Az MNM OMMIK beszámolója a Néprajzi Múzeum What’s Up?! konferenciájáról

Reformról, újratervezésről, múzeumi újításokról tanulhattunk Európa néprajzi múzeumaitól. A Néprajzi Múzeum nemrég megnyílt új épületében konferenciát rendeztek, azzal a céllal, hogy sorra vegye az utóbbi évek változásait Európa etnológiai, néprajzi és nemzeti múzeumaiban.  

A múzeumok egyik fontos célkitűzése, hogy újragondolják és megerősítsék társadalmi szerepüket. Ez világszerte számos gondolatot, reformot indított el az intézményekben. A május 25-27. között rendezett What’s up?! konferencián az Európa országaiból érkezett igazgatók őszintén meséltek az intézményeikben megtapasztalt nehézségekről, amellett, hogy büszkén sorolták megvalósult projektjeik eredményeit és mutatták be terveiket. 

Beszámolónkban válogatott témakörök mentén mutatjuk be azokat a gondolatokat, amelyek a magyar múzeumi világ számára is tanulságosak, inspirálók lehetnek. 

 

Múzeumok önképe: új nevek, missziók és célok

A hamburgi MARKK 2018-ban lett néprajzi múzeumból a művészetek és kultúrák múzeuma. A névvel együtt a múzeum jelentése és önképe is megváltozott: friss, fiatalos, és gyűjteményfókuszú intézményként pozícionálták újra magukat. A múzeum négy célt fogalmazott meg: 

  1. a közösség számára releváns, (2) nyitott, (3) inkluzív, (4) szabadon hozzáférhető tudástárként képzeli jövőbeli működését.

Hasonló célok mentén fogalmazta újra magát a svéd Världskulturmuseerna (Világ Kultúráinak Múzeuma). A négy múzeumot összefogó intézmény egyesítésekor fontos volt az addig különálló múzeumi osztályok egyesítése. A 210 munkatárs 5 új osztály alá szerveződött, akik közösen dolgoznak a kiállításokon, múzeumpedagógiai és egyéb programokon, kommunikáción. Az egy nagy múzeumi csapattá összeállt kollektíva működésének alapjait egy workshopon dolgozták ki, mely során lehetőség volt a közös gondolkodásra és az intézmény víziójának megfogalmazására.

A Världskulturmuseerna új szervezeti felépítése. A főigazgató alatt 5 osztály, a gyűjteményi, látogatói élményért felelős, tartalmi és oktatásért felelős, marketing- és kommunikációs és adminisztrációs osztály működik. / saját felvétel

A lipcsei GRASSI Múzeum újragondolásakor - ahogy azt missziójukban is megfogalmazták - egy folyamatközpontú, likvid (azaz a társadalom kihívásaira reflektáló) és a társadalmat kulturális hálózatok mentén értelmező múzeum kialakítása és a kortárs gyűjtési stratégia újragondolása volt a cél. A tárgyhalmozás helyett kapcsolat- és jelentéskeresés került a középpontba. Az intézményt igazgató Léontine Meijer-van-Mensch a német kultúra mélységeibe ásta magát először, 2019-ben A német álom (The German Dream) című kiállításban humorral vegyítve, a naiv antropológia eszközeit is felhasználva vizsgált olyan sztereotípiákat a németekről, mint például a bőr szandál zoknival, vagy a bejárat mellett figyelő kerti törpe szobra. Egy bontásra ítélt kultikus lipcsei kávézó berendezését a múzeumba mentve pedig egy gazdag jelentéstartalmú közösségi teret alakított ki a helyi lakosság számára. A régi gyűjtemény revíziójakor az összes, mára nem helytálló kifejezést, és mára felülírt néprajzi kutatást nyelvtanilag múlt időbe téve is megerősítette, hogy az intézmény szakított a birodalmi gyökereivel.

