkarcolók építéséről, ahol „hallani lehet, ahogy a szél fütyül az épület acélvázán keresztül”. A várost többek között mohawk indián kezek építették.
fotó: Jeenah Moon, New York Times
A New York Historical Society egyike azon egyre több intézménynek Amerika-szerte, ahol a kurátorok lehetővé teszik a- művészettörténeti háttértudással sokszor nem rendelkező- külső hangoknak, hogy megszólaljanak a múzeum falain belül, amelyek a szakértők szerint segíthetnek a látogatóknak a korábbinál személyesebb kapcsolatba kerülni a művészettel. Amikor a Delaware Művészeti Múzeumban Danny Lyon fényképeit mutatták be a déli államok polgárjogi mozgalmáról, a múzeum afroamerikaikat – köztük előadóművészeket és egy történelmi társaság képviselőjét – kért fel a kiállítás feliratainak elkészítésére. A múzeum felmérései szerint a látogatók 77 százaléka olvasta el ezeket a feliratokat, a míg 29 százalékuk azt mondta, hogy az írások hatással voltak arra, ahogyan fotókat nézték.
Évtizedek óta folyik a diskurzus arról, hogy miről szóljanak a múzeumi feliratok – és legyenek-e egyáltalán. Ezek a szavak jelentik az egyetlen kontextust a látogatók számára a látott művészet befogadásához, és sok kurátor úgy véli, hogy a művészet vizuális erejének megőrzése érdekében a szavak számát szigorúan korlátozni kell. Az intézmények intenzív önvizsgálatának idején több amerikai múzeum kurátora úgy véli, hogy egy rövid múzeumi felirat kikristályosíthat néhány olyan egzisztenciális kérdést, amelyekkel az intézmények jelenleg szembesülnek: Ki írhat hitelesen egy adott műről? Kinek szólnak ezek a címkék? És hogyan adjuk át ezt a platformot azoknak, akiknek korábban még nem volt terük?
fotó: Jeenah Moon, New York Times
Ez jelentős eltérés a hagyományos feliratoktól, ahol a kurátori objektivitás a cél. A külső hangok időnként sokkal erősebbek, mint egy kurátoré, és olyan feszültséget teremtenek a műalkotás körül, ami egyes látogatók számára egyébként nem létezett volna.