Farkas Krisztina

Már gyermekkora óta érdekli az irodalom, a művészet, a történelem és az informatika. Egyetemi tanulmányai során megismerkedett az informatikával, az irodalommal és a könyvtárak világával. A Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központban 2018 óta múzeumi informatikusként dolgozik. Munkája során elsősorban a MuseuMap portál fejlesztésével foglalkozik, folyamatosan keresve a digitális műtárgymásolatok reprezentatív közzétételének lehetőségeit és teszteli az újabb technológiákat a virtuális kiállítások megjelenítéséhez. Mindemelett részt vesz az OMMIK fejlesztési munkáiban, többek közt a MuseuDigit2020 környezetének kialakításában.

Csonka Laura

A Magyar Nemzeti Levéltárban dolgozik levéltár-pedagógusként, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának online forrásközlő folyóiratának, az ArchívNet egyik szerkesztőjeként. Történész végzettségén túl elvégezte az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó képzését is. A levéltár-pedagógusi munkája mellett történészként a nyilas korszak, valamint a Magyarországi Tanácsköztársaság és az azt követő jogi számonkérés témájával foglalkozik behatóbban. Rendszeresen tart a 20. századi magyar történelemhez kapcsolódó városi sétákat, melyeken a főváros egyes városrészeinek kevésbé ismert történelmét és politikai múltját mutatja be. 

Löwensohn Enikő

Löwensohn Enikő 1992 óta dolgozik a Filmarchívumban, jelenleg a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum online felületeinek felelőse, PR munkatárs, az Alapfilmek projektvezetője és szerkesztője. 2004-től a Filmarchívum weboldalának szerkesztője (filmarchiv.hu; mandarchiv.hu), 2012 óta menedzseli az intézmény Facebook oldalát is. Korábban az Örökmozgó Filmmúzeum műsorszerkesztője, a német nyelvterület filmheteinek szervezője és szerkesztője, a 2000-től 2010-ig a magyar filmszakma eseményeit összefoglaló Filmévkönyv főszerkesztője volt. 

Erdős Emese

Erdős Emese 2017 óta dolgozik a Filmintézetnél, két és fél évig a Képzési Igazgatóságon képzési koordinátorként a Fast Forward Programot (filmszakmai workshopok és mesterkurzusok) szervezett fiatal filmeseknek. 2020 márciusa óta a Filmarchívum oktatási referense, a KDS projekt és a Klassz program keretében oktatási tartalmakat fejleszt. Korábban a Budapest Filmnél 5 éven át volt kulturális programszervező, ahol szintén ifjúsági, oktatási és kulturális programokat koordinált: a Suli-Mozit, a Puskin Kuckót és a Puskin 90 kiállítást. Előtte az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben volt kiadványszerkesztő és rendezvényszervező, a Bródy Imre Gimnáziumban drámatanár 3 évig, és a Mandragóra Színházi Társulat művészeti vezetője 13 éven át.

Czékmány Anna

A Kapocs egyik motorja Czékmány Anna színháztörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Múzeumpedagógiai és Felnőttképzési Főosztályának vezetője. Magáról szerényen csak így vall: „5 éve vagyok a PIM múzeumpedagógusa és dolgozom egy remek csapattal (Kádár Anna, Kodolányi Judit, Sóki Diána) azon, hogy a múzeum egy közösségi kreatív tér lehessen, ahol minden vélemény és kérdés hallható és releváns, ahol az egyéni és csoportos alkotómunka áll a középpontban."

Telek Ágnes

2011-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán. A századfordulón alkotó, Mai Manó Házat tervező Nay és Strausz építészpáros munkásságát kutatva fordult érdeklődése az építészet mellett a fotográfia felé, mely témában azóta több írással, konferencia előadással jelentkezett. 2014 óta Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, 2017 óta a terv-, térkép- és fotótári csoport vezetője. A Budapest Időgép és a nemzetközi Time Machine Project nagykövete, 2020 március óta social media menedzsere. Az Időgép fejlesztésén számos kollégájával együtt dolgozik. Szabadidejében művészeti újságíróként, független kurátorként is aktív - ilyenkor nevében a Nay is megjelenik.

Douglas McCarthy

Az elmúlt két évtizedben Douglas McCarthy múzeumoknál, privát művészeti gyűjteményeknél és képarchívumoknál dolgozott, többek között fotográfiai stúdió menedzserként, kutatóként, kurátorként, valamint gyűjteményi menedzserként. A kíváncsiság és a vizuális kultúra iránt érzett lelkesedéstől vezérelve, szenvedélyesen támogatja a kulturális örökség szabad hozzáférhetőségét, az eszmecsere előmozdítását és a virágzó, tudásalapú gazdaság megteremtését. Rendszeresen publikál az Europeana Pro portálra, valamint elindította a Múzeumok a digitális korszakban sorozatot, amely olyan kulturális intézményeket mutat be mint a Pinakotheken, a Wellcome Collection, a Szlovák Nemzeti Galéria vagy a Mauritshuis. Douglas McCarthy jelenleg a GLAM (képtárak, könyvtárak, levéltárak, múzeumok) szektorban a nyílt hozzáférési politikát vizsgáló nemzetközi felmérést vezeti, az Exeter-i Egyetemen dolgozó Andrea Wallace-szal együttműködve.

Kónya Béla Tamás

2008 óta a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménykezelési és műtárgyvédelmi stratégiájának felelőse. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kőszobrász-restaurátor, valamint művészettörténet és vizuális tanár (MA) szakán végzett 2006-ban. A Ludwig Múzeumban főbb tevékenységei közé tartozik a kortárs művészet (hagyományos és médiaművészeti alkotások) restaurálása és megőrzése területén folytatott módszertani kutatás, valamint időszaki és állandó kiállítások szervezésének koordinálása.

Chris Michaels

A startupok világából érkezett a múzeumokéba, és egyből magasra tört: a British Museumban létrehozta a digitális osztályt, megalkotta a múzeum digitális stratégiáját és az ő nevéhez fűződik a briliáns Museum of the World projekt. Jelenleg a londoni National Gallery digitális, kommunikációs és technológiai igazgatója, irányítása alá tartoznak a múzeum digitális szolgáltatásai, a tagsági rendszer működtetése, a jegyértékesítés, a kreatív, az informatikai és a marketingosztály, a sajtó és a közönségkapcsolatok. Az újonnan épülő berlini Humboldt Forum, katari és szingapúri múzeumok tanácsadója. Gondolatai lehet, hogy elsőre meghökkentenek, de ő a mai múzeumi világ egyik vezető gondolkodója, akit érdemes figyelemmel követni. 

Ivor Crotty

Ivor csapata hozta létre a többszörösen díjazott digitális történelem projekteket, így a #1917LIVE (Mi lenne, ha lett volna Twitter 100 évvel ezelőtt?), # Romanovs100 (4000 fotó, 14 platform, 1 család) és #PagesofVictory. Volt burgonyaszedő, polcfeltöltő, gyári munkás, szociológus, újságíró, egyetemi tanár és szerkesztő, aki most a digitális újságírás eszközeit ötvözi a transzmédia történetmeséléssel, hogy olyan módszertant alkosson a digitális csatornák használatához, melyeket szenvedélyesen szeret. A Russia Today kreatív és innovációs igazgatóhelyettese.

