Az MNMKK MNM OMMIK munkatársai a Szépművészeti Múzeum által 2025. január 13-án megrendezett szakmai nap keretein belül látogatták meg a Múzeum két időszaki kiállítását, tapasztalatainkat pedig ebben az írásban foglaltuk össze.
A Szépművészeti Múzeum Istenek és démonok királysága. Mezopotámia Kr. e. 1000-500 című időszaki kiállítása 2024. október 5-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt és négy hónapon át, február 2-ig várja azokat, akik alámerülnének az ókori Mezopotámia, az Újasszír és az Újbabilóni Birodalmak mitikus világába. A tárlaton olyan jelentős európai közgyűjtemények kölcsönzött műtárgyai is láthatók, mint a Vorderasiatisches Museum, Berlin; a Bibliothèque nationale de France és a Musée du Louvre, Párizs; a Kunsthistorisches Museum, Bécs; a NY Carlsberg Glyptotek, Koppenhága és a Staatlichen Kunstsammlungen, Drezda.
A kiállítótérbe belépve Pazuzu, a vihardémon embernagyságú szobra fogad bennünket, majd egy az Istár-kaput idéző boltozat alatt vezet az utunk, hogy megérkezzünk az ókori Mezopotámia világába. A kiállítás egésze alatt megjelennek a 19. században és a 20. század elején zajló ásatások idején készített rajzok - kifejezetten elgondolkodtató, hogy míg ma a modern technológia vívmányaira, drónokra, szkennerekre és a mesterséges intelligencia adta lehetőségekre támaszkodunk egy-egy ásatás vagy feltárás során ezek segítségével ismerjük meg és állítjuk helyre az esetlegesen hiányzó részleteket, addig 150 évvel ezelőtt éles szemekre, precizitásra és művészeti érzékre egyaránt szükség volt, hogy a szakemberek és a nagyközönség megismerhesse a termékeny félholdban talált kincseket.
A tárlaton végigsétálva feltűnik a fény és a sötétség, a monumentalitás és az apróság kettőssége. Míg az első térben a 22-24 méter széles babilóni Felvonulási utat és az önmagában méreteivel is lenyűgöző Istár-kaput (eredetileg 50 méter mély és 28 méter széles lehetett) ábrázoló makettet a tágas térben színes rajzok, mázastégla-díszek és domborművek veszik körül, addig a következő térbe átlépve megjelennek az ékírásos agyagtáblák és a pecséthengerek. A monunemtálisból egy szempillantás alatt átlépünk, ha nem is a mikroszkópikusba, de a határozottan apróba.
A pecsétek a korszak legemblematikusabb tárgytípusa, nem véletlen hát, hogy a kiállítás anyagában is nagy számban fordulnak elő. Önmagukban, nagyító nélkül és a vitrinben üveg alatt rögzítve azonban igencsak nehézkes lenne megcsodálni és megérteni ezen aprócska műtárgyak szépségét és jelentőségét. Ezért örültünk különösen annak, hogy a pecséthengerek mellett sok olyan információt is megjelenítettek, melyek szaktudás nélkül nem biztos, hogy felisemrhetők lettek volna. Láthattuk, hogy milyen változatos anyagokból készültek - többek között hegyikristályból, bazaltból, lazuritból vagy éppen korallból, ónixból, esetleg achátból - és a leírások mellett egy-egy nagyított, jól értelmezhető kép is bemutatta, mit faragtak az ókori mesterek pecsétbe. A küzdelemjelenetek között találunk olyan ábrázolásokat, ahol a hős, a hérosz nem emberekkel, istenekkel vagy démonokkal méri össze erejét és bátorságát, hanem állatokkal vagy keveréklényekkel kell megmérkőznie. Az ilyen típusú jelenetek mellett egy-egy kis képen ott szerepelnek a jelzett állatok is, mint a núbiai kőszáli kecske, a barátkeselyű, a vízibivaly és az ázsiai oroszlán. A nagyított képek, kivetítések segítettek meglátni, milyen aprólékos munkával készültek el ezek a pecsétek, melyek többsége akkora sem volt, mint egy átlagos ember kisujja. Az emberi kíváncsiság és a mindenkiben ott rejtőző gyermeki lélek persze legszívesebben kipróbálná, milyen is lehetett végighengeríteni egy-egy ilyen pecséthengert a friss agyagon. Ha kipróbálni nem is lehet, de a kiállítás kurátorai gondoskodtak arról, hogy a vitrinekben a nyomatok is helyet kapjanak, így téve teljessé az apró, ám rendkívül izgalmas pecsétek bemutatását.