A Nordiska Museet nevet nem váltott, de szemléletet igen. Bár nevében régóta hordozta az északi örökséget, ez alatt a svéd identitást értették. Utóbbiból csak most faragtak valóban az észak sokszínűségét tükröző intézményi identitást. A múzeumnak otthont adó sötét kastélyépületbe beengedték a fényt, és a múzeum narratívaközpontúból problémafókuszú intézménnyé vált. A jól hangzó, de valójában semmitmondó mindenki” megszólítása helyett már sikeresen különítik el a diverz látogatói csoportokat, és a svéd múzeumi rendszerből adódóan - keverve a gazdasági és társadalmi funkcióit - igazi találkozóhellyé vált. 

Az oxfordi Pitt Rivers Museum a legerőszakosabb helyből” vált önreflexív múzeummá. Bátran feltette a kérdést: az örökségkezelés és a tárgyak megőrzése - az angolszász care kifejezésből kiindulva, melynek jelentése ápolni, vigyázni rá, gondoskodni róla - hogyan válik egy többszólamú, érzelemalapú cselekvéssé? Vajon mi a tárgyakról való gondoskodás legjobb módja? Milyen a helyes, etikus vagy morális display, kiállítási mód? Helyén való- e a tárgy saját értelmezési rendszerében a restaurálás?  Így kérdőjelezte meg az általános nyugati gondolkodást, miszerint a megőrzés és megóvás legjobb módja a múzeumi elhelyezés. Laura Van Broekhoven igazgató arról is elgondolkoztatta a konferencia résztvevőit, hogy mi a teendő azokkal a tárgyakkal, amik az alkotóközösség szerint csak a használattól vagy a mozgás, mozgatás által válnak értelmezhetővé - ezáltal ugyanis a kiállításban statikusan egymás mellé állított tárgyak elveszíthetik értelmüket, funkciójukat.
A francia múzeumokról André Delpuech professzor előadásában festett kép azonban nem ilyen progresszív. Szerinte a néprajzi gyűjtemények nem tudnak túllépni az előítéleteken: egyik oldalon a metropolita franciaság antik előképeit felvonultató (Louvre), a másikon pedig a tengerentúli barbárok” európai szem számára egzotikus örökségét bemutató múzeumok (Musée Quai Branly és a Musée Guimet) állnak.

 

Balról jobbra: Froster Hanna Daisy (Néprajzi Múzeum), Laura Van Broekhoven (Pitt Rivers Museum) Dr. Goranka Horjan (Zágrábi Etnográfiai Múzeum), Dr. Sanne Houby-Nielsen (Nordiska Museet, Stockholm), Dr. Kemecsi Lajos (Néprajzi Múzeum) és Prof. Dr. Barbara Plankensteiner (MARKK, Hamburg) / @Néprajzi Múzeum

 

Múzeumok aktív társadalmi kapcsolata

  • gyógyuló közösségek

Jelentős fordulat, hogy társadalmi párbeszédekben a néprajzi-antropológiai múzeumok már főképp facilitátorként tekintenek magukra, akik segítenek begyógyítani a gyarmati, elnyomó időszak és sötét múlt sebeit. Évek óta fontos, a közbeszédben is nagy figyelmet kapott a restitúció kérdése is. Itt a múzeumok többféle nézőpontból közelítik meg gyűjteményeik dekolonizálásását. Több helyen aktív kapcsolatokat alakítanak ki azokkal az eredetközösségekkel, amelyek a múzeumi gyűjteményekben található tárgyak készítői, használói voltak, hogy többet tudhassanak meg a múzeum számára gyakran csak adathalmazként értelmezhető tárgyakról. Jó gyakorlatként említhetjük 2200 darabos számi gyűjtemény Siida Számi Múzeumba költöztetését. 2021-ig a tárgyak a Finn Nemzeti Múzeumban voltak, Elina Anttila igazgató szerint a repatriációval megvalósult a gyűjtemény legjobb felhasználása, hiszen a számi eredetközösség kezelheti ezentúl saját kulturális örökségét. Szintén ide tartozik a Digital Benin projekt, aminek célja a tárgyak visszaszolgáltatása mellett egy digitális gyűjtemény létrehozása is. A projektben 2 német gyűjtemény, a hamburgi MARRK, és a Berlini Állami Múzeumok mellett a Sorbonne és egy designstúdió működik együtt.