Michelangela Di Giacomo

Kortárs történelemre szakosodott történész. Az M9 állandó kiállításának 2015 óta kurátora, a múzeum kutatási, fejlesztési és oktatási osztályának munkatársa. Migrációval, politikai pártokkal és városfejlesztéssel kapcsolatos munkáival elnyerte az olasz szenátus díját, a Presidenza della Repubblica és az Olasz Városok Nemzeti Szövetségének díját. Az Institut d'Estudis Catalans kétszeres ösztöndíjasa, kutatásának témája a Museu d'Història de Catalunya volt. Egy, a nyilvános történelemről és múzeumokról szóló rovatot vezet a „Spagna Contemporanea” folyóiratban. Workshopokat és szemináriumokat tart egyetemeken és doktori iskolákban, több tanulmány szerzője.

Livio Karrer

Történészként Livio a huszadik századi Olaszország kultúr- és politikatörténetét kutatta, középpontban a polgári élet rítusainak alakulásával. Számos esszét írt a háború utáni Olaszország főbb politikai szereplőinek polgári temetéséről, valamint az olasz kommunista és szocialista párt politikai kapcsolatáról a 80-as években. Tagja a „Memoria e Ricerca” folyóirat szerkesztőségének, a „Mondoperaio” folyóirat egyik szerzője. Érdeklődése és kutatásainak fókuszába később a nyilvános történelem került, az olasz nyilvános történelemmel foglalkozó Associazione Italiana di Public History (AIPH) egyik alapító tagja. 2014 óta dolgozik együtt a Fondazione di Venezia alapítvánnyal az M9 projekt fejlesztésén, ahol a tartalomelőállító csapathoz csatlakozott. A tanácsadó testület tagjaként résztvett az  ötleteléseken, majd az állandó gyűjtemény létrehozásában. Jelenleg az M9 Múzeum kurátora.

Dr. Marko Mele

Dr. Marko Mele régészként végzett a Ljubljanai Egyetemen, ahol 2009-ben doktori címet szerzett. 2004-es tanulmányai során ösztöndíjasként a berlini Freie Universität  Őskori Régészeti Intézetében kutatott. Miután 2005-ben visszatért Berlinből, a Ptuj-Ormož Regionális Múzeumban dolgozott, majd 2007-ben a Szlovén Köztársaság kormányzati hivatalában folytatta munkáját az önkormányzatok és a regionális politika területén. 2010 óta az őskor és a középkor fő kurátora a grazi Universalmuseum Joanneumban. Az elmúlt 10 évben számos uniós projekteket vezetett, mint például az InterArch-Stájerország, a vaskori Duna, a PalaeoDiversiStyria és a Duna régészeti eTájképei.

Czifra Szabolcs

A Magyar Nemzeti Múzeum régész, muzeológus munkatársa. Több mint 15 éve dolgozik elsősorban magyarországi megelőző régészeti munkálatokon, ami széleskörű rálátást biztosít az egyes munkafolyamatokra. Munkája során sokféle lelőhelytípussal, korszakkal és feladatkörrel, valamint számos beruházási formával és környezettel nyílt lehetősége megismerkedni. Kutatásai az átalakulásokra és azok társadalmi vetületére összpontosítanak, különös tekintettel az őskori környezeti, kulturális és technológiai változásokra. Átfogó örökséggazdálkodási szakértelme segíti, hogy a hazai és nemzetközi projektekben megteremtse az egyensúlyt az érdekelt felek között.

Fábián Szilvia

A Magyar Nemzeti Múzeum RÖG Tudományos és Koordinációs Főosztályának vezetője. Fő kutatási területe a Kárpát-medence neolitikuma és rézkora, azon belül a régészeti kultúrák elterjedésének vizsgálata, kapcsolatrendszereik, kronológiai helyzetük és településszerkezetük kutatása. Munkája során a régészeti kutatás mellett számos nemzetközi pályázatban tevékenykedik, tudását örökségvédelmi témákban is hasznosítja, és kiemelten fontos területet képvisel számára a kutatások eredményeinek és régészeti örökségünk nagyközönségnek való bemutatása, társadalmasítása, az élethosszig tartó tanulás támogatása, így múzeumpedagógiai területen is bekapcsolódik a Nemzeti Múzeum munkájába.

Mácsai Ágnes

Mácsai Ágnes Kulturális tanácsadó, közgazdász, a Kulturális értékelés oldal alapítója. Projektmenedzsment feladatokban, látogatókutatások és értékelések készítésében vesz részt. Munkája középpontjában az adatgyűjtés, -feldolgozás és -elemzés áll. A Magyar Nemzeti Múzeum MuzeumStat szolgáltatásának megújításában projektmenedzserként vett részt. 2019-ben a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából az EGMUS (European Group on Museum Statistics – Európai Múzeumi Statisztikai Csoport) éves találkozóján Magyarországot képviselte.

Jordán Ferenc

Ferenc volt az, aki tavaly szeptemberben (2019-ben) az elsők között figyelmeztetett az akkor még távolinak tűnő koronavírus-járványra, aki mindig frappánsan és eredetien nyilatkozik arról, hogyan játszunk orosz rulettet a természettel - vagyis saját és gyermekeink jövőjével. Biológus, rendszerökológus, a genetikai tudományok doktora, a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója és a nápolyi Stazione Zoologica külső munkatársa.  Elsősorban biológiai hálózatokkal foglalkozik, szerteágazó érdeklődésének megfelelően dolgozott az ELTE különböző tanszékein, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában, a Microsoft Research trentói kutatóintézetében és a berlini Wissenschaftskollegban. Kutatásai során többek között olyan izgalmas témákkal foglalkozott, mint a tengeri ökoszisztémák fenntartható halászata, a mormoták társas kapcsolatai és a londoni metróhálózat sebezhetősége.

Diane Drubay

A We Are Museums alapítója, mentor, kurátor, közösségépítő, művész. Diane  jövőképe, melynek alapja az innováció és az emberek, a bolygó tisztelete, 2007 óta mutat irányt a múzeumok átalakulásának nemzetközi szinten. Értékrendje inspirálta a We Are Museums létrehozását, ami egy olyan progresszíven gondolkodó múzeumi szakemberek nemzetközi közössége, akik a társadalmi és technológiai innováció által törekednek megalapozni egy, a klímaváltozás hatásaival szemben ellenálló jövőt. Évekkel ezelőtt megalapította a Buzzeumot, egy múzeumi digitális stratégiai ügynökséget, és a berlini Museum Think Tanket. A Museomix egyik alapítója, jelenleg a Museum Connections konferencia kurátora. Korábban a francia kulturális és kommunikációs minisztériumban, valamint a párizsi Henner Múzeumban dolgozott. Napjainkban leginkább a klímaakció, a kiterjesztett valóság lehetőségeinek feltárása és a helyi közösségek részvételének erősítése érdekli. Diane emellett videoművész és fotós, aki természeti képeken keresztül vizsgálja a pszichoaktív és transzcendentális élmények mibenlétét, hogy “a fenséges” gondolatát kiterjessze.