A parányi hősök csillogásából egy jóval sötétebb térbe lépünk át, mely helyet ad az asszír és babilóni csillagászati ismereteinek, valamint a mindennapi életben megjelenő hiedelmeiknek. A sötétség, bár kétségtelenül hasznos dramaturgiai eszköz a fókusz és a misztikus légkör megteremtéséhez, ha az állományvédelmi szempontok nem követelik meg, bizonyos esetekben zavaró is lehet - megnehezítheti, különösen az apró a feliratok olvasását, a tárgyak megcsodálását. Nem pusztán a kis méret, vagy a kontraszt hiánya miatt maradhatnak észrevétlenek a feliratok - érdemes szemfülesnek lenni, mert több tárgyon nem a megszokott helyen, hanem a vitrin oldalán, egészen alacsonyan találhatók a leírások, nagyobb számú látogató mellett pedig nehézkes lehet szemmagasságba kerülni a szövegekkel.
Az utolsó két teremben a Bábel tornyához kapcsolódó képzőművészeti alkotások, valamint a mezopotámiai démonvilág, elsősőrban Pazuzu, a vihardémon popkulturális megjelenései is bemutatásra kerülnek.
A kiállítás megtekintése alatt sok ismerős arcot is láthattunk - részben azért, mert a tárlat minden fontos, az Újasszír és Újbabilóni Birodalmakra jellemző fogalmat, az enciklopédiákból ismert tárgyi leletet és mondai elemet bemutatott, hanem azért is, mert vidéki és fővárosi kollégák egyaránt szép számmal képviseltették magukat a szakmai napon. A tárlatvezetéseken való részvétel élvezetessé és informatívvá tette a látogatást, különösen azoknak, akik kevésbé járatosak ezen a szakterületen és nagy segítség volt az is, hogy a vezetés igény szerint fejhallgatók segítségével akadálymentesített formában zajlott.
A hétfői szakmai napon két időszaki kiállítás megtekintésére volt lehetőség - az Istenek és démonok királysága mellett a 2024. november végén nyílt Munkácsy - Egy világsiker története című kiállítás is nyitva állt a szakma előtt.
“A Munkácsy Mihály (1844–1900.) születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású kiállításon több mint száz műalkotás, archív fotók, dokumentumok és kultusztárgyak segítenek még jobban megismerni az egyik leghíresebb magyar festő életét, sikereit és páratlanul gazdag életművét. A tárlat Munkácsy fő művei mellett kevésbé ismert, ritkán vagy még sosem látott festményeit is bemutatja: magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött rejtőzködő remekműveken keresztül világítja meg azokat a társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, illetve hatásokat, amelyek a művész 1870–1880-as években kibontakozó karrierjét befolyásolták, hozzájárultak hírnevéhez és a máig töretlen Munkácsy-kultusz kialakulásához.”
A tárlat erőssége, hogy átfogó életmű-kiállításként a művész legismertebb alkotásai mellett, mint a Krisztus Pilátus előtt (1881), a Rőzsehordó nő (1873) és a Milton (1878); ritkán vagy még soha nem látott festményeket is bemutat. Láthatjuk például a Colpachon, felesége luxemburgi birtokán 1886 nyarán festett természeti képeit (Fasor, A Colpach-i park); a korai realista darabjait; a történeti festményeit; nagyformátumú vallásos tematikájú műveit vagy éppen a későbbi párizsi szalonokról készült könnyed, színpompás életképeit. A kevésbé ismert művek lehetőséget kínálnak a látogatók számára, hogy új perspektívából ismerjék meg munkásságát és a korabeli társadalmi, kulturális hatásokat, amelyek befolyásolták karrierjét.
