Az eindhoveni Van Abbemuseum kiállításait a mozgásukban korlátozott művészetkedvelők – kórházban fekvő betegek, idősek otthonában vagy fogyatékossággal élők- is láthatják egy robot segítségével. A robotot ők maguk irányítják otthonról, a múzeumban pedig egy munkatárs kalauzol végig a termeken és mesél a művekről. Mindehhez nincs másra szükség, mint egy laptopra (asztali számítógép, tablet vagy okostelefon is jó), jó internetkapcsolatra, egérre és egy szoftverre, amit előre le kell tölteni. Mivel a robotok kedvesek és vicces megjelenésűek, így a múzeumi látogatók szívesen „beszélgetnek” vele és így kapcsolatba kerülnek az otthon fekvő virtuális látogatóval. Ezáltal csökken utóbbiak elszigeteltség és kiszolgáltatottság érzése és szabadabban lehet részük egy művészeti élményben.

Európában ez volt az első ilyen projekt, amiről az idei MuseumDigit konferencián előadást is hallhatnak.
A múzeum a múzeumi inklúzió egyik éllovasa, honlapja itt elérhető.

Pár apróság is elegendő lehet ahhoz, hogy hallássérült vagy siket társaink múzeumlátogatási élménye felejthetetlenné váljon. Ahogy a mozgás- vagy látássérültek esetében, itt sem beszélhetünk homogén csoportokról, az igényeik, elvárásaik nagyban függnek attól, hogy már siketen születtek-e vagy később károsodott a hallásuk. Míg az előbbi csoportba tartozók anyanyelvének a jelnyelv tekinthető, addig az utóbbi csoportba tartozók nagyrésze sosem tanul meg jelelni, ők inkább az írott szöveget preferálják. Eltérő az is, hogy hogyan kommunikálnak, milyen szinten igénylik a külső segítséget.

Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy mindannyian hasonló élményekkel távozzanak?

  • az audioguideokon legyenek nagymértékben felhangosíthatóak, az elhangzó szöveg legyen elérhető a számukra írott formában is,
  • készítsünk alternatív, jelnyelves gudieot is. Optimálisabb, ha ezt a saját telefonjukra letölthető formátumban kínáljuk, azonban ha egy ezt igénylő látogató mégsem rendelkezne ilyennek, kínáljunk fel kölcsönözhető készülékeket/tableteket,
  • a kiállításban, a múzeum egyéb tereiben megjelenő audiovizuális tartalmakat minden esetben feliratozzuk
  • helyezzünk el indukciós hurkokat, ajánljuk fel kölcsönzésre a hordozható változatukat: egy-egy tárlatvezetés, konferencia, előadás alkalmával ezek nagymértékben ki tudják szűrni a zavaró háttérzajokat,
  • a meghirdetett eseményekre hívjunk jelnyelvi tolmácsokat, biztosítsunk szöveges átiratot,
  • figyeljünk oda a fényviszonyokra, a falak és padlók színére, ez jelentős mértékben befolyásolja a szájról olvasás sikerességét,
  • használjunk könnyen értelmezhető jeleket, nyilakat, piktogramokat,
  • a kiállításokban használjunk figyelemfelkeltő, látványos, interaktív tárgyakat, installációkat,

Ebben az esetben is érdemes felhívni a figyelmüket arra, ha a személyzetnek van képzett tagja. Néhány apró szabályt betartva ugyanakkor megkönnyíthetjük a hallássérültekkel való kommunikációt:

  • ne mocorogjunk,
  • lényegre törően beszéljünk, csak a legfontosabb információkat mondjuk el,
  • egyszerre egy gondolatra koncentráljunk, ne csapongjunk,
  • legyünk biztosak afelől, hogy az arcunk jól megvan világítva,
  • tartsuk fenn a szemkontaktust,
  • ne álljunk túl messze,
  • beszéljünk tisztán anélkül, hogy kiabálnánk,
  • legyünk biztosak arról, hogy a szánk nincs takarásban, legyen lehetséges szájról olvasni:
    • fontos az arckifejezés, mimika,
    • ne beszéljünk se túl gyorsan se túl lassan,
    • az ismeretlen dialektusok, tájszólás nehezítheti a hallássérült dolgát,

a gesztusok, kézmozdulatok is a segítségükre lehetnek.

