Mylène Pardoën hangrégész reprodukálja azokat a hangokat, amelyek a párizsi székesegyház 13. századi építésétől a 2019-es tűzvészig voltak hallhatók az épületen belül és kívül, és amelyek az újjáépítéshez is elengedhetetlenek. A BBC riportja.

Csendes hangok visszhangoznak a boltozatok alatt, és gyerekek játszanak a sétány mellett. A 18. századi macskaköveken paták dobognak, a távolban kereskedők alkudoznak. Elképzelte már, milyen hangok töltöttek be egy olyan helyet, mint a párizsi Notre-Dame székesegyház több száz évvel ezelőtt?

Mylène Pardoën ezen dolgozik. A Lyonban élő művész hangtérkép-archeológusként mutatkozik be, és ezt a szakmát azután találta ki, hogy felmerült benne a kérdés, miért hanyagolják el gyakran a múzeumok a hangok használatát a kiállításaikban gyakran. Az elmúlt 10 évben műemlékeket és örökségi helyszíneket keresett fel Franciaország-szerte, elemezte az akusztikai környezetüket, hogy ennek segítségével létrehozza azokat hangokat, amelyek segítségével visszautazhatunk az időben.

fotó CNRS

„Nem szavakkal, hanem hangokkal mesélek el történeteket a múltból. A munkámnak van egy narratív aspektusa, de ez soha nem fikció” - magyarázza, miközben zöld szemei felcsillannak az apró, kerek szemüveg alatt.

Eddigi egyik legnagyobb projektje a 2019-es tűzvészben súlyosan megrongálódott Notre-Dame-székesegyház helyreállításához kötődik. A beomlott tető és a leégett felső falak miatt a katedrális elvesztette „hangját”: egyedi visszhangját, amely szinte transzcendens csendet parancsolt a látogatóknak.

A francia kulturális minisztérium és a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) által vezetett „A múltnak füle van: Notre-Dame” című projektje révén Pardoën célja reprodukálni azokat a mindennapi hangokat, amelyek a katedrálison belül és kívül voltak hallhatók a 13. századi építkezéstől kezdve a 2019-es tűzvészig. Az akusztikai kutatókból és hangmérnökökből álló csapattal elért eredményeik segítik majd az építészeket a Notre-Dame helyreállításához használt anyagok és technikák kiválasztásában, hogy a székesegyház úgy „szóljon”, mint régen.

fotó: CNRS

Hogy ezeket a zajokat megtalálja, Pardoën mélyen beleásta magát az archívumokba. „Mindenben elmerülök, amit csak találok az adott korszakból, legyen az festmény, szobor, irodalmi mű, vagy akár közigazgatási dokumentum is, hogy megértsem, milyen hétköznapi tárgyak vették körül az embereket, és így milyen zajokat lehetett hallani” - meséli. „Történelmi forrásokból tudjuk például, hogy a 18. században a székesegyház körül kutyák és lovak voltak, ezért fogom magam, és felveszem ezeket az állathangokat”.

A Notre-Dame ólom- és azbesztmentesítés miatt jelenleg minden kutatócsoport előtt zárva van. Így Pardoën Észak-Burgundia erdeinek mélyén talált magának egy új hangzó játszóteret, ahol középkori hangokat, elsősorban szerszámok másolatainak hangját találta meg.

Keskeny, kanyargós út vezet Guédelon, a világ egyik legkülönösebb kastélyának bejáratához. 1997-ben egy csapat francia középkorrajongó barát vacsora közben kicsit túl sokat ivott, és elhatározták, hogy a semmiből felépítenek egy 13. századi várat, úgy, hogy kizárólag az abban az időszakban rendelkezésre álló szerszámokat és módszereket használnak. Huszonnégy évvel később a vár - amit még mindig nem fejeztek be- ez szokatlan régészeti kísérlet évente több mint 300 ezer turistát (a járvány előtti időszakban) és számos Pardoënhez hasonló tudóst vonz.

„Van ebben egyfajta zene. Amikor minden harmóniában van, azt halljuk. De amikor disszonancia van, azt is hallani lehet” - mondta Maryline Martin, a Guédelon egyik társalapítója, és szavai versenyre keltek a Guédelon mestereitől származó hangokkal, akik a kastélyon dolgoznak: a kovácséval és kőfejtőkével, akik homokkövet zúznak a félig kész toronyhoz. „Pardoën segít nekünk pontosan eligazodni abban, hogy tiszteletben tartsuk a 13. század hangjait”.

Pardoën fülét egyetlen műhely sem kerüli el, legyen szó akár a fát vágó ácsról, akár a tésztát dagasztó pékről. Ezeknek a felvételeknek több célja is van. Az elsődleges cél a Notre-Dame-hoz kötődik: Pardoën olyan, a helyszínen dolgozó mesteremberek, például kőművesek munkája közben hallható hangokat rögzíti, akik a középkorban a székesegyházban és annak környékén is jelen voltak.

Ez fog neki segíteni abban, hogy újrateremtse a katedrális korabeli hangulatát. A guédeloni felvételeket majd egy mérnökcsoport által tervezett számítógépes szimulációba táplálják be, amely segít megjósolni, hogy az újjáépítés során választott anyagok és szerkezeti megoldások hogyan változtatják meg a Notre-Dame jövőbeli akusztikáját. Még az olyan változtatások is, mint egy szőnyeg lerakása, vagy ha a boltozathoz fém helyett fát használnak, drámaian megváltoztathatják a katedrális „hangját”.

Munkában az akusztikáért felelős csapat. Fotó CNRS

A másodlagos cél, hogy ezeket a hangokat Franciaország szellemi kulturális örökségébe sorolják. Az UNESCO a szellemi kulturális örökséget szokásokként, reprezentációként, az egyén által a kulturális örökség részeként elismert ismereteket és készségeket határozza meg, amilyen például a kézművesség vagy a rituálék.

„Meg kell védenünk az ősi szakmákat. Ez is része annak, hogy generációról generációra, mesterről tanítványra adjuk át őket” - mondja Pardoën. „Ha ez eltűnik, a lánc megszakad, és 20-30 évbe is beletelhet, mire újra felfedezzük egy hagyományos kézműves egykori mozdulatait. A múlt hangjainak megértése pedig segít még jobban megérteni a történelmet és a jelent”.

Florian Renucci, a filozófusból lett kőművesmester kifejtette, hogy Pardoën felvétele értékes volt a guédeloni kézművesek számára. „Lehetővé tette számunkra, hogy más szemmel nézzünk a szakmánkra. Például amikor hallgatjuk a felvételeit, meg tudjuk állapítani, hogy jó vagy silány munkát végzünk-e pusztán a szerszámok által keltett hangok alapján. Ez egy teljesen új dimenziót ad a projektnek” - meséli.

A hangtérkép-archeológus kitart amellett, hogy ő nem hangtervező. „Sokan azt hiszik, hogy én találom ki a hangokat” - mondja Pardoën. „Ez nem így van. A múlt olyan hangjait hozom vissza, amelyek a jelenben is élnek.”

Hogy milyen hangokat is rögzít a hangrégész, hallhatók  a Bretez nevű transzmédia projekt videójában, ahol a 18. századi Párizs, a katedrális környéki utcák, terek hangjai szólalnak meg:

szöveg Sophia Khatsenkova, The sounds rebuilding Notre Dame's precious vaults - BBC Travel

fotó Mylène Pardoën | CNRS, Chantier CNRS Notre-Dame Groupe Acoustique,  Guédelon medieval worksite | Bourgogne Tourisme (burgundy-tourism.com)