Nick Merriman

Dr. Nick Merriman 2018 májusa óta a londoni Horniman Museum and Gardens igazgatója. Úgy szervezte át a múzeumot, hogy kihasználja egyedi pozícióját, mint az egyetlen londoni múzeumot, ahol a természet és a kultúra együtt látható. Korábban a Manchester Museum igazgatója, a londoni University College muzeológia szakának oktatója és a London Museum kurátora volt. A manchesteri egyetem Muzeológia szakának tiszteletbeli professzora.

Miklós Melinda

Melinda a Nyitottak vagyunk ügyvezetője és alapító tagja, az Aspen Intézet Fiatal Vezető programjának tagja. Korábban a Google magyarországi sajtóirodáját vezette. Közgazdaságtanból, kommunikációból és pszichológiából diplomázott. Melinda számos előadást tartott már hazai és külföldi konferenciákon és vállalati rendezvényeken, például az EBRD varsói gender equality konferenciáján, a Stretch nemzetközi vezetői konferencián, de részt vett a BrainBaron is. Melinda megkapta a Glamour Women of the Year Award “Hősnő” díját 2019-ben a Nyitottak vagyunkkal végzett munkájáért. Multidiszciplináris megközelítéssel és tudással viszonyul a sokszínűségről és elfogadásról szóló kérdésekhez, és szeretne egy nyitottabb világot látni.

Kirsten Drotner

Kirsten Drotner A Dél-Dániai Egyetem Kultúratudományi Tanszékének médiatudományi professzora, két K + F program - az Our Museum és a DREAM: Danish Research Centre on Education and Advanced Media Materials - alapító igazgatója. Több mint 30 könyv, valamint több mint 150 tudományos cikk és tanulmány szerzője, szerkesztője. Kutatási területe a médiatörténet, a média- és információs műveltség, a digitális kreativitás és a múzeumi kommunikáció. Legújabb könyve a The Routledge handbook of museums, media and communication (Routledge kézikönyv a múzeumokról, médiáról és kommunikációról, társszerkesztők V. Dziekan, R. Parry és K. C. Schrøder, 2018).

Anna Chiara Cimoli

A művészettörténeti diploma megszerzése után a párizsi École du Louvre-ban szerzett muzeológus diplomát, a torinói politechnikumon pedig építészettörténetből doktorált. A milánói egyetemen a művészet társadalomtörténe és múzeumi mediáció tárgyakat oktatja. 2001 óta az ABCittà munkatársaként olyan kísérleti projekteken dolgozik, melyek célja a közönségépítés, a társadalmi befogadás és a kulturális sokszínűség komplex megjelenítése. Anna a root§routes - A vizuális kultúra kutatása című online magazin társigazgatója és a Museums and Migration (Múzeumok és Migráció) blog társszerkesztője.

Ece Özdil

A Jüniör alapítója, aki török dizájnerként, multidiszciplináris háttérrel, a kulturális ágazat felhasználó központú megközelítését támogatja. 

Kulturális Örökségi Dizájner doktori fokozatot nyert a Politecnico di Milano Design Tanszékén. 2017-ben megalapította a Jüniör céget, hogy segítse a múzeumok és levéltárak digitális átállást és olyan interaktív technológiák alkalmazását kezdeményezze, melyek a látogatói elkötelezettséget erősítik.

Eva Fog

Eva Fog a DigiPippi alapítója és elnöke. A DigiPippi egy olyan nem kormányzati fenntartású szervezet, amely 7 és 13 éves kor közötti lányok oktatásával foglalkozik, és a nemek közötti egyensúly megteremtését tűzte ki célul az IT szektorban. A különböző technikai hátterű női mentorok segitségével, DigiPippi megpróbálja fenntartani a lányok alapból meglévő érdeklődését a terület iránt műhelymunkák, iskolai tanfolyamok és különböző események szervezésével.

Yves Winkin

A párizsi Musée des Arts et Métiers korábbi igazgatója az amúgy konzervatív muzeológia egyik legprogresszívebb gondolkodója. Nem hisz a látogatói számok mindenhatóságában, tanulmányaiban, most megjelent könyvében (Réinventer les musées ? Éditions MkF, 2020- Találjuk fel újra a múzeumokat?) új múzeumi modelleket és formabontó megoldásokat alkot, melyek alapja a gazdag látogatói élmény, a múzeum, mint rituálék lehetséges helyszíne. Antropológiát tanult a Liège-i és a Pennsylvaniai Egyetemen, az École des Hautes Etudes en Sciences Sociales-ban Pierre Bourdieu-val dolgozott. Könyvei olyan szellemi nagyságokat mutatnak be, mint Gregory Bateson és Erving Goffman. A Liège-i Egyetem és a Conservatoire national des Arts et Métiers professzor emeritusa. 

Dr Niels Wouters

Science Gallery Melbourne kutatási vezetője és a Melbourne School of Engineering Interaction Design Lab tudományos munkatársa. Tanácsadóként segíti a Science Gallery Melbourne digitális tevékenységeinek kreatív és funkcionális fejlesztéseit. Leginkább az egyénre szabott technológia demokratikus felhasználása érdekli és az, hogyan lehet ezt hasznosítani az építészetben és a nyilvános terek vonzóvá tételében. Építészet, informatika és ember-számítógép interakció területén szerzett diplomát, PhD dolgozata a digitális média társadalmi tulajdonságait vizsgálja a nyilvános térben.

Susie Anderson

Digitális tartalom specialista. Miután öt évig volt a Sydney-i Operaház és az Ausztrál Kortárs Művészeti Múzeum tartalomkreátora, elmondhatjuk, hogy lételeme a szövegírás. Susie a Nyugat-Victoria területén élő wergaiai és Wemba Wemba őslakos csoportból származik, s mint ilyen, mind szakmai, mind személyes élményeire épít szépirodalmi írásaiban és verseiben, hogy megvizsgálja és helyrehozza az emberek, az őket körülvevő környezet és a kultúrák között meglazult kapcsolatokat. A Science Gallery Melbourne-ben végzett munkájában számára az a legizgalmasabb, ha a fiatalokat, a művészeti, tudományos és  kutatóközösségeket bevonva olyan tartalmat hoz létre, mi a köztes állapotok rejtelmeibe vezet.

Ringer István

Okleveles történész, okleveles régész (ELTE BTK 2004) PhD (ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola, régészet program 2012) régész muzeológus, majd főmuzeológus a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában (2005-2014), 2014-től a PIM Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója. 

Brad Dunn

Brad megközelítése ötvözi 20 éves tapasztalatát, amit digitális stratégiák megalkotójaként és kreatív igazgatóként szerzett a dizájn, a technológia, a közösségi média, a videójátékok, a tartalomfejlesztés, a filmkészítés, a reklám és a színház területén. Munkáját a felhasználói szokások tesztelése és adatelemzése, a kreatív gondolkodás és a jó megérzései vezérlik. Olyan csapatot irányított, ami megszólaltatta a dinoszauroszokat, elmesélte a Field Museum tárgyai mögött rejlő történeteket, különleges, úttörő képzési módszert talált ki a Marriott Internationalnek, és innovációs workshopokat tartott a szingapúri Közszolgálati Főiskola számára. Akármit tesz, számára a legfontosabb, hogy a csapatába nagyszerű embereket vegyen fel és folyamatos támogatást biztosítva meg is tartsa őket.

