Újrakezdés és újragondolás: nemzetközi múzeumok igazgatói innovációról, változásról és a jövő múzeumi modelljeiről. – Nathalie Bondil, Marc-Olivier Wahler, Varga Benedek kerekasztal-beszélgetése

Jövőtudatos múzeumok: nemzetközi múzeumok igazgatói a befogadásról, a közösségépítésről és a múzeum társadalmi szerepéről – Marie Lavandier, James Bradburne, Alistair Hudson kerekasztal-beszélgetése

A MúzeumCafé élő kerekasztal-beszélgetése rendhagyó múzeumi kezdeményezésekről Gréczi Emőke, Szikra Renáta, Ringer István, Ligeti Dániel

Nathalie Bondil

 

A Francia-kanadai származású Nathalie Bondil 2021-től a párizsi Arab Intézet (World Arab Institute, IMA) múzeumának igazgatója és vezető kurátora, ahol fő feladata a frissen létrehozott múzeum megtervezése, melynek gyűjteményi bázisát Claude és France Leonard 2018-as adománya adja. A 2024-re tervezett „Új IMA Múzeum” egyedülálló intézmény lesz az európai múzeumi palettán, főként azért, mert felismeri az arab képzőművészetek gyümölcsöző többszólamú, interkulturális dialógusait.

A nemzetközi színtéren is elismert kurátor, művészettörténész és muzeológus korábban dolgozott a párizsi Francia Emlékművek Múzeumának (Musée des Monuments français) megújításán, ami Az Építészet Városa (Cité de l’architecture) néven éledt újjá. 2007 és 2020 között a Montréali Szépművészeti Múzeum igazgatójaként a multidiszciplinaritás jegyében két pavilonnal bővítette az intézményt: kialakításra került egy koncertterem és egy mozi is, ahol komplex összművészeti kiállítások kerültek megrendezésre a képzőművészet, zene, tudomány, textilművészet és a film műfajainak közös használatával. Az interkulturális munkássága méltó elismeréseként 2019- novemberében nyitották meg az új szárnyat és az Egy Világ Művészete tárlatot.

 

Marc-Olivier Wahler

 

A svájci születésű Marc-Oliver Wahler egy nemzetközi múzeumi vezető, kurátor, és író. Jelenleg a genfi MAH Történeti és Művészeti Múzeum (MAH Musée d’art et d’histoire)  igazgatója, azonban korábban a Michigani Állami Egyetem MSU Broad Muzeumának (East Lansing, 2016-2019), a Palais de Tokyo (Párizs, 2006-2012), és a Swiss Institute (New York, 2000-2006) élén is ellátott igazgatói feladatokat. Emellett a CAN (Neuchâtel) alapító igazgatója, 1995-2000), a PALAIS / Magazine alapító szerkesztője és a Tokyo Art Club (Párizs) társalapítója. 

Az utóbbi 25 évben több mint 400 kiállítást szervezett főként mint múzeumigazgató és vezető kurátor; de mint szabadúszó kurátor is tevékenykedett. Emellett nemzetközi írásai és kritikái művészeti lapokban jelennek meg, illetve tudományos munkássága is elismert. A legtöbbre tartott műve az ötkötetes A jódlitól a kvantumfizikáig (From Yodeling to Quantum Physics ) című könyvsorozat. A legutóbbi könyve, Az elbűvölt ember (The Transported Man) taglalja a mágikus hiedelmek és a kortárs művészet kapcsolatát. 

 

Sarah Kenderdine

 

Sarah Kendernine fő kutatási területei az interaktív és immerzív élmények közgyűjteményi- és kiállítóterekben. Széles körben kiállított munkáiban összeolvadnak a szellemi és anyagi örökségi elemek az újhullámos digitális művészettel, főképp az interaktív moziélmény, kiterjesztett valóság és megtestesített narratívák birodalmaiban. világszerte 90 múzeum kiállítást és installációt tervezett, 2013-ben az indiai Hampi múzeumban végzett munkájáért több nemzetközi elismerést, így az ICOM Ausztrália Díját is elnyerte. 2017-ben Sarah-t a svájci École polytechnique fédérale de Lausanne (EPFL) professzorává nevezték ki, ahol elindította a kísérleti muzeológiai laboratóriumot (eM+), mely a kulturális örökség, a képalkotó technológiák, az immerzív vizualizáció, a vizuális elemzés, a digitális esztétika és a kulturális metaadatok konvergenciáját vizsgálja. Az eM+ tudományos, művészeti és humanista nézőpontból folytat kutatásokat, és multiszenzoros érzékelést kutatja különféle kísérleti platformok használatával. 2017 óta Sarah az EPFL Pavilions igazgatója és vezető kurátora, az új művészeti/tudományos kezdeményezés a 2016 végén felavatott Kengo Kumar épületben kapott helyet (korábban ArtLab néven). Az EPFL Pavilions ötvözi a kísérleti kurátori feladatokat és a kortárs esztétikát a nyílt tudománnyal, digitális bölcsészettel és a feltörekvő technológiákkal. 2021-ben Sarah-t kinevezték a The British Academy levelező tagjává. 2020-ban felkerült a Blooloop magazin Museum Influencer List 2020 - The Power 10 és a svájci Bilanz Top Digital Shapers 100 listájára.

