A Pulszky Társaság és az EPALE Magyarország Támogató Szolgálat által szervezett, Múzeumba jó eséllyel? című műhelykonferencián (2023. 04.24.) betekintést nyerhettünk hallás- és látássérült embertársaink mindennapjaiba és megfontolandó tanácsokat hallottunk arról, milyen is a valóban akadálymentesített múzeumi-kulturális szféra.

A négy előadó a téma négy különböző szegmensét reprezentálta, illetve mutatta be az érdeklődőknek. Demeter-Szabó Ildikó jeltolmács sokéves szakmai tapasztalatával, alázatával emberközelivé és szerethetővé tette a segítő szakmát, rávilágítva annak szépségeire, s ezzel együtt felhívta figyelmünket az inklúzió valódi szerepére és fontosságára. Vincze Tamás bemutatta a Hallássérültek Kultúrájáért Alapítványt, és mozdulatait figyelve bepillantást engedett nekünk, hallóknak, a siketek kultúrájába. Nemes-Nagy Tünde, aki tapasztalati szakértőként segíti a Narradívák munkáját, nemcsak tanulságos és hasznos megfigyeléseket, javaslatokat osztott meg velünk a múzeumi akadálymentesítésről, de életvidám személyiségével és interaktív feladataival mindenkit elvarázsolt. Végül, de nem utolsó sorban Gazdik Katitól hallhattunk az audionarráció lényegéről, kihívásairól és a legnagyobb dicséretről: „Láttam!”

A Néprajzi Múzeum MÉTA terében megrendezésre került műhelynap végén, egy interaktív foglalkozás keretében rövid ideig a résztvevők is megtapasztalhatták, milyen látássérültként közlekedni egy múzeumi épületben.