Gréczi Emőke

Gréczi Emőke szociológus, művészeti író, szerkesztő. Diplomáit a Kodolányi János Főiskolán (kommunikáció) és az ELTE Társadalomtudományi Karán (szociológia) szerezte. Kutatási területe a 20. századi képzőművészet és irodalom társadalomtörténete, a kultúra és a hatalom kapcsolata, különös tekintettel a század középső harmadára, valamint a modernkori magyarországi műkereskedelem és műgyűjtés tendenciái. Alapításától csaknem két évtizeden át munkatársa és szerkesztője a Műértőnek, 2011-től 2015-ig szerkesztője, 2015 óta főszerkesztője a MúzeumCafé folyóiratnak. 2020 áprilisa óta az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár kommunikációs és közönségkapcsolati munkatársa.

Misetics Mátyás

A kul­tu­rá­lis, művészeti, kreatívipari és gaz­da­sági szek­to­r­ban dol­go­zik mint márkaépítést támogató tanácsadó és ter­vező szak­em­ber, immár 10 éves tapasztalattal és 5 éves egyetemi oktatói háttérrel a háta mögött. A vizu­á­lis kom­mu­ni­ká­ció, foto­grá­fia és design­me­nedzs­ment terü­le­tén sze­rezte dip­lo­máit, jelenleg dok­to­ran­dusz. A MITTE Communications integrált ügynökség társalapítója és kreatív igazgatója. Az elmúlt években olyan átfogó projekteken dolgozott csapatával, mint a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ márkaépítése, a Közlekedési Múzeum arculattervezése vagy a Radnóti Színház és az Óbudai Egyetem arculatváltása.

Élő ZOOM beszélgetések a konferencia napjain

Dare to Change: a conversation to re-think 21st century museums (angol nyelven)

KDS 2.0

Múzeumok és a klímaakció

Új kihívásokra, új megoldások – vidéki múzeumok a pandémia idején

Múzemok hangja: kommunikáció és márkaépítés

MuseumDigit 2020 online elődásai

A Pavilon Digitalizálás, megosztás

Farkas Krisztina: MuseuMap 2020 – A Mintaprojekt eredményei

A KDS mintaprojekt eredményeiről és a MuseuMaphoz kapcoslódó jövőbeni fejlesztésről szól az előadás. Az első körben részletesen ismertetésre kerülnek a MuseuMap eredményei: a 2019-ben a szolgáltatás elnyerte az Europeana Akkreditált Aggregátora címet, majd azóta a Szépművészeti Múzeummal közösen dolgoztak a KDS keretében a mintegy 48 múzeumi partner gyűjteményeinek digitalizálásán. Az előadás második részében a Museumaphoz kapcsolódó fejlesztésekről esik szó, mint a MuseumapGallery, ahol az OMMIK kollégái egyedi kiállításokat készítettek, valamint beharangozzák a MyMuseumap alkalmazást, ahol a felhasználók egyedi kiállításokat tudnak készíteni. 

Csonka Laura: Oktatólapok – A Magyar Nemzeti Levéltár új oktatási szolgáltatása

A Magyar Nemzeti Levéltár új, a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia keretében megvalósult Oktatólapok egy olyan online, interaktív felület, mely az oktatási célra használható levéltári dokumentumokat és a hozzájuk kapcsolódó digitális oktatási tartalmakat, tananyagokat egy egységes felületen integrálja. Lehetővé teszi, hogy az évszázadok alatt felgyülemlett tudásanyagot modern és közérthető formában adja át a pedagógusoknak és a történelem iránt érdeklődő diákoknak. Az életkori sajátosságok figyelembevételével készített témakörök és a feladatok illeszkednek az új Nemzeti alaptantervhez és a kerettantervekhez, mely megkönnyíti oktatási felhasználásukat. 

Erdős Emese, Löwensohn Enikő: Alapfilmek és Klassz – A digitalizált magyar filmkincs az oktatásban

A Filmarchívum két új projektje kerül bemutatásra: az Alapfilmek ismeretterjesztő weboldal és a Klassz oktatási és ifjúsági program. Az Alapfilmek a mai néző számára fogyasztható módon, élményszerűen tálalja a filmtörténetet, a nemzeti filmkincs 402 legfontosabb darabjait, a készítők különösen figyeltek arra, hogy színkóddal, magyarázatokkal és címkézéssel lássák el a filmeket, megvilágítva azok helyét a válogatáson belül és segítve a gyors tájékozódást. A Klassz oldalán tanári segédanyagokat, illetve oktatáshoz használható filmeket gyűjtöttek össze: tantárgyak és korosztályok szerint szétbontva. A Klassz program nem csak online működik: számos más intézménnyel közösen tartanak programokat, rajzpályázatot szerveztek és interaktív foglalkozásokkal készültek gyermekek számára a különböző filmes rendezvényeken.

Czékmány Anna: Kapocs összgyűjteményi projekt

Egy rendhagyó közgyűjteményi összefogás gyümölcse a 2020 nyarán megvalósult Kapocs nevű projekt, mely hat intézmény kooperációjában, közel 50 közművelődési szakember bevonásával készült el a Digitális Bölcsészeti Központ kezdeményezésére és finanszírozásában és a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ szakmai támogatásával. A projekt egyik eredménye egy online kiadvány, ami elsődlegesen pedagógusok számára készült, illetve egy online tárlat a Thinglink felületén, mely 1848-49 hívószava mentén foglalkozik a nemzetállam kialakulásának narrációjával, a korabeli társadalmi szerkezettel, nemzetiségi helyzettel, természetesen a március 15-i eseményekkel, és emellett reflektál a múzeumok XIX. századi eredettörténetére is.

Telek Ágnes: Elérhető, érthető, élvezhető- Budapest múltja az Időgépen keresztül

Ha arra gondolunk, mennyi minden elérhető ma már online könnyedén, felmerül az igény, hogy az ember a múltba is bele tudjon tekinteni: régi tervrajzok, fényképek, térképek, felmenők, egykori épületek, helyek adatai, iratai mind mesélnek a történelmünkről. A digitalizálásnak köszönhetően ezen iratok, emlékek segítségével hiteles képet kaphat bárki a múltról, miközben fejlesztők és mérnökök dolgoznak azon, hogy a levéltáraink, könyvtáraink és múzeumaink által őrzött kulturális örökségünket minél jobban, egyszerűbben, mégis sokoldalúan tegyék digitális közkinccsé: ez az Időgép.