  • az Afrika-kérdés

Szintén nagy lépés, hogy több helyen számoltak be a proveniencia-kutatásokról is. Sok olyan tárgy van, melynek múzeumba kerülés előtti útja homályos, vagy éppen erőszakos. Több esetben a restitúció egyben jogi folyamatot, tulajdonosváltást is jelent. Azonban sokkal fontosabb, hogy ezek a terhelt múltú, sötét örökséget hordozó tárgyak történetét elmeséljék, felvállalják a múzeumok. A hamburgi MARKK a célországokban működő német kulturális intézetekkel közösen kutatja a tárgyak eredetét, míg a Berlini Állami Múzeumok néprajzi gyűjteménye egy saját kutatóközpontot állított fel Dahlemben, és felismerve a kutatások korlátait - hogy sokan nem tudják elolvasni a 18-19. századi forrásszövegeket - támogatja a paleográfiai, történeti textológiai oktatást is az egyetemeken. 

A gyarmati időszak borzalmaiért felelősséget vállalni, elfogadni a múltbéli hibákat a gyógyulás fontos lépése - mondta Léontine Meijer-van-Mensch, a GRASSI Múzeum igazgatója. Az antwerpeni MAS a kongói kiállításában is jelentős volt a proveniencia-kutatás. A 100xCONGO című időszaki tárlat kongói szakemberek bevonásával készült el, ahol 100 tárgy segítségével mutatták be Belga-Kongó, majd 60 éve felszabadult köztársaság történetét. Egy másik belga múzeum, az AfricaMuseum pedig a gyarmati múzeum új szerepeit feltárva, folyamatként értelmezte a dekolonizációt. A kritikai gondolkodást, a mai szemléletű kérdésfeltevést, az afrikai hangok bevonását és az afrikai önreprezentációt emelték be a múzeumi diskurzusba. Emellett a lehetséges párbeszéd megvalósítását helyezték előtérbe, céljuk egy szolidáris, emlékező múzeum megvalósítása - számolt be az AfricaMuseum vezető kurátora, Bambi Ceuppest.

  • a múzeum mindenkinek és mindenkiről szól

Mindegyik gyűjtemény eltérő módon próbálja megszólítani és elérni azokat a közösségeket, akik eddig nem jártak múzeumba. Emellett a személyes történetek megosztásának fontossága minden előadásban felmerült. A lipcsei GRASSI Múzeum azonban nem a múlt démonaival akar leszámolni, hanem a jelen előítéleteivel is. A befogadó intézménnyé válás a lipcsei múzeum számára azt is jelentette, hogy egy lépést hátrálva teret ad másoknak is, hogy bemutassák saját nézőpontjukat. Így valósulhatott meg a Re:Orient kortárs művészeti kiállítás, aminek kurátora egy civil szervezet volt. Az arab országokból érkező menekült és bevándorlók elleni előítéleteket, a veszélyes migráns képét, és a romantikus, 1001 éjszakás keletimázst lerombolni igyekvő kiállításban egy interaktív installáció segítségével még a saját muszlimukat is elkészíthették a látogatók, a végeredmény pedig szembesítette a látogatókat azokkal a tévhitekkel, melyeket az egyes csoportokkal szemben táplál. 

A Världskulturmuseerna hasonló projektjében a menekültek személyes történetét mutatták be tárgyaik segítségével. A Stories from Syria kiállítása 3 nyelven, angolul, svédül és arabul szólt a közönséghez. Az ULTRA pedig a Mediterráneum szurkolóközösségeit mutatja be, olyan közönséget vonzva így a múzeumba, akik közül sokan még sosem jártak ott. 

Hasonlóképpen gondolkodott a Finn Nemzeti Múzeum is. Olyan, a társadalom perifériájára került közösségeket szólítottak meg programjaikon és időszaki kiállításaikon, mint a börtönviseltek vagy éppen a roma közösség tagjai. Varsóban, a Nemzeti Etnográfiai Múzeumban kiemelt szerepet kapott a közösségi média kihasználása, és a hívogató múzeumi élményteremtés. Robert Zeidel főigazgató kiemelte, hogy a kellemes környezet, a jóllét kiemelten fontos. A varsói múzeum hangulatfelelősei Etna és Grafia, a múzeumban lakó cicák, illetve, hogy a jövőben már nem csak embereknek, hanem leghűségesebb társunknak, a kutyáknak is megpróbálnak látogatói élményt nyújtani a kiállításaikban.

