Nyári első, hagyományteremtő szándékkal megtartott szakmai napunkat – melyről bővebben itt olvashatnak – a hét elején újabb nagy sikerű rendezvény követte. A novemberi Múzeumok szakmai napján a köszöntőket követően három kerekasztal-beszélgetésben volt lehetőség a tapasztalatcserére.

Nyitóbeszédében Závogyán Magdolna a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára üdvözölte, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum felvállalta azt a kohéziós szerepet, ami a hazai múzeumi szakma összetartását segíti elő.

Az első kerekasztal-beszélgetés során Zsuppán András, a Válaszonline.hu újságírója kérdezett a Magyar Nemzeti Múzeum, a Savaria Múzeum és a Ferenczy Múzeumi Centrum és a Narmer Építészeti Stúdió fenntarthatósággal kapcsolatos tapasztalatairól. A nap első kérdése arra irányult, vajon sok vagy kevés múzeum van-e Magyarországon? Annyi biztosan megállapítható, hogy a magyar múzeum paletta rendkívül színes, mind profil, hatókör és fenntartás tekintetében. Az esetleges bezárásokat alaposan át kell gondolni, hiszen végső soron maguk a helyi közösségek döntik el, hogy igénylik-e és egyáltalán képesek-e fenntartani a kisebb gyűjteményeket, múzeumokat. Az összevonások jó alternatívája lehet a mátrixba rendeződés, hiszen a hálózatosodás révén a kisebb intézmények is lehetőséget kapnak, hogy az előírásoknak megfelelően működjenek. Különös figyelmet kell fordítani az épületállomány fenntarthatóságára is, mivel az elavult épületek folyamatos karbantartása nagy anyagi terhet ró az intézményekre. A raktározással kapcsolatos általános nehézségek – a helyhiány, a nehezen megközelíthetőség és a megfelelő körülmények fenntartása – szinte már a beszélgetés legelején kiütköztek.

Ezt követte az Infrastrukturális fejlesztések eredményei, nehézségei, a felújított épületek tartalommal való megtöltése, kiemelt kiállítások, vándorkiállítások, blockbuster kiállítások a vidéki múzeumokban című beszélgetés, melyen a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum és a Soproni Múzeum igazgatói vettek részt. A kerekasztalt Makranczi Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Innovációs és Képzési Igazgatója moderálta. Az infrastrukturális fejlesztések között megkerülhetetlen a múzeumi negyedek kialakítása, melynek egyértelműen a turizmust élénkítő célja és hatása van. Ahogyan azt előzőleg már Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója is kiemelte Szentendre kapcsán, az ilyen kezdeményezések igyekeznek minél több intézményt és látogatót bevonzani a kulturális keringésbe. Több intézmény bővült látogatóközponttal, közösségi terekkel, melyek lehetőséget teremtenek olyan új szolgáltatások nyújtására, mint a nagylétszámú múzeumpedagógiai foglalkozások, a filmvetítések vagy éppen a gasztronómia iránt fogékony, potenciális új látogatók bevonzása egy-egy kávézó, büfé vagy étterem segítségével. Az egri Dobó István Vármúzeumban a turisztikai attrakciófejlesztés és az állandó kiállítás folyamatos megújítása mellett a gyermekek korai megszólítására is nagy hangsúlyt fektetnek. Ugyanígy fontos az is, hogy a helyi közösségek „belakják” ezeket az új közösségi tereket, hiszen sikerességük épp a kihasználtság mértékétől függ. A fejlesztésekre kiírt pályázatokon kívül a Magyar Géniusz program nyújtotta lehetőségről is elismerően beszéltek a kerekasztal résztvevői.

Egy rövid szünetet követően pedig izgalmas és tartalmas szakmai beszélgetés keretében az Egyházi fenntartású muzeális intézmények kerültek fókuszba: a Pannonhalmi Főapátság, a Lutheran Múzeum – Evangélikus Országos Múzeum a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, valamint az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár. A beszélgetés vezetője Lackner Pál, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója volt. A sokféleség nem csak az általában vett hazai múzeumi szféra jellemzője, de ugyanúgy igaz az egyházi gyűjteményekre is. Lehetőségeiket tekintve sok szempontból eltérnek az állami fenntartású intézményektől, keletkezésük és gyűjteményeik alapján pedig egymástól is lényegesen különböznek. Abban azonban kifejezetten hasonlóak, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a közösségeknek és a személyes találkozásoknak, és ezt a látásmódot a látogatói visszajelzések is megerősítik. A technológiai újdonságoktól ezek az intézmények sem zárkóznak el, ugyanakkor esetükben (az állami támogatás hiányában) hatványozottan érezhető ezek anyagi vonzata. A hálózatosodás, az együttműködés lehetőségét mindegyik intézmény képviselője üdvözölte és egyaránt nyitottak voltak az egyházi fenntartású- és a világi intézmények felé is.

Csapláros Andrea zárógondolataiban kiemelte, milyen fontos szerepe van annak, hogy a múzeumok ne csak őrizzék, de használják is gyűjteményeiket és hangsúlyozta azt is, hogy élni kell a különböző kooperációs lehetőségekkel.