Adam Koszary, az általunk is sokszor emlegetett MERL egykori social media kommunikátora, kommunikációs szakember bejegyzésében ír arról a trióról, ami a múzeum- vagy bármely kulturális intézmény- számára jó tartalmat tud előállítani. Koszary állításait a számok igazolják, így nehéz vele vitába szállni. Az „Erre a három emberre van szükségünk, aki nem sz@r tartalmat ír” című bejegyzés lényege az a felvetés, melyre már több előadáson, webináriumon kitért.

„Ez a gondolat a kultúra és az örökségvédelem területén végzett, immár tíz éve tartó munkám során született. Az ötlet elsősorban frusztrációból fakad, amikor a szakmán végignézve azon gondolkodtunk: miért nem vagyunk elég jók abban, hogy online kapcsolatot tudjuk teremteni a közönséggel?

Nem azért, mert nincs érdeklődés az iránt, amit csinálunk, de amikor arra kérnek, hogy javasoljak jó esettanulmányokat tartalomelőállításról és a közösségi médiáról, kapásból legfeljebb a Black Country Living Museum TikTokja jut eszembe.

Íme, a gondolatom- nem forradalmi, de az enyém.

Azt állítom, hogy igen gyakran csak egyfajta digitális képességet, kompetenciát és tudást helyezünk előtérbe azokban a munkakörökben, amik a tartalomelőállításhoz és a közösségi médiához kapcsolódnak.

Szerintem három típus létezik.

A digitális marketinges. Ő ismeri a digitális kampányok csínját-bínját, kívül-belül ismeri a közösségi média csatornák működését, tudja használni a Google Analyticset, és tudja, hogyan kell az embereknek elmondani, ha valamilyen kiállítás, esemény vagy program lesz, és ezt az információt a közösségi médiában is közvetíti.

A gyűjteményben dolgozó szakember. Tudja kezelni a gyűjteményi adatbázisokat, jól ismeri a műtárgyak történetét, a gyűjteményekkel kapcsolatos etikai, szakmai és szakirodalmi kérdéseket.

A kreatív szakember. Érti, hogyan kell a közönséget történetekkel megfogni, tud vonzó grafikákat, videókat készíteni és úgy reagálni egy épp terjedő mémre, amitől nem rezzen össze a múzeumi kollektíva.

Mindegyikük szakérteleme alapvető fontosságú. Szerintem olyan munkakörre van szükség, ami mindhárom területet ötvözi. Vagy úgy, hogy valamilyen csoda folytán felveszünk egy olyan embert, aki mindhárom területen jó, vagy úgy, hogy a három területet több ember között felosztjuk, vagy úgy, hogy támogatjuk és képezzük a múzeumi munkatársakat mindhárom területen.

Erre a három emberre azért van szükségünk, mert bár a digitális marketingesek hatékonyan tudnak online tartalmat terjeszteni, ez a tartalom nem feltétlenül elég kreatív ahhoz, hogy valóban hatást gyakoroljon. Lehet, hogy a marketinges megszokásból a termékről beszél az embereknek, és aztán elfelejti, hogy interakcióba is kell lépnie a felhasználókkal. Lehet, hogy nincs meg a megfelelő szakérteleme ahhoz, hogy hozzáadja a szövegekhez azokat az érdekes tudásmorzsákat, amiket a felhasználók elvárnak.

Erre a három emberre azért van szükségünk, mert lehet, hogy a gyűjtemények szakértője mély és lenyűgöző tudással rendelkezik arról, amit posztolunk, de úgy írja a posztjait, mintha az tudományos dolgozat lenne, minősíthetetlen képeket készít, és nem tudja, hogyan lehet kihasználni a különböző közösségi médiacsatornák adta lehetőségeket.

Erre a három emberre azért van szükségünk, mert lehet, hogy a kreatívok el akarják kápráztatni a tömeget, de közben megfeledkeznek a múzeum alapvető missziójáról, és az interaktivitást pusztán önmagáért hajszolják. Élvezetesen, de etikátlanul használhatják a gyűjtemények darabjait, és ezzel lejárathatják a múzeumot.

Ha azonban ezt a három területet kombináljuk, akkor olyan tartalmat kapunk, amely hű a múzeum céljához, hatásos marketinget kap, és valóban olyan tartalom lesz, amit az emberek élveznek és leköti őket.

Ehhez azonban együttműködésre és empátiára van szükség minden érintettől.

A digitális marketingesnek és a kreatívnak időre van szüksége ahhoz, hogy elmélyedjen a gyűjteményekben és beszélgessen a gyűjtemények munkatársaival, hogy megértse, melyek az etikai határok és megtalálja a legjobb történeteket.

A gyűjteményi munkatársnak és a kreatívnak meg kell értenie a márkaépítés, a célcsoportok targetálásának és megértésének fontosságát, valamint a stratégiának megfelelő munkavégzés és a riportolás (elemzés, jelentések) fontosságát.

A digitális marketingesnek és a gyűjteményi szakértőnek fel kell ismernie, hogy a közönség szempontjai ugyanolyan fontosak, mint a múzeumé, és olyan tartalmakat kell létrehoznunk, amik a közönség érzelmeire hatnak és felkeltik a kíváncsiságát.

 Mindhárom szakemberre szükség van, de túl gyakran elszigetelve dolgoznak a múzeumon belül, és tudásukat egyes esetekben féltékenyen őrzik. Amikor azonban mindhárman együtt készítenek tartalmat, akkor végre olyan tartalmat kapunk, amely hatásos, célravezető és szórakoztató."