A kiállítás tervezésekor mindenképp konzultáljunk érintettekkel, kérjük ki a véleményüket és használjuk fel az észrevételeiket!

Akadálymentesítés – technikai háttér:

Az akadálymentesítés nem csupán építészeti probléma, az infokommunikációs akadálymentesítést is szem előtt kell tartani!Ez különösen fontos, hiszen manapság az információszerzés elsődleges forrása az internet, a múzeumi látogatást megelőzően is legnagyobb eséllyel itt nézzük meg az aktuális kiállításokat, nyitvatartást, jegyárakat, egy fogyatékossággal élő személy pedig arra is kíváncsi, hogy érdemes-e egyáltalán útra kelnie. Azok a honlapok, amik egyáltalán nem tartalmaznak az akadálymentességre vonatkozó információval azt üzenik, hogy az épület maga nem akadálymentes. Érdemes lehet szakértő segítségét kérni, aki a jogszabályok és európai szabványok értelmezésén túl a megjelenítésben, elrendezésben is segítségünkre lehet.  Épp ezért azt kell mondanunk, hogy az akadálymentesítés az első érintkezési ponttal, a honlappal kezdődik. 

 

Az ide vonatkozó törvények, jogszabályok, rendelkezések: 

2018. évi LXXV. törvény a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről 

 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/2102 IRÁNYELVE (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

A közszférabeli intézmények, szervezetek és így a múzeumok honlapjait is a WCAG 2.1-es szabványát figyelembe véve kell akadálymentesíteni. Fontos, hogy 2020. szeptember 23. után minden régi, közszférabeli honlapnak is ezen elvek alapján kell működnie.

 

Az alábbiakban pár egyszerű, plusz költségek nélkül megvalósítható ötletet gyűjtöttünk össze, melyek leginkább a fizikai - és információs akadálymentesítésre koncentrálnak:

A honlap: 

  • könnyen elérhető helyen tűntessük fel az akadálymentesítéssel kapcsolatos tudnivalókat és azt logikusan építsük fel: érdemes lehet az oldal tetején elhelyezni a különböző altémákat, így egy szövegolvasót használó látássérültnek is könnyebb a navigáció.
  • minden olyan információt tűntessünk fel, ami egy mozgássérült, hallássérült vagy látássérült számára lényeges lehet, például:
    • fizikai akadálymentesítés (megközelíthetőség, belső közlekedés stb., lásd lentebb)
    • vannak-e tapintható tárgyak, ha igen, körülbelül hány darab és melyik gyűjteményi egységben
    • látássérültek számára elérhető-e speciális audionarráció (ez nem egyezik az audioguideddal, ami legtöbbször a száraz, tényszerű információkra koncentrál, és amihez látnunk kell a képet, tárgyat. Inkább meséljünk történeteket, használjunk több jelzőt, színesítsük mondatainkat)
    • hallássérültek esetében van-e indukciós hurok, jelnyelves guide, stb. (nem minden hallássérült szeret olvasni, a született siketek anyanyelve a jelnyelv)
    • ha van olyan kollégánk, aki a témával kapcsoaltban képzett, az ő elérhetőségét is jól látható helyen közöljük 
  • a honlap akadálymentesítése: érdemes érintettel konzultálni – nem csupán a színektől, méretektől lesz akadálymentes egy weboldal, fontos, hogy a honlaptérkép ne legyen bonyolult és csak a legfontosabb információkat tartalmazza. 
    • egy megértési nehézséggel élő például nem olvassa el a hosszabb szöveget; használjunk címszavakat, piktogramokat, emeljük ki a ténylegesen fontos információkat
    • a látássérülteket itt is segítsük audiofájlokkal, mely a legfontosabb információkat összegzi
    • figyelemfelkeltő helyre helyezzünk el információs telefonszámot, az ezt kezelő kollégák legyenek felkészültek az akadálymentesítés különböző formáit érintő kérdésekre.

AZ IS FONTOS INFORMÁCIÓ, HA AZ INTÉZMÉNY NEM AKADÁLYMENTES, NEM RENDELKEZIK AZ EMLÍTETT FELSZERELÉSEKKEL! – mindenképp könnyen elérhető helyen tűntessük fel az ilyen típusú információkat, egy kerekesszékes látogató például ne induljon el reménykedve de feleslegesen, ha esetleg egyáltalán nem tudjuk garantálni az épületbe való bejutását. 