Krasznai Réka, a tárlat kurátora, kiemelte, hogy a kiállítás célja Munkácsy művészi sikertörténetének feltérképezése, bemutatva azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak hírnevéhez és a máig töretlen Munkácsy-kultusz kialakulásához.
A kurátor fontosnak tartotta azt is, hogy kontextusba helyezze az alkotót, így egy-egy kép több variációját is megtaláljuk a kiállításban, kortárs vagy tanítványok által készített parafrázisok formájában. A kontextusba helyezés további fontos részeként a korabeli művészeti hatásokat és párhuzamokat is megismerhetjük, olyan neves külföldi kortársak alkotásai által, mint Gustave Courbet, Jean-François Millet, Alfred Stevens vagy Mariano Fortuny. Courbet esetében a naturalista szemlélet, míg Alfred Stevenstől az elegáns szalonfestmények jelentek meg különösen fontos párhuzamként. Ezek mind segítik megérteni Munkácsy művészetének nemzetközi beágyazottságát, átfogó képet adva a 19. századi európai művészeti színtérről is.
A kiállítás átgondolt térbeli és tematikus elrendezést kapott, amely a látogatókat Munkácsy pályafutásának főbb állomásain vezeti végig. Az első termek a festő korai éveit és a realizmus iránti elköteleződését tárják fel, ahol Munkácsy alkotásai mellett a már említett Gustave Courbet és Jean-François Millet műveivel kerültek párhuzamba. Az egyes részek fokozatosan vezetik át a látogatót a festő aranykorának tekinthető párizsi időszakig, bemutatva azt a társadalmi és művészeti közeget, amelyben Munkácsy világhírnévre tett szert.
Izgalmas a tér elrendezése is - a monumentális képek, mint például a Munkácsy Trilógia harmadik képe, az alig több mint két év alatt, 1884-re elkészült Golgota vagy az 1893-ban elkészült Honfoglalás egy óriási teremben kaptak helyet, ezzel is erősítve a nézőre gyakorolt hatásukat. A képek és a terem monumentalitás, elementáris jellegét fokozta a világítás, a kifutói hatást keltő spotlámpákkal. A terekben a világítás mellett nagy hangsúlyt kapott a színhasználat is. Érdekes, sokszor meglepő falszín választások tanúi lehetünk. Az egyes művek mellé kihelyezett, az alkotások történeti, kulturális és művészettörténeti kontextusának megértését segítő információs panelek azonban nehezen olvashatók a színek és a megvilágítás párosítása, olykor hiánya miatt. Ugyanakkor pozitívum, hogy külön figyelmet fordítottak arra, hogy a tárlat vizuális narratívája ne csak a szakértők, hanem a laikus látogatók számára is érthető és élvezetes legyen.
Az időszaki kiállítás új megvilágításba helyezve mutatja be Munkácsy Mihály pályafutását és művészetét, különös tekintettel nemzetközi kapcsolataira és azok hatásaira. Azonban a festő sikertörténetére fókuszáló tematika kevésbé tárja fel azokat az ellentmondásokat, amelyek életművét kísérték, például a korszak bírálói által megfogalmazott kritikákat. Ennek ellenére a tárlat részletgazdagsága és koherens narratívája vitathatlan. A ritkán látható művek és a nemzetközi kontextus bemutatása friss és átfogó képet nyújt a festő életművéről, ami különösen értékes lehet a művészetkedvelők számára. A Munkácsy kiállítás még egészen 2025. március 30-ig látogatható.
Bízunk benne, hogy a közeljövőben lesz még hasonló lehetőség, hogy szakmai napok és más, a kulturális és kreatív szektor munkatársait célzó rendezvény formájában felfedezzük hazánk múzeumainak kincseit!
A kiállítások megtekinthetők:
Istenek és démonok királysága. Mezopotámia Kr. e. 1000-500 2024. október 5. – 2025. február 2.
Munkácsy – Egy világsiker története 2024. november 27. – 2025. március 30.