 

Martijn Laar

 

Dr. Martijn Laar, a hágai Institute for Sound and Vision (Kép és Hang Intézet) üzletágazatának igazgatója. Széleskörű marketing- és termékfejlesztési tapasztalatokat szerzett a vállalati világban, PhD munkáját a marketingstratégiák és innováció témájában írta. Több évig stratégiai- és vállalkozási tanácsadó volt a kulturális szektorban. 6 évvel ezelőtt csatlakozott a múzeumhoz marketing- és kommunikációs vezetőként, majd 2018-tól az igazgatótanács tagja. 

 

Denise Schipper

 

Denise Schipper a  Leideni Egyetem Migration and Global Interdependence mesterképzésének elvégzése után 2012-ben kezdett a Studio Louternél dolgozni. Senior tartalomtervezőként Denise felel a csapatért, a kiállítások tartalmáért, az ügyfél által bevitt adatok feldolgozásáért és a forgatókönyvek tartalmi elemeiért is. Denise számos ügyfélnek dolgozott: Katari Nemzeti Múzeum, Mauritshuis, Rijksmuseum Boerhaave és Belga Királyi Természettudományi Intézet, Brüsszel.

 

Sarah van Kerkvoorde

 

Sarah van Kerkvoorde az Amszterdami Egyetemen végzett történelmet, azon belül pedig a nyilvános/ hétköznapi történelem (Public History) a kutatási területe, 2016 óta a Studo Louter munkatársa. Tartalomtervezőként ők ketten felelnek a kiállítások tartalmáért, az ügyfelek kívánságainak, szükségleteinek, észrevételeinek kezeléséért és a kiállítási forgatókönyvek tartalmi elemeiért. Számos ügyféllel dolgoztak, közülük a Qatari Nemzeti Múzeummal, a hágai  Mauritshuis-szal, az leideni Rijksmuseum Boerhaavéval és brüsszeli Belga Királyi Természettudományi Intézettel.

 

Sz. Fejes Ildikó

 

Sz. Fejes Ildikó 1967-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsszettudományi Karán, történelem és régészet szakán folytatta. 2008-ban posztgraduális képzés keretében okleveles Európa Szakértő diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán, 2014-ben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (ma METU) Arts&business Manager képesítést kapott. (2022-ben) 31 éve dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeumban: többek között adatbázis-építésekben, internetes és multimédia tartalomfejlesztési projektekben vett részt, európai uniós projektekben intézményi projektmenedzsment feladatokat látott el. 2011-2023 között az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ (OMMIK) vezetője, 2016 júliusától az AVICOM (az ICOM Múzeumi Új Audiovizuális, Kép- és Hangtechnológiák Nemzetközi Bizottságának) vezetőségi tagja.

 

Tari János

 

Tari János Móra-Ferenc díjas rendező, operatőr, szociológus, az antropológiai dokumentumfilmek szakértője 1998 óta az UNESCO mellett működő múzeumi világszövetség (ICOM) audiovizuális szakosztályának (AVICOM) alelnöke, majd 2013-tól az ICOM-AVICOM megválasztott elnöke. 2011 óta a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének stúdióvezetője: a tudományos dokumentumfilm készítése és tanítása áll munkásságának középpontjában. Számos a néprajztudomány, illetve a szellemi kulturális örökség filmes megőrzésével és bemutatásával kapcsolatos nemzetközi projektben vett részt, jelenlegi kutatásának fókuszában a néprajzi, antropológiai film története és elmélete áll. Doktorátusát összehasonlító folklorisztikából szerezte.

 

Anna Maria Marras

 

Anna Maria GLAM intézményekkel és olyan európai projektekkel működik együtt, mint a SPICE és az Integrity Pacts, emellett a Help projekt koordinátora. Fő kutatási területei a digitális átalakulás, a kommunikáció, az inklúzió és az open data. Ő koordinálja az ICOM Olaszország Digitális Technológiai Bizottságát és az AVICOM ICOM bizottsági tagja.

 

Martina Lehmannová

 

Martina Lehmannová Cseh ICOM Nemzeti Bizottság irodájának vezetője, és 2022-ben megvalósuló 26. ICOM prágai konferenciájának főszervezője. 2007 óta tagja az ICOM-nak, 2015-2020 között pedig az Cseh ICOM elnöke volt. Részt vett a Múzeumok és gyűjtemények védelméről és népszerűsítéséről, sokféleségükről és a társadalomban betöltött szerepükről szóló, az UNESCO által 2015-ben elfogadott ajánlás elkészítésében.

2002-ben szerezte diplomáját a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és művészettörténet szakon. 2001-2011 között a brünni Morva Galéria bútor- és textilgyűjtemények kurátoraként, 2006-tól pedig kurátorként dolgozott. a brtnicei Josef Hoffmann Szülőház és Dušan Jurkovič saját villája Brünnben. 2012-2014 között a Prágai Városi Múzeum iparművészeti gyűjteményének kurátora volt. 2015-2017 között a prágai Iparművészeti Múzeumban dolgozott. 2017-2020 között a Lidice Emlékhely igazgatója volt. Számos időszaki és állandó kiállítás, 19. és 20. századi építészeti, iparművészeti, formatervezési és gyűjtési szakszöveg szerzője és társszerzője.