Az intézmény környezete:

  • van-e mozgássérült parkoló a közelben és ha igen, akadálymentesen megközelíthető-e onnan a bejárat és milyen messze van
  • fontos az útburkolat meghatározása (például nem biztos, hogy egy kísérő nélkül érkező, manuális kerekesszékes látogató olyan könnyen eljut a Vár területén lévő intézményekbe)
  • gondoljunk a tömegközlekedéssel érkező látogatókra is: a honlapon minden szükséges információt tűntessünk fel (pl. ha van metró a múzeum közelében, az akadálymentesített-e, a közeli buszmegállóktól mire kell számítani stb.)
  • a bejárat: fő – vagy mellékbejárat-e, szükséges-e kísérő/ segítő. Ha nem a főbejárat akadálymentes, annak közelében, jól látható helyen és figyelemfelkeltő formában helyezzünk ki feliratot, irányjelzőt – informáljuk a látogatót. (érdemes lehet az információs pult telefonszámát is kiírni, amennyiben nem találná meg az akadálymentes bejáratot, ezen a módon is tudjon segítséget kérni).
  • belső közlekedés: melyik terek akadálymentesek – elfér-e a kerekesszék, könnyedén mozoghat-e a térben (pl. saját- és a tárgyak biztonságát is szem előtt tartva. –a honlapon erre is jöhetnek példák – pl. kerekesszékes látogatóinknak az alábbi tárlatokat ajánljuk),
  • az épület egész területén helyezzünk ki figyelemfelhívó, jól látható jelöléseket fogyatékossággal élő látogatóink számára,
  • magasság és megvilágítás: a kiállított darabok elrendezése az ő esetükben kulcsfontosságú, hiszen a kiállítás előkészítői nem ugyanabból a magasságból szemlélik a műveket: épp emiatt a világítás is máshogy esik, máshol csillan be stb.,
  • kölcsönözhető kerekesszék – érkezhet olyan látogató is, aki a mindennapjaiban nincs kerekesszékhez kötve, de fárasztó lehet egy-egy hosszabb kiállítás megtekintése (ugyanitt gondolhatunk egyszerűen csak az idősebbekre vagy kismamákra is),
  • a belső közlekedésre egy műemlék épület esetében a korlátlift jó megoldásnak tűnhet, ugyanakkor figyelni kell a méretekre, hiszen egy elektromos kerekesszék nem biztos, hogy elfér ugyanott, ahol a manuális,
  • figyeljünk a liftek, rámpák működésére, méretére, terhelhetőségére,
  • hordozható székek (pl. horgászszék) biztosítása, minden kiállítótérben elhelyezett ülőalkalmatosság – ebben az esetben sincs szükség nehéz, méretes padra, ugyanúgy elhelyezhetünk egy-egy mobilszéket (például a Szépművészeti Múzeum Textúra programján is használt papírszékek – ezek súlyban nagyon könnyűek, nincsenek útban, rövidebb pihenésre alkalmasak),
  • sarkalatos pont: mosdók. Megfelelő magasságban van-e a kilincs? Van segélyhívó gomb? Ha igen, hol? (fontos, hogy esetleg a földről is el lehessen érni, optimális esetben a WC közelében). „Berendezés” magassága megfelelő? Sok helyen ezek a helyiségek csak kulccsal nyithatók, ám ebben az esetben egy esetleg tényleg mozgássérült látogatónak előbb el kell mennie a kulcsért. (A Természettudományi Múzeum honlapján képet is mellékelnek a mellékhelyiségről, így senkit nem ér váratlanul annak kialakítása),
  • érdemes lehet külön térképet, tájékoztatót készíteni a számukra, mely tippekkel, alternatív útvonalakkal segíti a múzeumi élmény teljességét – a látogatás előtt lássuk el őket minden szükséges, technikai jellegű információval – ajánljuk a nekik legmegfelelőbbnek gondolt kiállításokat),
  • alternatív eszközök: reprodukciók, tablet (pl. ha a magassági korlátok miatt nem lát jól egy tárgyat, a tablet segítségével rá tudjon zoomolni az őt érdeklő részletekre) – fontos, hogy ezek az eszközök ingyenesen igénybe vehetők legyenek, hiszen ők talán ezekkel kapják ugyanazt az élményt, mint ép társaik,
  • a gyengénlátók számára a kiállításban kihelyezhetünk vezetőszőnyegeket, ha esetleg vannak tapogatható tárgyak, azokat így könnyebben el tudják érni,
  • egyéb szolgáltatások: a fogyatákossággal élő látogatók sem csupán a kiállítás miatt jönnek, ugyanúgy akadálymenetesíteni kell a kávézót, a múzeumi boltot és a múzeumi külső helyszíneit is
  • ami a legfontosabb: vonjuk be az érintetteket a tervezési folyamatba!