Douglas McCarthy: A kultúra és az Europeana összekapcsolása (2018)

Douglas McCarthy gyűjteménymenedzserként segíti az Europeánát azon küldetése teljesítésében, hogy minél több partnerintézmény legyen képes megmutatni online is a gyűjteményeit. Az előadás során bemutatja, hogy a magyar kulturális intézmények miként tudják feltölteni és terjeszteni az Europeánán keresztül a digitalizált gyűjteményeiket elsősorban aktív közösségi média marketing segítségével, valamint a szerkeszthető tartalmakra fókuszálva, mint például a galériák, blogok és kiállítások.

Kónya Béla Tamás: Digitálisan született tartalmak és a médiaművészet megőrzése (2018)

Az előadás célja, hogy bemutassa a médiaművészet, valamint a digitális tartalmak megőrzési stratégiáit és kihívásait, mint a gyűjteménykezelés új területét. A hagyományos restaurálási technikák a műtárgyak fizikai állapotának helyreállítására fókuszálnak (például a vászonra). Ezzel ellentétben a médiaművészet megőrzése (videó, film, digitális művészet, internet art) sokkal összetettebb feladat, hiszen a technológiai környezet folyamatosan változik, mivel a tudomány és a piac kontrollálta fejlesztések befolyása alatt áll.

B Pavilon Digitális újítások

Chris Michaels: Merj veszélyes lenni!

Amikor Chris Michaels a londoni National Gallery digitális, kommunikációs és technológiai igazgatója lett, egy korábbi kollégája aggodalmas levelet írt az igazgatónak, amiben veszélyesnek nevezte - de miért is? A beszélgetésből kiderül, milyen egy jó digitális stratégia akkor is, ha nincs pénzünk, mit értünk félre, ha a digitális technológiáról van szó, hogyan változtatja át a múzeumot a digitális jelenlét és egyben mélyíti el az ott szerzett élményeket, ahogy az is, hogy miért nem a laposképernyők számától függ, mennyire innovatív egy intézmény.

Ivor Crotty: Transzmédia történetmesélés- a történelem digitális életre kel

Ivor Crotty moszkvában tanít történetmesélést és képez újságírókat akik a közösségi médiákban publikálnak. Előadásában amellett érvel, hogy a múzeumoknak érdemes felkarolniuk és alkalmazniuk a digitális történetmesélés eszközeit és nem szabad elfelejteniük, hogy egy múzeumi tárgyat reprodukálni nem “csalás”, hanem egy lhetőség arra, hogy megszólítsunk olyan fogyasztókat, akik egyébként nem érdeklődnek a múzeumok iránt. Az előadása során olyan projekteket mutat be, mint a Romanovs100, ahol 100 napon keresztül mutatták be a közösségi média csatornákon a Romanov család életét a saját fotóalbumaikból digitalizált fotókon keresztül, vagy a #1917LIVE, ahol a Twitteren “közvetítették” az 1917-es orosz forradalom eseményeit a legfontosabb szereplők szemszögéből. A projektek bemutatásával párhuzamosan tippek és megfontolnivalók is elhangzanak az online történetmesélés kulisszái mögül. 

Michelangela Di Giacomo, Livio Karrer: Páratlan dizájnélmény Olaszország első teljesen interaktív múzeumában

A velencei M9 - A 20. század múzeuma Olaszország első teljesen interaktív múzeuma, melynek különlegessége, hogy nincs gyűjteménye, a kiállításokat multimédia eszközök és az interaktív technológia segítségével mutatják be. A valamivel több mint egy éve nyitott intézmény kísérlet egy félig állandó kiállítási tér kiépítésére, ami újraértelmezi a „múzeum” fogalmát. A hihetetlen mennyiségű technológia eszköz mellett sajátos, átfogó történetmesélési módszereket alkalmaznak, hogy egy olyan témát mutassanak be, amivel az olasz múzeumok mostohán bánnak, egy olyan közönségnek -gyerekeknek és kamaszoknak-, akiket csupán másodlagos fontosságúnak tekintenek a félsziget intézményei. A dizájn egy sokszínű csapat munkáját dicséri: öt multimédia- és interakciótervező stúdió, építész, grafikai koordinátor, illetve több mint 42 történész és bölcsész, társadalomtudós, statisztikust és IKT-tudományágat képviselő szakember dolgozott, dolgozik a több mint 60 interaktív installáción. A M9 kiállításai több mint 150 könyvtár és történeti archívum között képez hidat,  arra ösztönözve a látogatókat, hogy mindig új szemmel közeledjenek a felhalmozott tudásanyaghoz. Az előadás bemutatja, hogyan jött létre az M9 első ötlettől az állandó kiállítás premierjéig, bemutatva a bonyolult tervezési folyamat kritikus fázisait és fénypontjait.

Átlépések – A múzeumok virtuális terei 

beszélgetés résztvevői: Kómár Éva, Farkas Krisztina, Kovács Vera, dr. Sári Zsolt, Szabó Bence

A járványügyi helyzetben a múzeumok egyre inkább az online térbe kényszerülnek, egyre gyakoribbá válnak az átlépések a valós terekből a virtuálisba. A múzeumi terekre úgy tekintünk, mint az ismeretközvetítés fontos helyszíneire, ahol a tudás reprezentációjának dinamikus folyamatai valósulnak meg. Vajon a virtuális terekben is ugyanúgy működnek a múzeumokra jellemző kulturális gyakorlatok? A beszélgetés során körbejárjuk, hogy a COVID-19 helyzetben a digitális technológia szélesebb körű alkalmazása hogyan alakítja a valós és virtuális tereinkkel kapcsolatos elgondolásokat. Megvizsgáljuk, hogy milyen specifikumai vannak az információs tér építésének és a műtárgyreprezentációnak az online platformokon, valamint azt, hogy a látogatói szokások miként változnak meg a „határtalan lehetőségekkel” kecsegtető virtuális múzeumi terekben.

Dr. Marko Mele: Virtuális tájak- a Duna Régió régészeti öröksége

2020. július 1-jén indult a grazi Universalmuseum Joanneum vezetésével a Virtuális régészeti tájak a Duna régióban című projekt. Tíz ország 23 intézménye tűzte ki közös célul azt, hogy régészeti örökségüket - különös tekintettel a Duna régió régészeti tájaira- a legújabb  technológia segítségével láthatóvá, és ezáltal a közönség számára is vonzóbbá tegyék regionális, nemzeti és nemzetközi szinten. A virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) technológia segítségével arra ösztönzik a múzeumlátogatókat, hogy ne csupán a múzeumi kiállításokon fedezzék fel a régió gazdag régészeti örökségét, hanem azon tájak összefüggésében is, ahonnan a tárgyak származnak. Így az országhatárokon túl is betekinthetnek és megismerhetik a Duna régió rég elfeledett történetét.

Czifra Szabolcs, Fábián Szilvia: Vaskori Duna Út – kulturális utak és múzeumi szerepvállalás

A Vaskori Duna Út nevű kezdeményezés egy sérülékeny, ugyanakkor impozáns és nagy érdeklődésre számot tartó ősrégészeti jelenségcsoportra, a vaskori tájakra - halomsírmezők, sík temetők, magaslati erődített és protourbánus települések-   fókuszál. A vaskorhoz rendkívüli mennyiségű tárgyi- és immateriális örökség köthető, amelyet a Duna régió múzeumaiban őriznek.