  • hálózatosodás -  rezidens kutatók és alkotók fogadása

Barbara Plankesteiner, a hamburgi MARKK igazgatója kiemelte, hogy rezidens művészek fogadásával és kortárs művészeti együttműködésekkel újabb jelentéstartalmakat kaphatnak a készülő kiállítások. A (főképp kortárs) művészek mindig az adott társadalomnak fontos kérdésekre reagálnak műveikkel, tükröt mutatva ezzel a kultúráról - mutatott rá a művészet narratív aspektusára Elina Anttila, a Finn Nemzeti Múzeum igazgatója is. A német múzeumokban lévő, benini eredetű tárgyak helyzetére hívta fel a figyelmet Emeka Ogaboh Ami hiányzik Beninből (Vermisst in Benin) című poszterprojektjében. A GRASSI támogatásával megvalósuló művészeti alkotások ellepték Drezda tereit és buszmegállóit.

  • műhely

Nemcsak a gyűjteményt lehet újraértelmezni, hanem a benne folyó munkát is. A múzeumi nyitottá válásának egyik lépése lehet, amikor a múzeumi háttérmunkát is láthatóvá tesszük. A GRASSI-ban a látogatótérben kialakítottak két szobát: egy Care Room és egy Prep Room nevű helyiséget. Az előbbiben a műtárgykezelés-kutatás-restaurálás tekinthető meg testközelből, az utóbbi pedig egy olyan nyitott iroda-sarok, ahol a múzeumi dolgozók a kiállítótérben lehetnek, tarthatnak megbeszéléseket. Mindkét helységnél a cél a látogatók és a múzeumi szakemberek közelítése egymáshoz. A szakmai-laikus együttgondolkodást, és a workshop munkamódszerét használták Milánóban is, ahol az etióp és eritreai diaszpóraközösséget és az olaszokat ültették egy asztalhoz a kurátorokkal. A társadalmi párbeszédet indító kezdeményezés részleges sikereket hozott, az öt lépésből álló tervből csak hármat tudtak sikeresen megvalósítani - vallotta be Carolina Orsini, a MUDEC igazgató-helyettese.

@Néprajzi Múzeum

 

Múzeumok és környezet

Az energiahatékony épülettől a kiállításokig többféle módon is megközelíthető mindennapjaink égető kérdése, a fenntarthatóság. Az északi identitással egybefonódott tájélmény és a klímahelyzet miatt olvadó jégtakarónak nagyszabású kiállítást (Arctic - While the Ice is Melting) szentelt a stockholmi Nordiska Museet

Dr. Ann Follin, a göteborgi Världskulturmuseerna igazgatója kiemelte, hogy a múzeum két kiállításában is felhívja a figyelmet a fenntarthatóságra. A Human Nature (Emberi természet) című kiállítás az emberiség fogyasztási szokásait ütközteti a rendelkezésre álló erőforrásokkal, és a bolygó jövőjéről gondolkoztat el, míg a díjnyertes BORO kiállítás egy japán újrahasznosításon alapuló hagyományt mutat be, jó példát állítva ezzel a látogatók elé. 

Varsóban nem csak az állandó kiállításban (Biblia Pauperum) jelenik meg a fenntarthatóság kérdése, a biodiverzitás motívuma. A Nemzeti Etnográfiai Múzeumban Green Team működik, és az épületfenntartás ökológiai lábnyomát is jelentősen csökkentették - büszkélkedett Robert Zydel főigazgató. A tartui Észt Nemzeti Múzeum mellett Belgiumban található AfricaMuseum is kiemelt ügyének érzi a klímatudatosságot, és a fenntartható fejlődést, ami a svájci Alimentarium szemléletének is szerves része - mondta el Boris Wastiau igazgató.

 

/A konferenciáról készült fotók és további tartalmak a Néprajzi Múzeum Facebook oldalán találhatók./

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