 

  • Frontszemélyzet:
    • ne érje őket váratlanul, ha ilyen látogató érkezik à segítsék őket, ahogy tudják,
    • teremőröknek, információs- és pénztáros munkatársaknak akár külön belső képzés,
    • ha véletlen közelebb mennek a képekhez, tárgyakhoz, inkább segítsük őket, adjunk tanácsot az útvonalról, minthogy rájuk szóljunk. Persze a műtárgyvédelmi szabályok ugyanúgy vonatkoznak rájuk is, de nagyban befolyásolja a kapott élményt a frontszemélyzet hozzáállása,
    • külföldi múzeumok esetében találkozhatunk olyan példákkal is, ahol a frontszemélyzet ezen a téren képzett tagjai külön kitűzőt viselnek, ami segít a fogyatékossággal élő látogatóknak is abban, hogy kihez fordulhatnak (érdemes erről is a honlapon, előre tájékoztatni a látogatókat)
    • ha a kiállításban vannak tapintható tárgyak – akár eredetiek – a teremőrők is legyenek tisztában a szabályokkal.

 

  • Szakemberek

itt csupán példaként szeretnénk megemlíteni a francia modellt: minden intézményben külön szakembert foglalkoztatnak, aki a speciális igényű látogatókkal foglalkozik. Itthon erre sajnos nincs lehetőség, a múzeumpedagógusok – akik nyitottak a fogyatékossággal élő látogatók irányába – folyamatosan próbálják képezni magukat, szakemberekkel konzultálnak, a visszajelzésekből tanulnak. S bár a csoportok esetében mindig vannak kísérők, előfordulhatnak egyéni látogatók is, akik esetleg segítségre szorulnak.

Nem attól lesz akadálymentes egy intézmény, egy épület, hogy megadja a kellő segítséget ahhoz hogy bármilyen fogyatékossággal élő látogató akár segítség nélkül is bejusson az épületbe, hanem definíció szerint az a múzeum inkluzív, vagyis befogadó, ami mindenki számára élvezhető, élményt nyújtó kiállítást tud szervezni. Természetesen ez nagyrészt lehetetlen, hisz például nem lehet ugyanaz a magasság, megvilágítás megfelelő egy kerekesszékes és egy ép látogatónak, a gyengénlátóknak és vakoknak kitett tapintható tárgyak könnyen túlzsúfolttá tehetik a kiállítóteret. Egy-egy sikeresebb, több látogatót vonzó kiállítás ezen kívül levegőtlenséggel, nagy tömeggel, tolakodással is járhat, mely egy autista vagy más értelmi fogyatékossággal érkező csoport esetében is kockázatos.        

Alternatív megoldás lehet a Szépművészeti Múzeumban már tesztelt kísérőkiállítás, mely akár az időszaki, akár az állandó tárlatra reflektál: reprodukciók, tapintható tárgyak segítségével igyekszik hasonló élményt nyújtani a fogyatékossággal élőknek is. Ezek a tárgyak természetesen integrálhatóak a főkiállításba is, meg kell adni az esélyt a látóknak is arra, hogy a kezükkel is megismerjék a tárgyat. Épp ezért fontos, hogy azok ne csak formában és anyagban legyenek tökéletesek, esztétikailag is harmonizálniuk kell az eredeti műtárgyakkal, a kiállítás egészével. Mivel a múzeum elsősorban vizuális élményt ad, a gyengénlátókat az is segítheti, hogy egy kisebb tárgyat nagyobb méretben reprodukálunk, így a formák jobban, könnyebben kitapinthatóak lesznek. Ma már tapintható festményekre is van példa, itt sokkal több festékkel dolgoznak, az ecsetkezelés érzékeltetése a fontos, illetve kitapinthatóak a formák, alakok is. A dombornyomott képekkel óvatosan kell bánni, átgondoltan kell kiválasztani, hogy melyik részeket, alakokat szeretnénk igazán hangsúlyozni. Ezek sose magukban álljanak, társítsunk hozzá braille-magyarázatot, audionarrált szöveget. A tapintható térképek sokszor inkább általános orientációra az épület általános értelmezésére, elhelyezésére szolgál, semmint tényleges tájékozódásra.