A Vaskori Duna Út alapötlete az Interreg Duna Transznacionális Programjából finanszírozott „Monumentalizált korai vaskori tájak a Duna medencében” című projekt nyomán született. A projekt három éve alatt Ausztria, Horvátország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia húsz partnerintézménye működött együtt, amely kilenc mikrorégióban létrehozott tematikus útban csúcsosodott ki. Ezeket a Magyar Nemzeti Múzeum koordinációjával kifejlesztett látogatói applikáció egyetlen virtuális kulturális sétává fűzi össze. Ezáltal széles körben elérhetővé válik a régészeti kutatások ismeretanyaga, és ez a digitális technológia teremti meg újra a kapcsolatot a múzeumi kiállításokon bemutatott tárgyak és azok előkerülési helye között.

Mácsai Ágnes: Digitális megoldások a múzeumi statisztikák bemutatásában

A MuzeumStat oldal megalkotásáról szóló előadásban először a spanyol, az amerikai és a finn múzeumi statisztikákat közlő oldalak elemzése kap helyet, kiemelve a finn oldalt, mely a legkönnyebben kezelhető és leginformatívabb. A holland Erfgoed nevű oldal a holland kulturális örökségi területről szolgáltat adatokat. Az előadás második felében maga a MuzeumStat oldal kerül bemutatásra. Menüpontonként haladva először az intézményeket bemutató aloldalon láthatjuk az intézményi hálózatok változásait, az összesítésekben a statisztikai adatok láthatók értelmezést segítő környezeti adatokkal összekapcsolva, az eu támogatsok fülben pedig a múzeumi szektor fejlődését követhetjük nyomon 2004-től fogva a beérkezett eu-s támogatásokon keresztül. Az előadás végén a MuzeumStaton elérhető kereső funkcióit ismerhetjük meg.

Jerzy Gawronski: Alámerülni a történelembe- rendhagyó múzeum a föld alatt (2019)

Szokatlan múzeum bújik meg az amszterdami flaszter alatt, amit egy metrójeggyel nézhetünk meg. A metróvonal bővítésekor az Amstel folyó medréből mintegy 700 ezer tárgy került elő, és a Rokin metrómegálló lett az otthona annak a különleges kiállításnak, ami tízezer tárgyon keresztül mutatja be Amszterdam történetét Kr.u. 1200-tól 2005-ig. Nem anyagok, hanem témakörök szerint ismerjük meg a város születését és életét, ami így mindenki számára érthetővé és testközelivé válik: itt egy mobil, ott egy fogkefe vagy egy többszáz éves porcelántányér. A kiállításhoz látványos és informatív interaktív honlap társul. A projekt szakmai vezetője, Jerzy Gawronski avat be a Below the Surface projekt létrejöttének titkaiba és digitális jelenébe.

Minkó Mihály: Az információ szép – az adatvizualizáció lehetőségei a múzeumi terekben (2019)

A digitális tartalmakat látványosan megjelenítő interaktív installációk a modern múzeumok elengedhetetlen részévé váltak. Az előadás fókuszában a múzeumok és az adatvizualizáció találkozása áll: hol és hogyan alkalmazhatóak adatok ebben az új kontextusban, miként tudnak a látogatók számára is érdekes és hasznos módon megjelenni? A nemzetközi kitekintés jó kiindulópont lehet a hazai múzeumi közösség számára, de az előadás emellett néhány hazai példát is ismertet mint jó gyakorlatot.

Répászky Lipót: Hány arca van egy személynek- tanuló algoritmusok az archívumban (2019)

Az MTVA Nemzeti Audiovizuális Archívuma mintegy 20 millió nyomtatott kiadvány mellett 13 millió fotónegatívot és 8 millió rádió mágnesszalagot őriz. Ezek emberi erőforrásokkal való feldolgozása, felcímkézése a megfelelő metaadatokkal évtizedekbe telne. Ezért a NAVA gépi tanulásos megoldáshoz nyúlt, a fényképarchívumot gépi tanuló algoritmusokkal katalogizálják és teszik kereshetővé. Ha gépi tanulásról és arcfelismerésről van szó, leggyakrabban online képrendszerező szolgáltatásra, netán közösségi oldalra gondolunk, az intelligens képfeldolgozás azonban mára minden fejlesztő számára elérhető. Az előadásból megtudjuk, mit derít ki múltunkról a mesterséges intelligencia és kikre bukkanhatunk rég nem látott fotókon az algoritmusoknak köszönhetően.

Régens Kft.: Alrite – Páratlan pontosságú beszédfelismerés

A Régens Zrt. szoftverfejlesztő és tanácsadó vállalat több mint 25 éves tevékenysége alatt kiemelt hangsúlyt fektetett a legújabb technológiák felkutatására, hasznosítására és továbbfejlesztésére, amelynek részeként több mint 5 évet töltött a mesterséges intelligencia kutatásával. K+F tevékenységének kiemelt innovációja a vállalat saját mesterséges intelligencia alapú beszédfelismerő rendszere, az Alrite, amelyet elsőként a magyar és az angol nyelvre optimalizált. A megoldás kimagasló pontossággal ismeri fel az elhangzottakat, és a nyelvtani szabályoknak megfelelően, kis- és nagybetűket, valamint központozást alkalmazva iratozza azt le, ezzel hiánypótló megoldást kínálva a piacon. Ingyenesen is kipróbálhatja, hogyan lehet a dokumentumok elkészítése, az akadálymentesítés kialakítása vagy éppen a hanganyagok közötti keresés minden eddiginél hatékonyabb: www.regens.com/alrite

C Pavilon Múzeumok és a társadalom

Jordán Ferenc: Rész és egész megőrzése – gondolatok az ökológiai változásról

Mit keres egy ökológus egy múzeumi konferencián? Megőrizni, megóvni, megmutatni- mindezek az ökológiában is értelmezhetőek, nem csupán a múzeumi világban. A klímavészhelyzet, az ökológiai sokszínűség csökkenésének fényében hogyan gondolkodik változásról, alkalmazkodásról, az értékek megőrzéséről egy rendszerökológus? Hogyan kapcsolódik mindez a múzeumok tevékenységéhez? Mit és hogyan érdemes változtatni, avagy éppen állandóságában megőrizni? A klímavédelem fő üzeneteit hogyan lehet hatékonyan átadni? A beszélgetés alapján egy rendszerökológus fejével gondolkodhatunk el a fenti kérdéseken.

Diane Drubay: Múzeumok a klímavédelemért – változások, amiket a természet inspirál

Míg a múzeumok az elmúlt évtizedben egyre nyitottabbá váltak a fenntartható fejlődés iránt, a területen érzékelhető változás igen lassú. Gyakran technikai változtatásokra korlátozódik, nem pedig strukturális vagy rendszerszintű átalakulást jelent. Annak érdekében, hogy az átalakulás mind lokális, mind globális szinten átfogó legyen, hogy a folyamat ne csak technikai módosításokat eredményezzen, hanem rendszerszintű, kulturális és magatartásbeli változást, szisztematikus megközelítést kell alkalmaznunk. A természet maga inspirálhatja a múzeumokat arra, hogy hosszútávon, egy szimbiotikus ökoszisztéma keretei között gondolkodjanak. Előadásában Diane bemutatja, hogy az ökológiai gondolkodás és a rendszerszintű megközelítések miként gyorsíthatják fel a múzeumok átalakulását, hogy a klímaakció bajnokaivá és a rendszerszintű változások előidézőivé váljanak, melyben a Museums Facing Extinction és a 4 levels of actions program segít.

