Pár apróság is elegendő lehet ahhoz, hogy hallássérült vagy siket társaink múzeumlátogatási élménye felejthetetlenné váljon. Ahogy a mozgás- vagy látássérültek esetében, itt sem beszélhetünk homogén csoportokról, az igényeik, elvárásaik nagyban függnek attól, hogy már siketen születtek-e vagy később károsodott a hallásuk. Míg az előbbi csoportba tartozók anyanyelvének a jelnyelv tekinthető, addig az utóbbi csoportba tartozók nagyrésze sosem tanul meg jelelni, ők inkább az írott szöveget preferálják. Eltérő az is, hogy hogyan kommunikálnak, milyen szinten igénylik a külső segítséget.

Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy mindannyian hasonló élményekkel távozzanak?

• az audioguideokon legyenek nagymértékben felhangosíthatóak, az elhangzó szöveg legyen elérhető a számukra írott formában is,
• készítsünk alternatív, jelnyelves gudieot is. Optimálisabb, ha ezt a saját telefonjukra letölthető formátumban kínáljuk, azonban ha egy ezt igénylő látogató mégsem rendelkezne ilyennek, kínáljunk fel kölcsönözhető készülékeket/tableteket,
• a kiállításban, a múzeum egyéb tereiben megjelenő audiovizuális tartalmakat minden esetben feliratozzuk
• helyezzünk el indukciós hurkokat, ajánljuk fel kölcsönzésre a hordozható változatukat: egy-egy tárlatvezetés, konferencia, előadás alkalmával ezek nagymértékben ki tudják szűrni a zavaró háttérzajokat,
• a meghirdetett eseményekre hívjunk jelnyelvi tolmácsokat, biztosítsunk szöveges átiratot,
• figyeljünk oda a fényviszonyokra, a falak és padlók színére, ez jelentős mértékben befolyásolja a szájról olvasás sikerességét,
• használjunk könnyen értelmezhető jeleket, nyilakat, piktogramokat,
• a kiállításokban használjunk figyelemfelkeltő, látványos, interaktív tárgyakat, installációkat,

Ebben az esetben is érdemes felhívni a figyelmüket arra, ha a személyzetnek van képzett tagja. Néhány apró szabályt betartva ugyanakkor megkönnyíthetjük a hallássérültekkel való kommunikációt:

• ne mocorogjunk,
• lényegre törően beszéljünk, csak a legfontosabb információkat mondjuk el,
• egyszerre egy gondolatra koncentráljunk, ne csapongjunk,
• legyünk biztosak afelől, hogy az arcunk jól megvan világítva,
• tartsuk fenn a szemkontaktust,
• ne álljunk túl messze,
• beszéljünk tisztán anélkül, hogy kiabálnánk,
• legyünk biztosak arról, hogy a szánk nincs takarásban, legyen lehetséges szájról olvasni:
  • fontos az arckifejezés, mimika,
  • ne beszéljünk se túl gyorsan se túl lassan,
  • az ismeretlen dialektusok, tájszólás nehezítheti a hallássérült dolgát,

a gesztusok, kézmozdulatok is a segítségükre lehetnek.

A kiállítás tervezésekor mindenképp konzultáljunk érintettekkel, kérjük ki a véleményüket és használjuk fel az észrevételeiket!