Fontos, hogy mindig másolatokat használjunk a tapintásra: ezt kesztyű nélkül is megfoghatják. A közvetlen tapasztalat sokkal többet nyújt, sokkal nagyobb élmény és persze műtárgyvédelmi szempontokból is előnyösebb, kevesebb kockázattal jár.

Ha az alakok beállításáról, testhelyzetéről beszélgetünk, akár a látogatók is beállíthatjuk az adott testhelyzetbe, a kontraposzt például ily módon sokkal könnyebben megérthető.

A látássérültek esetében sincsenek homogén csoportok, hisz máshogy kell például a színekről beszélni annak, aki vakon született és így nincs róluk élménye mint annak, aki később vesztette el a látását. Az ő esetükben ugyanakkor előfordulhat, hogy nem tanulják meg a Braille-írást, így bár sok kiállításban kihelyeznek ilyen magyarázószövegeket, azt nem tudják értelmezni, igénylik az audionarrációt. A Braille-szövegeket mindenképp olyan helyre tegyük, ahol nem veszélyes a tárgyakra.

Semmiképp se akarjuk túlterhelni őket, pár tárgyat válasszunk ki, azokat mutassuk be nekik, de a száraz leírás helyett inkább történeteket meséljünk. A tárgyak tényleges leírása helyett kössük össze azokat, inkább a korszak, az események hangulatát próbáljuk meg átadni. Ugyancsak hasznos, ha a narrált tárgyak között útmutatást adunk, hogyan is juthat el pontosan a következő – lehetőség szerint tapintható – tárgyhoz. Ne érintőképernyős, okos készüléket válasszunk a számukra, a látássérültek részére fentartott vezetők nyomogómbosak legyenek, amiket ők is könnyedén, segítség nélkül tudnak használni (akár letölthetővé is tehetjük a fájlokat, hogy előre készülhessen és a saját, jól ismert telefonját használhassa a látogatás alatt).

Néhány hazai példa – a teljesség igénye nélkül

 

Bár a jogszabályok (például az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről és az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) előírják a közintézmények akadálymentesítését, ám főként a forráshiány miatt ez még sok kulturális intézményben nem történt meg. Ennek ellenére ma már Magyarországon is léteznek olyan múzeumok, amik igyekeznek jó példával elől járni. Ezek többsége főként a mozgássérült emberek igényeit igyekszik kielégíteni , de az is gyakori, hogy a látás – és hallássérültek személyeknek, a megértési nehézséggel élőknek, vagy a demens betegeknek szerveznek programokat, esetenként az ő igényeikre szabnak kiállításokat.

A témában született hazai publikációk többsége 2008-2013 között jelent meg., Ezek hatására napjainkban igyekeznek egyre több konferenciát, képzést, workshopot biztosítani azon múzeumi szakemberek számára, akik nyitottak az intézményük egyenlő esélyű hozzáférésének biztosításával kapcsolatos információkra, tudástartalmakra.

Egyenlő esélyű hozzáférés meghatározása az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról alapján:

h)2 2 Megállapította: 2009. évi CXXV. törvény 15. §. Hatályos: 2011. I. 1-től.

egyenlő esélyű hozzáférés:

  1. ha) a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető,
  2. hb) az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók,
  3. hc) az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes.”

(Az alábbi felsorolásban a jelenleg zárva tartó, felújítás alatt álló épületekről szándékosan nem ejtünk szót.)