Nick Merriman: Egy aktív közösség az ökológiai harcban – a Horniman Museum példája

A londoni Horniman a város egyetlen múzeuma, ahol a természet és a világ kultúrái egymás mellett láthatók. Ez a sajátságos helyzet egy új, a pozitív jövő kialakítására irányuló misszió kiindulópontja lett, melyben fontos szerepet kapott az éghajlat- és az ökológiai válság leküzdése. Az előadásból kiderül, milyen intézkedéseket vezettek be ennek nyomán a múzeumban az elmúlt két évben a klímavészhelyzet kikiáltásától kezdve a hulladék- és üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésén át a biológiai sokféleség növelésével kapcsolatos gyakorlati akciókig. A legfontosabb, hogy ezt a példát a többi múzeum is követheti: Nick előadása kiemeli, milyen fontos szerepet játszanak a múzeumok abban, hogy a látogatókat ösztönözzék és bátorítsák arra, hogy aktív állampolgárokká váljanak, változtassanak az életmódjukon, és valódi tetteket követeljenek a klímavédelem érdekében a kormányoktól és vállalatoktól.

Miklós Melinda: Nyitásra készen – hogyan válhat egy intézmény befogadóvá?

Mi van a szép szavakon túl: hogyan válhat egy szervezet a működésében is nyitottá, milyen félelmek, előítéletek, mentális gátak vannak, és hogy lehet ezeket meghaladni? Miért is nem könnyű folyamat, hogyan lehet kommunikálni, támogatókat szerezni az intézményen belül? Melinda üzleti szférában szerzett tapasztalatain keresztül mutatja be a nyitottá válás útjait.

Kirsten Drotner: Az inklúzión túl – múzeumi utak a kulturális állampolgárság felé

Az előadás elején az inkrementális inklúzió ellen érvelve a radikális inklúzió mellett foglal állást. Az inklúzív kommunikáció a kulturális állampolgárságra való koncentrálással valósítható meg, mely az előadásban a “Mi Múzeumunk” (Our Museum) program bemutatásán keresztül jut el a hallgatókhoz. A kulturális állampolgárok demokratikus módon vesznek részt a kultrális gyakorlatokban, mely beindítja a diverzitás fontosságának felismerését. Az előadás során a társadalmi párbeszéd fontossága is megjelenik, esettanulmányokon keresztül bemutatva. A múzeumok, mint semleges találkozási területek teret adhatnak a különböző társadalmi háttérből érkező látogatók interakciójára, és értő hozzáállással elősegíthető közöttük a társadalmi párbeszéd.  

Anna Chiara Cimoli: S, mint sokszínűség – aktív figyelem és részvétel a múzeumokban

S, mint sokszínűség. Talán már túlságosan megszoktuk a szót, vagy fel sem tűnik, amikor nem helyesen használják. Az azonban elengedhetetlen, hogy a múzeumok - leginkább nyílt vita és párbeszéd formájában- folyamatosan értelmezzék a sokszínűség fogalmát, tükrözzék a társadalmi változásokat és rávilágítsanak a sokszínűség jelentőségére és következményeire. Ehhez a múzeumoknak jobban meg kell ismerniük a közönségüket, a tágabb társadalmi kontextust és súrlódásokat. Anna facilitátorként és gyakorló múzeumi szakemberként osztja meg olaszországi tapasztalatait az aktív odafigyelésről, a közös részvételen alapuló múzeumpedagógiai gyakorlatokról.

Maria Chiara Ciaccherri: Az egyenlő hozzáférés a jövő – mit tehet egy múzeum? (2019)

Az egyenlő esélyű hozzáférés olyan interdiszciplináris koncepció, mely lehetőséget ad a múzeumok számára, hogy inkluzívak, és következésképp relevánsabbak legyenek. A terület sokkal több lehetőséget kínál, mint amit általában értenek alatta, és ami leggyakrabban csak a fogyatékossággal élőket célozza. Az egyenlő esélyű hozzáférés valójában mindenkinek szól: elősegíti az egész életen át tartó tanulást és a belső készségek fejlesztését, erősíti a szabad gondolkodást és támogatja a sztereotípiák dekonstruálását. A hagyományostól a posztmodern múzeumig minden intézménynek, ami élő, közeli kapcsolatot kíván fenntartani látogatóival, prioritásként kell kezelnie az egyenlő hozzáférést. De hogyan vágjunk bele? Milyen folyamatokat és lépéseket kell tenni? Hogyan nézzünk szembe a kihívásokkal?

Ece Özdil: A sokféleség és az empatikus dizájn lehetőségei a múzeumok világában (2019)

Az inklúzió nagy kihívást jelent a múzeumoknak: ahhoz, hogy a sokszínűség megjelenjen az intézményekben, meg kell találni a közös nevezőt a makroszintű vezetői döntések és a látogatók érzékenységét, érdeklődését, igényeit mikroszinten fi gyelembe vevő kiállítási stratégiák között. Az előadás rávilágít arra, hogy a dizájn ebben a helyzetben hogyan tud az empátia és a rendszerszemlélet révén segíteni a múzeumoknak abban, hogy mit jelent működésükben az inklúzió, továbbá hogyan lehet az embert bármilyen folyamat vagy döntés középpontjába állítani már a legelső pillanattól kezdve. Az előadás végére kiderül, mely dizájnmódszer és eszköz segít megvalósítani az inklúziót „makro” és a „mikro” szinten.

Eva Fog: Miért számít a gender az informatikában? (2018)

Olyan világban élünk, amely lassan, de biztosan 100 százalékban digitálisra fordul. Az afrikai sivatagoktól az európai síkságokig a technológia elfoglalta jogos helyét a kommunikációban, a szórakozásban és az oktatásban. Ebben a világban mindannyiunknak részt kell vennünk a fejlesztésben, hogy biztosak legyünk, az igények megfelelően teljesülnek. Sajnos a fejlődésnek nem ezt a részét láthatjuk. A lányok is nagyon korán kezdenek érdeklődni a technológia iránt, de ezt az érdeklődést el is vesztik a megfelelő példaképek hiánya miatt. A média és a populáris kultúra túl sokáig ábrázolta zsíroshajú, hímnemű geekként a technológiát, és a digitális forradalomban a férfiak állnak nyerésre. A következmények fájdalmasan világosak. A nők az IKT összes munkavállalójának kevesebb mint 25% -át teszik ki. A fiatal nők bevonása az IKT oktatásba nagy nehézségekbe ütközik. Meggyőzni őket, hogy még maradjanak az IKT szektorban még nehezebb. Strukturális változásra van szükség a mindennapi életben, az oktatási rendszerben, a kormányok hozzáállásában egyaránt. Ehhez meg kell értenünk, mi ment rosszul, mi az, ami még mindig rossz, és hogyan kell a rendszeren változtatni. A sokszínűség mindenki számára jó, és elérhető! A DigiPippi technológiai szervezet lányok számára, alapítójaként és pedagógusaként évek óta szerzett tapasztalataim alapján különböző módszerekkel rámutatok, hogyan kelthető fel a lányok érdeklődése a korai életkorban. Ezek olyan módszerek, melyeket mindenki meg tud tanulni és tudja alkalmazni. A módszer fő célja igazi paradoxon, ami így hangzik: hagyd abba a technológia tanítását és kezdj el jelen lenni benne.