 

Farkas Krisztina

 

Már gyermekkora óta érdekli az irodalom, a művészet, a történelem és az informatika. Egyetemi tanulmányai során megismerkedett az informatikával, az irodalommal és a könyvtárak világával. A Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központban 2018 óta múzeumi informatikusként dolgozik. Munkája során elsősorban a MuseuMap portál fejlesztésével foglalkozik, folyamatosan keresve a digitális műtárgymásolatok reprezentatív közzétételének lehetőségeit és teszteli az újabb technológiákat a virtuális kiállítások megjelenítéséhez. Mindemelett részt vesz az OMMIK fejlesztési munkáiban, többek közt a MuseuDigit2020 környezetének kialakításában.  ​

 

Béky Zsófia

 

Terméktervezőként számára a felhasználó van a középpontban. Célja, hogy egy termék mind hasznos, mind használható legyen. Szeret problémákat megérteni és kreatív módon megoldani. Hobbija az alkotás, legyen az rajzolás, horgolás, vagy akár lakberendezés. 

Kárpáti Zoltán

 

Kárpáti Zoltán több mint 10 éves pénzügyi és operatív tapasztalattal rendelkezik, a Leopoly Kft. egyik ügyvezetője. Rajong a 3D és VR világáért, és hisz ennek a kettőnek a demokratizálódásában. Szabadidejében szívesen biciklizik és van kinn a természetben.

 

Matija Črešnar

 

Matija Črešnar a bronz- és vaskori régészet specialistája, a Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régészeti Tanszékének munkatársa. Prof. és a fémkorszaki katedrális vezetője. Emellett a Tanszék Interdiszciplináris Régészeti Kutatóközpontjának vezetője, valamint számos hazai és nemzetközi kutatási, valamint örökségfejlesztési projekt vezetője. Emellett részben a Szlovéniai Kulturális Örökségvédelmi Intézetben dolgozik, ahol hosszú együttműködési listája van az örökségkezelés különböző ágait összekapcsoló projektekben, amelyek az örökségkutatás, az örökségvédelem és az örökségfejlesztés közötti szakadékot próbálják áthidalni. valamint turisztikai felhasználása.

 

Ilja Slamar

 

Ilja Salamar 20 éve dolgozik a 3D iparban, különböző cégeknél gyarapítva tudását. Ma interaktív történelmi forgatókönyveket ír, eseményeket éleszt újjá vizualizációk és számítógépes kalandjátékok segítségével.

Josef Prenner 

 

Josef Prenner egy farmon nőtt fel, villamosmérnöki középfokú tanulmányok után a Bécsi Egyetemen filmes- és színházi médiatudományt és informatikát hallgatott. Josef a kreatív, magával ragadó, immerzív élmények szakértője, célja, hogy virtuális időutazás élhessünk át, VR-t és számítógépes játékokat használ ennek megvalósításához.

Sanjin Mihelić

 

Sanjin Mihelić régész és örökségvédelmi szakember. 20 éves tapasztalata van a kulturális örökségi területen, jelenleg a zágrábi Régészeti Múzeum igazgatója és a Vaskori Duna Kulturális Útvonal Egyesület elnöke.

 

Mészáros Zoltán

 

2012-ben az EKF programfejlesztési főtanácsadója, a CODE project vezetője.

 

Marie Lavandier

 

Művészettörténész és antropológus diplomát szerzett, fő érdeklődési területe a 20. századi művészettörténet volt. Pályafutását 1995-ben kezdte a Dreux -i Művészeti és Történeti Múzeum kurátoraként. A múzeum fókuszában a város története, különösen a külvárosi kerületekre álltak. A sarrani Jacques Chirac Elnök Múzeum igazgatója volt, melynek 2000 és 2006 közötti építési, bővítési munkálatait koordinálta. 

Később a párizsi Quai Branly Múzeum örökségért és gyűjteményekért felelős igazgatóhelyettesének nevezték ki, ahol a gyűjteményi leltárat, mintegy 300 000 mű nyilvántartását felügyelte. „Muséothèque” néven a raktár a nyilvánosság elől eddig rejtett részeit láthatóvá tette, mely egyedülálló módot adott a kiállításban nem szereplő műtárgyak megismerésére. 2010 és 2014 között a Franciaországi Múzeumok Kutatási és Restaurálási Központjának (C2RMF) vezetőjeként növelte a szervezet befolyását azáltal, hogy bekapcsolta nemzeti és nemzetközi kutatási hálózatokba és projektekbe. A Louvre-ral együtt kidolgozott egy policy-t arra, hogy a múzeum remekműveinek, különösen Rembrandt és Leonardo da Vinci festményeinek restaurálását transzparenssé tegye. 2014-től a Louvre Lens élére való kinevezéséig az ő irányítása alatt állt Nizza város tíz múzeuma, köztük a MAMAC, a Musée Matisse, a Musée des Beaux-Arts Jules Chéret, a Musée d'archéologie és a Musée Masséna.