 

Magyar Nemzeti Múzeum

A Magyar Nemzeti Múzeum, mint az ország első múzeuma biztosítja a kerekesszékkel érkező látogatók akadálymentes bejutását, a dolgozói portán keresztül, önkéntesek segítségével. Az ő esetükben fontos kiemelni, hogy egy 1847-re felépült műemléképület ad helyet ma is a kiállításnak, a 19. század közepén pedig – természetesen, még nem tartották szem előtt az akadálymentesítés fontosságát, úgy, mint napjainkban. Ennek megfelelően nem minden átalakítás lehetséges az épületen.

A honlapon, bár igen szűkszavúan, de arra buzdítják a mozgássérült látogatók mellett a látássérült és hallássérült látogatókat, csoportokot, hogy vegyék fel a kapcsolatot az intézmény illetékes dolgozóival, akik személyre szabott programokkal, ajánlatokkal tudnak készülni. Nincsenek előre kitalált programok, minden csoport más és más, így minden foglalkozást igényre tudnak szabni.

A látássérültek az állandó gyűjteményben tapintható tárgyak segítségével ismerhetnek meg közelebbről egy-egy kort, a hallássérültek pedig egy speciális „audioguide” segítségével kalandozhatnak a régészeti kiállításban.

Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

A Szépművészeti Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Galéria programjai és múzeumpedagógiai iránya az összevonás óta nagyrészt fedik egymást. A két intézmény különleges programokat kínál már a honlapon is a speciális igényű látogatóknak. A hallássérült látogatók tárlatvezetését önkéntes jelnyelvi tolmács segíti.

A bezárás előtt a Szépművészeti Múzeum olyan speciális guiedot biztosított ugyancsak a hallássérült látogatóknak, amin jelnyelvi tolmács segítségével kaptak információkat  a múzeum főműveiről, amely kezdeményezés a 90 Decibel Project és az MSL Accessibility együttműködéséből valósult meg 2013-ban. Akkor az állandó gyűjtemény 150 kiemelt műve volt elérhető az ingyenesen letölthető alkalmazásban, de a terveik között szerepelt az összes kiállított műtárgy ilyen téren történő feldolgozása, a későbbiekben pedig az időszaki kiállításokat is  szerettek volna feldolgozni. Sajnos, a 90 Decibel Project ma már nem aktív ebben a tevékenységben, az újra nyíló állandó kiállításhoz ez a segítség jelenleg nem elérhető. A világ számos nagy múzeumában ez a fajta megoldás egyébként mára már szinte alapvető szolgáltatásnak számít, s mivel a szándék megvan, a technikai feltételeket kellene biztosítani.

Budapest Történeti Múzeum 

Budapest Történeti Múzeum a weboldalán minden fogyatékospotenciális múzeumlátogatót arra buzdít, hogy vegye fel velük a kapcsolatot. Nem árulnak zsákbamacskát, elismerik, hogy néhány kiállítóhelyük az épület korából kifolyólag csak részlegesen akadálymentes, ugyanakkor mindenkinek igyekeznek speciális, személyre- vagy csoportra szabott programokat kínálni. 

Ludwig Múzeum

Építészeti szempontból sajnos a Ludwig Múzeum sem teljesen akadálymentes (a kiállítóterek szintjein található mosdókhoz való eljutáshoz például 3 elég nagy és nehéz ajtón kell keresztüljutni), ám múzeumpedagógusai igazán elkötelezettek a fogyatékos látogatók iránt. Nem csak a kerekesszékes, látássérült vagy hallásérült látogatókat várják szeretettel, hanem a megértési nehézségekkel élők például integrált hétvégi programjaikon az ép társaikkal közösen alkothatnak. Ahogy bevezetőnkben többször említettük, egy inkluzív múzeumnak ugyanakkor nem csupán a fogyatékos látogatókra kell figyelnie, a Ludwig Múzeum például a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve lehetőséget ad a lakhatási szegénységben vagy hajléktalanságban élők számára is a múzeum megismerésére. Itt egy valóban mindenki számára nyitott múzeum létrehozása a cél.

Petőfi Irodalmi Múzeum

SNI és kihívásokkal élő tanulók, közösségek

A Petőfi Irodalmi Múzeum különleges múzeumpedagógiai foglalkozásokat állított össze. Ók az eddigiekkel ellentétben a speciális nevelési igényű (SNI) tanulói csoportokkal foglalkoznak. A programok többségét a kiállítótérrel szemben elhelyezkedő foglalkoztató szobákba szervezik.