D Pavilon 2020, a katalizátor

Yves Winkin: A múzeumok bűvöletében

A múzeumok nem kis Disneylandek, és nem pótolják az iskolákat sem. Létezik természetesen egy harmadik út: elbűvölhetik közönségüket a látogatás idejére olyan rítusok segítségével, melyek újrakeretezik a múzeum működését. A szinte költői elragadtatás hatására a látogatók fesztelenül érzik magukat a múzeum termeiben és nyitottabbá válnak az új információkra. A múzeumok ugyanis sokszor „nagyon komoly helyként" tekintenek magukra, ahol csend és félhomály uralkodik, és szigorú biztonsági emberek vigyáznak a rendre. Ezzel szemben olyan alternatív kereteket is felépíthetnek, amiken keresztül a látogató „egy másik világba lép”. Az előadás arra emlékeztet, hogy költői pillanatokra mindannyiunknak szüksége van, és a múzeumok éppen ilyeneket kínálnak. Amint belépünk a kapun, egy vékony fátyol vesz körbe minket, ami megvéd minket a külvilágtól, aminek védelme alatt képzelet és értelem összefonódik.

Kajsa Hartig: Online értékteremtés a COVID-19 korában (és azon túl)

A COVID-19 járványtól függetlenül a múzeumi ágazat az elmúlt évtizedben olyan jelentős kihívásokkal nézett szembe, melyet többek közt a gyorsan változó online közönségek és viselkedésük megértése jelent. A pandémia nyomán az erről szóló diskurzus egyre intenzívebbé vált, ami hozzájárulhatott a digitális átalakulás felgyorsulásához. Kajsa megosztja ezzel kapcsolatos gondolatait és a Västernorrlands múzeumban szerzett tapasztalatait, kiegészítve korábbi, a múzeumi szektorban tapasztalt élményeivel, rámutatva a kihívásokra, és azokra a lépésekre, amik a régi gyakorlatok átalakítását, és az újak bevezetését ösztönzik.

Dr Niels Wouters, Susie Anderson: Új digitális megoldások a COVID-19 után

A Science Gallery Melbourne eredetileg 2020 végén nyitotta volna meg kapuit, a múzeumra azonban a COVID-19 több szempontból is hatással volt. A dátumok és határidők folyamatos változása és az új távolságtartási szabályok bevezetése mellett a válság egyúttal átformálta azt is, hogy a látogatók miként viszonyulnak a digitális platformokhoz a galérián belül és kívül. A beszélgetésben Susie és Niels betekintést nyújt abba, hogy a Science Gallery Melbourne miként fogadta a válságot mint innovációs lehetőséget. Megosztják velünk azt, hogyan fejlesztették néhány digitális platformjukat, amik tekintettel vannak a COVID-19 miatti megváltozott körülményekre, ugyanakkor biztosítják, hogy tartalmas kapcsolatok épüljenek a közönség, a művészek és a múzeum munkatársai között.

Ringer István: Egy város múzeuma és egy múzeum városa: Sátoraljaújhely

A Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként működő Kazinczy Ferenc Múzeum egy leszakadófélben lévő régió jobb sorsra érdemes városában, Sátoraljaújhelyen található. Az előadásban saját intézményem példáján szeretném bemutatni azokat a lehetőségeket, melyek egy reménytelennek tetsző szituációban rejlenek – s talán más hasonló helyzetben lévő kis vidéki múzeum számára is tanulságosak lehetnek. Az előadásban szó esik közösségépítési praktikákról, a tudományos eredmények társadalmiasításának lehetőségeiről, a lokális identitás erősítésének konkrét hasznáról, a hátrányok előnnyé való kovácsolásáról, kultúrharcról, ahol a tét a kultúra maga, s arról is, hogy mekkora lehetősége és felelőssége van a mai magyar társadalomban egy múzeumnak. 

Brad Dunn: Múzeumok, meséljétek el a történeteiteket!

Hatalmas gyűjteményeink, műtárgyaink és kulturális kincseink nemcsak az ember által alkotott és a természetes világ megértését segítik. A történetek, melyeket a gyűjtemények mesélnek, létfontosságúak ahhoz, hogy elérjük és bevonjuk közönségünket, a látogatásra való ösztönzéstől az adományozókkal való kapcsolat erősítéséig. Múzeumként minél inkább élünk azzal a lehetőséggel, hogy sokféleképp, sokféle történetet tudunk elmesélni, annál nagyobb lesz a jelentőségünk és ismertségünk a helyi és nemzeti közösségben. Az emberek történetek révén kapcsolódnak egymáshoz, történeteken keresztül tanulnak. Így a múzeumoknak is tudatosan kell meséléssel foglalkozniuk pénzügyi jövőnk biztosítása és küldetésünk teljesítése érdekében.

Gréczi Emőke: A múzeumok hasznosságáról a kommunikáció nézőpontjából

A járványhelyzet nemcsak identitásválságot okozott a múzeumok számára, hanem a tervezhetőség lehetőségeitől is megfosztotta, a látogatókkal való érintkezés felülete pedig átkerült a virtuális terekbe. Az intézményeknek pillanatok alatt reagálniuk kellett, és olyan tartalmakat összeállítani, elérhetővé tenni a digitális felületeken, amelyek reprezentálják a múzeumok kevéssé a közönség szeme előtt zajló munkáját (gyűjtés, kutatás stb.), növelik a – virtuális – látogatói aktivitást, igazolják az intézmény működésének társadalmi hasznosságát. Az előadás példákat mutat az elmúlt hónapok sikeres projektjeiből.

Misetics Mátyás: Miben segíthet most a múzeumoknak a service design?

A service design területe a múzeumok tekintetében még fontosabbá válik a COVID-19 alatti utáni korban, hisz a járványügyi elvárásoknak való megfelelés által lényegesen átalakulhat a látogatói élmény, melyet a szolgáltatás tervezés oldaláról lehet alakítani. Milyen belső irányítórendszerre van szükségük az intézményeknek? Hogyan lehet biztonságban egy látogató anélkül, hogy azt érezné, korlátozva van a térben?  Mindezekre a kérdésekre a service design módszertana adhat átfogó és kielégítő válaszokat, hisz joggal várhatjuk el, hogy a múzeumi környezetben méltó megoldások szülessenek a problémára, melyek tiszteletben tartják a látogatói élményt, és fenntartják az érdeklődést az átalakulóban lévő térhasználat és szociális érintkezés korában.