 

James Bradburne

 

James M. Bradburne angol-kanadai építész, dizájner és muzeológus, akinek nevéhez többek között világkiállítási pavilonok, tudományos központok és nemzetközi művészeti kiállítások tervezése fűződik. Tanulmányait Kanadában és Angliában végezte, a londoni Architectural Association School of Architecture-ben építészdiplomát, az Amszterdami Egyetemen muzeológia doktorátust szerzett. Az elmúlt húsz évben a világ számos pontján kiállításokat rendezett, kutatási projekteket vitt és előadásokat tartott az UNESCO, különböző államok kormányai, magánalapítványok és múzeumok megbízásából. 2006-tól 2015 márciusáig a Fondazione Palazzo Strozzi  (Strozzi Palota Alapítvány) főigazgatója volt, e minőségében a palota dinamikus kulturális központtá alakításának szentelte magát. Jelenleg a Pinacoteca di Brera és a Braidense Nemzeti Könyvtár főigazgatója.

Alistair Hudson

 

Alistair Hudson -t 2018 februárjában nevezték ki a Whitworth & Manchester Art Gallery igazgatójának.

A Manchesterbe költözése előtt Alistair a Middlesbrough Modern Művészeti Intézet (Middlesbrough Institute of Modern Art –MIMA) igazgatója volt, ahol fő vezetői koncepciója a Hasznos Múzeum megvalósítása volt. Az előző tíz évben a Grizedale Arts igazgatóhelyettese volt, mely során számos kritikus elismerését nyerte el a művészekkel és közösségekkel való együttműködés radikális megközelítése miatt, azon az elképzelésen alapulva, hogy a művészetnek hasznosnak kell lennie, és nem csak a szemlélődés tárgyának.

Alistair az Asociación de Arte Útil társigazgatója Tania Bruguera-val-egy kiterjedt nemzetközi projekt és online archívum, amely a L'internationale konföderációval együtt a Művészetek felhasználása programok részét képezi.

Risto Sarvas 

 

Risto Sarvas a finnországi Aalto Egyetem professzora, a ma társadalmát formáló, társadalmilag tudatos és etikus mérnökök alap- és mesterképzésének felelőse. E programok vezetése előtt majdnem egy évtizedet töltött el dizájnvezetőként és menedzsment tanácsadóként. Mielőtt átruccant az üzleti világba, az átlagfelhasználók fotózási szokásairól írt disszertációt, majd a doktori fokozat megszerzését követően egy multidiszciplináris közösségi média kutatócsoport vezetője lett. Társszerzője a From Snapshots to Social Media („A pillanatfelvételektől a közösségi médiáig”, Springer 2010) című könyvnek, valamint 2014-ben a #Snapshot kiállítás kurátoraként működött együtt a Finn Fotográfiai Múzeummal. 2020 óta az Aalto Egyetem professzora, ahol a skandináv kulturális intézmények számára meghirdetett Kultúramenedzsment Vezetői Programot is irányítja.

 

Roei Amit 

 

Roei Amit a párizsi Grand Palais Immersif (La Réunion des musées nationaux-Grand Palais csoport tagja) vezérigazgatója, melynek feladata a digitális kiállítások megalkotása és népszerűsítése Franciaországban és a nemzetközi színtéren. Roei a digitális innováció és fejlesztés szakértője, a társadalomtudományok doktora.

Henry McGhie

 

Henry McGhie ökológus, múzeumi kurátor és menedzser. 2019 -ben alapította Curating Tomorrow nevű tanácsadó vállalkozását, hogy támogassa a múzeumokat és más kulturális intézményeket fenntartható fejlődési célok elérésében, klímavédelemben, a biológiai sokféleség megőrzésében, a katasztrófakockázatok csökkentésében és az emberi jogok védelmében játszott szerepük felismerésében és növelésében. Az ICOM Fenntarthatósági Munkacsoport tagja.

 

Prof. Rodney Harrison 

 

Rodney Harrison az Örökség Tanulmányok professzora a University College of London (UCL) Régészeti Intézetében. 2017-2021 között a Művészetek és Humán Kutatások Tanácsa (Arts and Humanities Research Council AHRC) Örökségprioritási tagozatának vezető munkatársa volt, 2015-2019 között pedig az AHRC által finanszírozott Heritage Futures kutatási projekt vezető kutatója. Az UCL Kritikai Örökségtanulmányok Kutatóközpontjának (Critical Heritage Studies Centre) igazgatója és a Journal of Contemporary Archeology alapító szerkesztője. Aktív publikációs munkájának eredményeként jelent meg körülbelül 20 könyv és vendégszerkesztett folyóiratkötet, valamint közel 100 lektorált folyóiratcikk és könyvfejezet, melyek szerzője vagy társszerzője volt. Emelett közel 100 tanulmány szerzője, amelyek közül néhány kínai, olasz, lengyel és portugál nyelven is megjelent. Kutatását az AHRC mellett a Global Challenges Research Fund, a British Academy, a Wenner-Gren Foundation, az Australian Research Council, az Australian Institute of Aboriginal and Torres Strait Islander Studies és az Európai Bizottság finanszírozta. Colin Sterlinggel (UvA) együttesen ő a Reimagining Museums for Climate Action (Múzeumok újragondolása a klímaakció tükrében) projekt társvezetője.

