Házhoz megy a múzeum: műremekeket kölcsönöz helyieknek az Ixelles-i Múzeum

A Brüsszelhez közeli elegáns község szépművészeti múzeuma, ami olyan jelentős 19. és 20. századi alkotók műveinek ad otthont, mint Ensor, Alechinsky, Toulouse-Lautrec vagy Magritte, gondolt egy merészet: 2024-ig tartó bezárásáig a helyi lakosoknak adja kölcsön műtárgyait, akik azt saját nappalijukban állítják ki.

A múzeum vezetőinek ilyesmi eszébe sem jutott volna, hogy ilyesmibe vágjon bele. A 2018 óta zárva tartó Musée d’Ixelles munkatársait azonban a bezárás rákényszerítette arra, hogy ne csak a kiállításaikat és kommunikációjukat, hanem a közönséghez való viszonyunkat is újragondolják. Egyik régi partnerük, a kulturális közvetítésre szakosodott Patrimoine à roulettes súgta a múzeumiak fülébe azt az őrült ötletet, hogy kölcsönadják műveket a múzeum szomszédságában élőknek. Az ötletet a város közösségeit támogató alap is támogatta, így a programnak finanszírozója is lett.

A Musée comme chez soi program indulása óta a Musée d'Ixelles állandó gyűjteményéből származó, több mint hetven művet állítottak ki az intézmény közelében élők otthonában. Évente két hétvégén tíz alkotás hagyja el raktárhelyiséget, hogy két, találkozásokban gazdag napot töltsön el vendégségben. Szombaton a házigazda szűk baráti és családi körének mutatja be az általa kiválasztott műveket, vasárnap pedig megnyitja házát a közönség előtt, akik házról házra járva csodálhatják meg az új környezetben bemutatott műveket. Az sem akármi, ahogy a leendő befogadókat megtalálja a múzeum: a házigazdákat az utcán beszélgetve, a kaputelefonon becsengetve találják!

Ahogy Stéphanie Masuy, a program felelőse azt nyilatkozta a Les Echos nevű belga lapnak, hogy „minden teljesen természetesen jött össze. Megkérdeztük magunktól, hogy milyen kockázatokkal jár a műtárgyak áthelyezése. Akár egy másik múzeumba, akár egy szomszédos múzeumba szállítjuk, akár egy lakásba, a raktárból való elszállítás ugyanazokkal a kockázatokkal jár. A kockázatot azonban ebben az esetben az jelentette, hogy a fogadóhely ugyanolyan garanciát tud-e nyújtani a megőrzésre és a biztonságra, mint egy múzeum. Azonnal megalkottuk a játékszabályokat. Ami a biztosítót illeti, mivel adott egy stabil állvány, egy művet kísérő múzeumi mediátor, egy, az épület bejáratát biztosító önkéntes, és nem fedjük fel előre a művek lelőhelyét, nagyon gyorsan elfogadta azzal a feltétellel, hogy nem lépjük túl a 100 000 eurós felső határt.

„Nagyszerű lecke alázatból”

A program hihetetlen népszerűségnek örvend. Az igazgató, Claire Leblanc ennek okát abban látja, hogy „emberléptékű múzeum vagyunk. A miénk nem egy mindentudó múzeum, ahol piramis tetején ülnek a „tudósok”, és nagyvonalúságból terjesztik a tudást... Mi nem ilyenek vagyunk, és ezen a projekten keresztül megbizonyosodhattunk mi is afelől, hogy ez nem csak üres szólam. Nagyon természetesen félre tudtuk tenni, hogy ki a szakértő és ki nem, és a program előrehaladtával gyorsan rájöttünk, hogy a házigazdák valóban sokat tudnak nekünk segíteni tehetségük, kutatásaik, elképzeléseik vagy személyes történetük révén. És ez egy nagyszerű lecke alázatból.”

Az egyik kérdés, ami felvetődik, hogy ez az tapasztalat strukturálisan újradefiniálja-e a küldetéseket, ha a múzeum 2024-ben újra megnyitja kapuit. Ezért jelenleg nagyszabású nyilvános konzultációs kampányt folytat a múzeum, mivel az intézményt körülvevő közösség részéről valódi igény van erre. Bevonják őket az újranyitásra vonatkozó tervekbe, valamint abba, hogy milyen legyen a holnap múzeuma. A múzeum multimédiás tárlatvezetéseit így kiegészíthetik a helyi lakók által hozzáadott történetek. A múzeum szeretné megőrizni a találkozóhely szerepét is, miután látták, hogy a projektnek köszönhetően valóban társadalmi kohézió alakul ki a környéken. Az a tény, hogy egy műalkotás került az otthonokba, elkerülhetetlenül kapcsolatot teremt.

„A mi előnyünk az, hogy merészek vagyunk, és nem tart vissza minket egy sereg kurátor”- nyilatkozta Claire Leblanc. „A legjobb az, hogy mindezeket a nagy változásokat a saját belső változásunkkal együtt éljük meg. Bezártuk a múzeumot, és nem félünk a munkától."

Az ötletet átveszik mások is

A különleges múzeumi programot Hollandiába exportálják, ahol a Jan Cunen Múzeum (Oss, Észak-Brabant) vág bele a kezdeményezésbe a közeljövőben. Ahogy arról korábban írtunk, nem ritka, hogy egy múzeum rászánja magát, hogy raktárban fekvő, vagy akár az állandó kiállításban szereplő remekműveket kölcsönadja olyan helyi intézményeknek, ahol a műtárgyak új életre kelnek és közelebb kerülhetnek a látogatóhoz, mint az óriásmúzeumok zsúfolt termeiben.

 

forrás Claire Leblanc (Musée d'Ixelles): "Notre atout, c'est de ne pas être figé par une armée de conservateurs" | L'Echo (lecho.be)

képek Musée comme chez soi – depuis 2018 – Patrimoine à roulettes (patrimoinearoulettes.org)

 

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