Skanzen

„A fizika és info-kommunikációs akadálymentesítésre speciális módszerekkel, több érzékszervet is megmozgató játékos tevékenységekkel tesszük megközelíthetővé és élményszerűvé a népi kultúrát” – olvasható a Skanzen honlapján. Programjaikat a fogyatékos személyek minden csoportjára kiterjesztik, ám ahelyett, hogy elszigetelnék őket, mindenkit sokkal inkább az integrált táborokon, programokon való részvételre buzdítanak. Az általános információkon kívül arra is figyeltek, hogy minden csoportot speciális tanácsokkal is ellássanak.

http://skanzen.hu/hu/latogatas/jo-tudni/fogyatekossaggal-elo-latogatok

http://skanzen.hu/hu/tanulas/taborok/integralt-tabor

http://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/190_

Természettudományi Múzeum

A Természettudományi Múzeum külön foglalkoztató teret alakított ki a fogyatékos látogatók számára, emellett speciális programok is szerepelnek múzeumpedagógiai kínálatukban. A látássérült érdeklődők ennek megfelelően az egyik teremben például eredeti, gyűjteményi tárgyakat is kézbe vehetnek. Őket ezen kívül vezetősáv és dombortérkép segíti a tájékozódásban. Egy alkalmazás segítségével pedig a kiállított állatok hangját hallhatják. A mozgássérült látogatóknak kialakított mosdóról a honlapon képet is mellékeltek, így az érintettek tudják, mire számíthatnak.

http://www.nhmus.hu/hu/informaciok/akadalymentesseg

http://www.nhmus.hu/sites/default/files/tarak/kozmu/letolthetoanyagok/pdf/Fogyatekkel_honlapra.pdf

Aquincumi Múzeum

Az Aquincumi Múzeum 2009-es „Van új a föld alatt…” című kiállításához, mely az M0-ás bevezetőjének ásatásából előkerült tárgyakat mutatta be, kísérő, tapintható kiállítást is rendeztek a vak és gyengénlátó látogatók részére. A tárlat különlegessége volt, hogy az eredeti tárgyakat nagyításban lemásolták, így az érintettek az eredendően apróbb részleteket is jobban ki tudták tapintani.  

Mezőgazdasági Múzeum

 

A vidéki múzeumok nagy részénél általánosan elmondható, hogy a honlapon semmilyen információt nem közölnek a fogyatékos személyek számára, a nekik tervezett programokról.

Rétközi Múzeum

A Rétközi Múzeum az épület teljes felújítását követően Befogadó múzeummá vált:

„A fizikai akadálymentesítés keretében a földszinti terek mozgássérült látogatók számára használhatóvá válnak Az építési beruházás során két rámpa épült: egy a főbejárathoz egy pedig a belső tér szintkülönbségeinek kiküszöbölésére. A látogatók számára nehezen használható mosdók felújítása is megtörtént, így megvalósult a fizikai akadálymentesítés másik sarokpontja. Az emeleti szinten a foglalkoztató terem értelmi sérült és , autista gyermekek számára készül. Az itt elhelyezett virtuális pont speciális, leegyszerűsített grafikus interfész segítségével ismerteti a múzeum digitalizált gyűjteményét.

Infokommunikációs akadálymentesítés során múzeumpedagógiai célcsoportok igényeihez illeszkedő látogatóirányítási és tájékoztatási rendszert alakítunk ki.

A fogyatékos személyek hozzáférését támogató további infrastruktúra fejlesztések keretében számukra a múzeum használatát segítő kreatív eszközöket szerzünk be: tapintható, érzékelhető, kipróbálható műtárgymásolatok, rekonstrukciók, anyagminták.”

Balatoni Múzeum

Balatoni Múzeum honlapja átgondoltságról árulkodik: nem csak a mozgássérült érdeklődőket érintő technikai dolgokat írják le, hanem a láttássérült látogatóknak például narrációval mutatják be, hogy attól függően, hogy milyen közlekedési eszközzel érkeznek, hogy tudnak eljutni a múzeum épületéig, ahol szintén audio-narráció segíti a látogatást.

 

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