Horváth Judit

 

Dr. Horváth Judit, muzeológus, kurátor, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Főosztályának vezetője, a Hazai Divat és Desing Ügynökség Szakmai Tanácsadótestületének tagja, az NKA képzőművészeti kollégiumának tagja. Szakterülete a kortárs gyűjteményezés. 1999 óta több, mint százötven kortárs képzőművészeti és design kiállítást szervezett. 2015-ben vezetésével alakult meg az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztálya. 

 

Varga Erika

 

Gréczi Emőke

 

Gréczi Emőke szociológus, művészeti író, szerkesztő. Diplomáit a Kodolányi János Főiskolán (kommunikáció) és az ELTE Társadalomtudományi Karán (szociológia) szerezte. Kutatási területe a 20. századi képzőművészet és irodalom társadalomtörténete, a kultúra és a hatalom kapcsolata, különös tekintettel a század középső harmadára, valamint a modernkori magyarországi műkereskedelem és műgyűjtés tendenciái. Alapításától csaknem két évtizeden át munkatársa és szerkesztője a Műértőnek, 2011-től 2015-ig szerkesztője, 2015 óta főszerkesztője a MúzeumCafé folyóiratnak. 2020 áprilisa óta az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár kommunikációs és közönségkapcsolati munkatársa.

 

Fónagy Zoltán

 

Fónagy Zoltán (1962) kutatási területe a 19. századi magyar politika-, társadalom- és művelődéstörténet. Több, a nagyközönségnek, illetve az egyetemi oktatásnak szánt összefoglalás számára írta meg a 19. század történetének különböző részeit. Tanulmányokat, könyvfejezeteket publikált az 1848-49-es szabadságharc, illetve Budapest 19. századi gazdaság- és társadalomtörténete köréből. Önálló kötete jelent meg Wesselényi Miklósról, Széchenyi Istvánról, illetve egy összefoglalója a 19. század második feléről. 2017-től Széchenyi István levelezésének kritikai kiadásán dolgozik. A történelmi ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét számos folyóiratcikk és ismeretterjesztő előadás mellett A hétköznapi élet története címmel indított internetes blogja is jelzi.

 

Szécsi Noémi

 

Szécsi Noémi író diplomáit az ELTE BTK latin, angol és finn szakán szerezte, de a Helsinki Egyetem Társadalomtudományi Intézetének ösztöndíjasaként kulturális antropológiát és gender studies-t is hallgatott. Helsinkiben írta meg első regényét, a Finnugor vámpírt, melyet lengyel, angol olasz nyelven is olvashatunk. Internetes újságíróként 2002 és 2004 között tevékenykedett, melyet saját blogjának elindítása követett. Második regénye, a Monte Cristo grófja megírásához Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott, a sikeres műnek azóta macedón, szerb, bolgár, horvát és olasz fordítása készült el, a török fordítás előkészületben van. 2009 májusában az Ulpius Kiadónál jelent meg az Utolsó kentaur című „társadalmi lektűrje”. 2011-ben az 1848-49 emigránsairól szóló Nyughatatlanok, 2012-ben a 9-12 éves gyerekeknek szóló ifjúsági regény, a Mandragóra utca 7., 2013-ban az egy siket fiú nevelődését elmesélő Gondolatolvasó. 2015 decemberében jelent meg Géra Eleonóra történésszel, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének docensével közösen írott nőtörténeti könyve, A budapesti úrinő magánélete, 1860-1914. Az olvasók nagy érdeklődésével találkozó kötet folytatása A modern budapesti úrinő (1914-1939) emellett, Fehér Bélával közösen publikálták a Hamisgulyást, mely a magyar hadikonyha történetét dolgozza fel, illetve Szathmáry P. Istvánnal együttműködve jelent meg a Tetűmese című gyermekkönyv. Szécsi Noémi legújabb regénye a 2017-ben megjelent Egyformák vagytok két negyvenes nő, Em és Elza szemével láttatott társadalmi szatíra napjaink Budapestjéről, ami egyben nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat taglal.

