Kiállítás akadálymentesen

2019. június 3-án került megrendezésre az Érzékeny terek – akadálymentes kiállítás szakmai nappal egybekötött finisszázsa a szentendrei MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szervezésében. A programot Tardy-Molnár Anna ügyvezető igazgató nyitotta meg, a beszélgetések moderálását pedig a kiállítás kurátora, Dabi-Farkas Rita képzőművész, múzeumpedagógus vállalta.

A kiállítás egyszerre szólt a megértési nehézségekkel élőkhöz, a látás- és mozgássérültekhez és az épekhez is. A Galéria 2019-es jelmondata a „Találkozások éve”, ennek megfelelően a tárlat céljai közt szerepelt a bevonás és az érzékenyítés, miközben egyszerre szólt mindenkihez és volt mindenki számára értelmezhető.

Fotó@Csákvári Zsigmond/MANK

A kezdeményezés ugyanakkor nem példanélküli, így a meghívott vendégek kivétel nélkül találkoztak már különböző nehézségekkel élő gyerekekkel, csoportokkal. A résztvevő múzeumpedagógusok, György Gabriella (Ferenczy Múzeumi Centrum) és Molnár József (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) az intézményeik által szervezett inkluzív programokról, tapasztalatokról, célkitűzésekről beszélgettek a kurátorral. Kiemelték a személyes- és intézményi kapcsolatok fontosságát, valamint abban is egyetértettek, hogy fontos a fogyatékossággal élők kísérőivel való konzultáció, a tőlük kapott visszajelzések értékelése, hasznosítása. Mivel a múzeum dolgozói csak nagyon ritkán rendelkeznek gyógypedagógus képesítéssel s emiatt kevés múzeumpedagógus mer ilyen csoportokat fogadni elengedhetetlen a folyamatos önképzés, intézmények és szakemberek közötti együttműködés.

A múzeumpedagógusoknak nem az a célja, hogy külön, exkluzív programokat biztosítson az érintetteknek, hogy gyógypedagógiailag is hiánytalan foglalkozásokat tartson, sokkal inkább olyan, inklúziv helyzeteket kell biztosítaniuk, ahol a fogyatékossággal élők ép társaikkal együtt alkothatnak, közösen ismerhetnek meg egy-egy tárlatot – akár egy integrált tábor keretein belül. Fontos, hogy a múzeumpedagógussal, múzeumi munkatárssal az érintettek bizalmi viszonyt tudjanak kialakítani, hogy a pedagógus hiteles maradjon, miközben teljes mértékben elkötelezett a téma irányában.

Az Érzékeny terek épp erre tökéletes példa: a tárlat rendezésekor figyeltek a tér kialakítására – az nem túlzsúfolt, egy mozgáskorlátozott, kerekesszékes is könnyedén tudott benne közlekedni. A gyengénlátó, látássérült látogatók a legtöbb tárgyat megtapinthatták, míg azok értelmezését a kihelyezett braille-írással ellátott falszövegek segítették. Gondoltak a hallássérült vendégekre is, Ádám Zsófia installációja lehetőséget adott arra, hogy ők is megtapasztalják, milyen a kortárs zene. Az alkotáson elhelyezett hangszóró ugyanis a kifeszített vásznat úgy stimulálja, hogy a rajta elhelyezett apró, polisztirol gyöngyök a zene ritmusát követve lendülnek mozgásba.

A hallgatóság arra is választ kaphatott, hogy miért épp a kortárs művészet jelentheti a kiindulópontot. Dabi-Farkas Rita szerint ez sokkal közelebbi nekik, jobban tudnak azonosulni vele, s a fogyatékossággal élők számára is egyfajta örömforrásként funkcionál. A tárlat feladata ezzel egyetemben az elszigeteltség-érzés feloldása, a periféria-centrum felosztás megszüntetése is volt. Ezt a kérdéskört járja körbe Modor Viktória Peri-Para, Periférikus látási kísérlet I. című kiállított munkája is, amivel azt próbálta reprezentálni, hogy egy gyengénlátó és egy élesenlátó ugyanazt a tárgyat, formát milyen különbözően láthatják.

Fotó@Csákvári Zsigmond/MANK

A múzeumpedagógusok és kiállító művészek mellett Tardy-Molnár Anna és Dr. Bereczki Ibolya a vezetőség szemszögéből értékelte a kiállítást, az inkluzív programok eredményeit. Egyetértettek abban, hogy az értintett intézmény minden dolgozójának fontos a szükséges információk átadása egy esetleges speciális csoportról, illetve, hogy a jó ötletek sokszor nem a vezetőségtől, hanem alulról érkeznek. A kiállítás rendezésekor, a tárgyak kiválasztásakor fontos a minőség, az anyaghűség, melyek nagyban befolyásolják a tapintás élményét, a befogadhatóságot.

A már említett Modor Viktórián kívül Papp Károlyné Judit ismertette a Tarr Hajnalkával közösen készített alkotását, míg Boros Mátyás a kiállított művein túl a szociális gondokkal küzdő fiatalokkal végzett munkájáról is mesélt.
A szakmai program során az érdeklődők rengeteg olyan információval gazdagodtak, amit később saját intézményükben is hasznosíthatnak. Az eseményt Dabi-Farkas Rita kurátor, a résztvevő művészek és Tardy-Molnár Anna a kiállítás közös ismertetésével zárták.

 

MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.