Sarah Kenderdine Kísérleti muzeológia az élmények korában

Ma, hálózatos világunkban és a folyamatosan változó digitális adatok korában a közgyűjteményeket már elsősorban információszolgáltatóként tartjuk számon. Ezt a világrendet „adatbázis-logikának” nevezik, amely szerint a felhasználók a kulturális szervezetek fizikai eszközeit (gyűjteményeit, katalógusait, leírásait) olyan digitális eszközökké alakítják át, amelyeket feltölteni, letölteni, vizualizálni, megosztani is lehet: ezek a felhasználók az intézményeket nem a tárgyak fizikai táraként kezelik, hanem inkább személyre szabható adathalmazokat látnak. Ez az előadás azt vizsgálja, hogyan válhat adatok feldolgozása élményszerűvé, érzékelhetővé és megfoghatóvá, és hogyan használhatjuk ezt a kulturális örökségi tartalmak közzétételére. Sarah előadásából kiderül, hogyan lehet a rendszerezés  a szépség forrása, és hogyan lesz az adatvizualizáció segítségével a puszta adatokból műalkotás. Az előadás címe az EPFL+ kísérleti muzeológiai laboratórium „egész környezet” kódolásán és újraalkotásán alapuló munkamódszerére utal. Egy ilyen rendszer az immerzív és interaktív felületeken keresztül egyesíti a mesterséges intelligenciát az adatok feldolgozásával és a kreatív vizualizációs megoldásokkal, és az emberi elemmel is: a látogatók bevonásával. A kísérleti platformokat kihasználva a digitális archívumokkal és digitális tárgyakkal való kapcsolattartás újraértelmezése valósulhat meg: a látogató szabadon személyre szabhatja a teret, és kedvére válogathat a gyűjteményi adatbázisokból, kiragadhatja azokat a részleteket, melyek igazán érdeklik.  Ezek az interfészek és rendszerek mutatják be a hagyományos múzeumi narratíva újraformálásának lehetőségét olyan innovatív digitális eszközök segítségével, melyek egyszerre engedik kibontakozni a kollektív kulturális emlékezet és a személyes, átélt történelem birodalmait.

Martijn Laar A múzeumok stratégiai átalakulása a digitális korban

Hogyan vált egy hagyományos holland médiamúzeum többplatformos mesélővé? A hágai Institute for Sound and Vision Hollandia nemzeti médiaarchívuma és -múzeuma. Stratégiájuk kiindulópontja, hogy egy modern múzeumnak ma már többplatformos történetmesélőnek kell lennie, ezért különféle online felületeket építettek. Emellett szervezeti változtatásokat hajtottak végre, hogy lehetővé tegyék a gyors tartalomgyártást. A járvány idején az intézet jelentősen profitált ezekből a beruházásokból: növelték követőik számát, elérték a fiatalabb közönséget és növekedett a múzeum márkájának ismertsége. A digitális átalakulás strukturális előnyt is biztosít az múzeumnak ahhoz, hogy az elkövetkező években a kiállítótermen túl is elérhesse közönségét. Az előadás felvázolja az átalakulás stratégiai kereteit, az online újításokat, a tartalmi stratégiát és az átalakítás eredményeit.

Denise Schipper és Sarah van Kervoorde Multimédia és élménydizájn a múzeumban – ahogyan az érzelmek ébrednek

Ebben a beszélgetésben két díjnyertes kiállítás tervezési munkálataiba nyerhetünk betekintést: ezek azonban teljesen eltérő céllal jöttek létre, más közönségnek készültek, és különböző üzenetet közvetítenek. De akkor mi bennük a közös? A tervezési folyamatok módszerei.
A Studio Louter egy múzeumi tartalomtervező stúdió. Az Emotion Design segítségével a látogatót érzelmileg vonják be a tartalmas történetekbe, ezzel felejthetetlen látogatói élményt hoznak létre. Denise Schipper és Sarah van Kerkvoorde tartalomtervezők mesélik el, hogyan alkalmazták az érzelemtervezést a „Változó kép: Johann Mauritz nyomában” („Shifting Image – In Search of Johan Maurits”) című időszaki kiállítás során a Mauritshuisban, amely válasz volt a vitatott mellszobor eltávolításáról szóló nemzeti vitára. Johan Maurits (1604–1679), a brazíliai holland gyarmat kormányzója volt. Emellett, szó lesz  a Katari Nemzeti Múzeum játékos „Családi kiállításairól” (Family Exhibits) is, amelyek a családtagok közötti interakciót segítik múzeumi keretben.

Sz. Fejes Ildikó és Tari János Az AVICOM fesztiválja- az analógtól a digitálisig

Az AVICOM fesztiválja, a  F@IMP Fesztivál  több mint húsz éves múltra tekint vissza. A nemzetközi esemény célja, hogy ösztönözze a nemzetközi múzeumi világban az audiovizuális tartalmak létrehozását, az innovatív technológiák használatát. Az előadás rövid történeti áttekintést nyújt a fesztivál történetéről az analóg pályázati és értékelési folyamattól a fesztivál által az évek során létrehozott digitális kulturális örökséget bemutató komplex informatikai infrastruktúra kialakításáig.

Emellett a díjnyertes alkotásokon keresztül bemutatja, hogy miként jelennek meg az új vizuális trendek és innovatív technológiák a múzeumi világban.

Anna Maria Marras A Múzeumok, a média és a jövő

(Hogyan nyílnak meg a (be)zárt múzeumok a nyilvánosság előtt a média segítségével?)

A nemzetközi szervezetek, így az ICOM, a NEMO és az UNESCO által végzett felmérések és elemzések megmutatták, hogy a múzeumok kényszerű bezárása miatt megnőtt az online tevékenységek volumene, és az intézmények új rendszereket, projekteket és kezdeményezéseket dolgoztak ki a közönségük távolról való bevonása és befogadása érdekében. A beszélgetés rávilágít arra, hogy a múzeumok hogyan lépnek kapcsolatba közönségükkel az interneten, hogyan figyelik, elemzik ezeket a tapasztalatokat, és milyen adatlicenceket alkalmaznak gyűjteményeikre.

Martina Lehmannová A múzeumok ereje – bemutatkozik az ICOM Prague 2022 konferencia

2022. augusztus 20-28. között Prágában tartják a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) 26. általános konferenciáját. Az ICOM-tagok ezen csúcstalálkozója legalább a következő három évre meghatározza a muzeológia fejlődésének irányát. A konferencia fő témája: „A múzeumok ereje”. A 21. században a múzeumok hatalmas potenciállal rendelkeznek a körülöttük lévő világ befolyásolására, és sok esetben a társadalmi fejlődés hosszú láncolatának legelején állnak. A múzeumok őrzik a múltat ​​és a jelent, értelmezik és megosztják a nyilvánossággal, hogy vitákat és párbeszédeket generáljanak. A múzeumok képesek jobb hellyé tenni a világot! A konferencia a fő témát négy altémában vizsgálja: „Cél: Múzeumok és civil társadalom”, „Fenntarthatóság: Múzeumok és reziliencia”, „Jövőkép: Múzeumok és vezetés” és „Újjászületés: Múzeumok és új technológiák”.

Farkas Krisztina MuseuMap 2021 – Új dimenzióba lépünk

Az idei évben zárul le Magyar Nemzeti Múzeum a Szépművészeti Múzeum közös Mintaprojektje, melynek keretében a magyar múzeumok kiemelt műtárgyait digitalizáljuk és elérhetővé tesszük a MuseuMap portálon. A minőségi tartalomelőállításra és közzétételre fókuszáló projekt eredményeit változatos formában, különböző kreatív megoldásokkal publikáljuk a MuseuMap oldalán, hogy lehetővé tegyük az oktatási szereplők és az átlag felhasználók számára is a műtárgyak és a hozzájuk kötődő ismeretek könnyebb, élményszerűbb befogadását. A MuseuMap küldetése továbbá, hogy minden helyzetben segítse a hazai múzeumokat a gyűjteményeik népszerűsítésében – eseményeik és szolgáltatásaik megosztásával. Az előadás bemutatja az elmúlt évben elért eredményeket, az együttműködési lehetőségeket és a jövőbeni fejlesztési terveket is.

Béky Zsófia és Kárpáthy Zoltán A Duna menti Virtuális Régészetei Tájak nemzetközi projekt digitális újításai

Az előadás számos újítást mutat be a Leopoly nevű cég 3D és VR megodlásaiból. Az előadás a zSpace technológiával használt kísérleti múzeumi projektekről szól ahol 3D segítségével hívják életre a múltat: a Brigetio nevű projektben egy ókori római házban lehet kis játékokat játszani, mellyel a felhasználók belehelyezkednek a korabeli lakók helyzetébe. Az előadás vége azt mutatja be, hogyan lehet minél egyszerűbbé tenni a VR használatát, hogy ne csak a legfiatalabbak számára legyen hozzáférhető. 

Matija Črešnar A régészeti adatok digitalizációja – milyen adatokra van szükség és milyen adatokat szolgáltatunk?

A régészeti adatok digitális feldolgozása során rengeteg adattal találkozunk, melyeket először feldolgozunk, majd különböző szinteken tudunk megosztani. Mik azok a releváns adatok, amiket szolgáltatni lehet? Mik azok az eredmények, melyeket el kívánunk érni az információ feldolgozása és közzététele során? Az előadás a kelet-szlovéniai vaskori tájak digitális feldolgozásának példáján keresztül válaszolja meg ezeket a kérdéseket.

Ilja Slamar és Josef Prenner Gamifikáció – A történelem játékos és interaktív felfedezése

Bemutatják, hogyan használtak fel játékelemeket és csővezetékeket interaktív történelmi események megelevenítésére. A legutóbbi projektjeik, a Flavia Solva, Großklein és Hallstatt tanulságait, eredményeit is ismertetik.

Sanjin Mihelić A régészet mint turisztikai erőforrás – a kulturális útvonal műfajának perspektívái

A régészetet és a turizmust néha természetes szövetségesnek tekintik. A valóság sok esetben igazolja ezt a feltételezést, még akkor is, ha a két terület kapcsolatát gyakran értetlenség és bizalmatlanság is jellemzi. Ami azt illeti, hogy a két tudományág milyen kontextusban jól működik együtt, az elmúlt évtizedekben a kulturális útvonalak olyan értékes keretként jelentek meg, amely mindkét oldalról a legjobbat kihozhatja. Ebben az előadásban a kulturális útvonal modellt tekintjük át, különös tekintettel a vaskori Duna Kulturális Útvonalra.

Mészáros Zoltán CODE – Veszprém  a digitalizáció élvonalában

Veszprém a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros keretében  egy jelentős digitális, immerzív élményközpont létesítését tervezi. Milyen szerepet játszhat a CODE és az új, immerzív műfajok és technológiák, az edukáció, képzőművészet, turizmus és az új virtuális narratívák területén?

Risto Sarvas Sikeres digitális stratégiák: leckék a digitális üzleti világból

Mit tanulhatnak a kulturális intézmények a digitális vállalkozásoktól? Risto dióhéjban bemutatja, hogyan reagál az üzleti világ, mikor változásról, bizonytalanságról vagy a vállalati kultúra megteremtéséről van szó. Az elmúlt évtizedek az úgynevezett digitális vállalatok fellendülését hozta, és sok hagyományos vállalkozás adaptálta és alkalmazta a digitális szervezetek agilis és lean munkaszervezési módszereit. A tanulságok egyike, hogy ahhoz, hogy a digitális világban sikeresek legyünk, a szervezeteknek kreatív, rugalmas és autonómiára ösztönző szervezeti kultúrával kell rendelkezniük – ez olyasvalami, ami a kulturális intézményektől sem idegen. Az előadás egy másik fontos felvetése, hogyan lehet a a szervezet küldetésébe és tevékenységébe hitelesen beágyazni a társadalmi értékeket. Ez a kulturális intézményeknek szintén erőssége lehet. Hogyan lehet áthidalni a gondolkodásbeli és fizikai szakadékot az üzlet és a kultúra között? Mi az, amit egymástól tanulhatnak? 

Roei Amit Múzeumok és digitális megoldások – Egy új kor hajnala?

A közönség-központú digitális stratégiák és tapasztalatok a múzeumokban: majdnem két évtizednyi kacérkodás után, amikor a múzeumok és a digitális megoldások egy vonzó-taszító, se veled se nélküled kapcsolataiban álltak; a világjárvány tette egyértelművé, hogy ez a kapcsolat csak mélyreható újrafogalmazás révén rendendőzhet a jövőben. Az előadás új, rugalmas irányokat tár fel és mutat be, ahol a Réunion de musées nationaux-Grand Palais projektjeiben sikeresen alkalmazták a digitális megoldásokat a kiállítási terekben.

Henry McGhie A klímaszorongástól a mindennapi cselekvésig

Sokakat nyugtalanít, sőt aggaszt a fenntarthatóság kérdése. Mi segíthet abban, hogy tisztázzuk lehetőségeinket és céljainkat, milyen konkrét tervek révén fordíthatjuk aggodalmainkat napi szintű cselekvésbe? Az előadás felvázolja a fenntarthatósági célokat összegző Agenda 2030 keretrendszer célkitűzéseit és az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljait, és bemutatja, hogyan lehet ezeket a múzeum mindennapos tevékenységeinek részévé tenni. Az előadás a 2019-ben megjelent Museums and Sustainable Development Goals ( A múzeumok és a Fenntartható Fejlődési Célok), illetve a Mainstreaming the Sustainable Development Goals (A Fenntartható Fejlődési Célok érvényesítése) című kiadványokon keresztül abban segíti a múzeumokat, galériákat, könyvtárakat és levéltárakat, hogy megtervezzék, megvalósítsák, értékeljék és kommunikálják a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységüket.

Prof. Rodney Harrison Hogyan gondoljuk újra a múzeumokat a klíma védelmében?

A múzeumok a radikális klímaakció katalizátorává válhatnak: tehát az elsők között vannak az olyan intézmények között, amelyek globális szemléletformáló erővel bírnak. Az előadás fő témája  az ENSZ Klímaváltozási Konferencia (United Nations Climate Change Conference, COP26) keretén belül, 2021 nyarán megvalósult nemzetközi kutatás eredményeinek összegzése. A kutatási projekten kívül az ENSZ Konferencia design versenyt is hirdetett, illetve a beküldött pályamunkákból egy kiállítás is megvalósult. Az egész eseménysorozat fő célja volt inspirálni a múzeumokat arra, hogy változtassanak, és vegyék be mindennapi diskurzusukba a klímaválság fő problémaköreit, emellett számoljanak be a témával kapcsolatos újdonságokról, és eredményekről. A múzeum passzív mesélőből váljék aktív cselekvővé!-jeligével nyílt meg az ENSZ konferenciájának helyet adó Glasgow-i Tudományos Központ (Glasgow Science Centre) kiállítása június 25-, melynek egyik kurátora Rodney volt, aki a munkafolyamat során a fenntarthatóság jeligével próbálta újra-pozicionálni a múzeumokat: saját társadalmi szerepük, a közönséggel való kapcsolatuk, és jövőjük újrafogalmazásával.

Horváth Judit és Varga Erika Egymásba csavarodva, avagy Körforgásban – Romani Design az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villájában

A Körforgásban című kiállítás-sorozatot az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Főosztálya indította útjára, melynek keretében arra kérnek kortárs dizájnereket, hogy válasszanak egy tárgyat, tárgycsoportot a múzeum gyűjteményéből, és arra reflektálva hozzanak létre saját dizájnt. Az ily módon megszületett műtárgy pedig maga is gyűjtemény részévé válik. A Romani Design tervezői hat, Szűz Máriát vagy női szenteket ábrázoló szentképet választottak, melyek inspirációjára női öltözéket és hozzájuk illeszkedő kiegészítőket készítettek.